Rólam

Ninette vagyok, 20 éves gyógytornász hallgató. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, az olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 20 éves lánynál, de ez az én stílusom. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2018.09.15. 18:48
2018.09.12. 17:54
2018.09.06. 17:04
2018.09.04. 18:40
2018.08.31. 17:12
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Olv.: Coelho: Az alkimista
Legendás állatok és megf.
Venni egy húsevő növényt :D
Sikeresen vért adni
Középfokú angol nyelvvizsga
Dönteni a továbbtanulásról
Leérettségizni
Emelt biosz érettségi
Elkezdeni az egyetemet
Teljesíteni az első félévet

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 
Forrásaim

Kódok: LindaDesign

Nem saját képek: Pixabay

 

 

Blog

Nincs megállás

2018.09.15. 18:48, Ninette
222.

Na most, hogy végre kész vagyok a második pszichológia beadandómmal, a kezeim már nem nagyon használhatóak. Ennek igazából több oka is van, de azért gondoltam addig még csak kitartanak, amíg levezetésképp megírom ezt a bejegyzést.

Csütörtökön egy olyan órával kezdtünk, ami eddig még nem volt - mivel ez egy kéthetente tartott gyakorlat -, méghozzá informatikai ismeretek. Hát elég érdekes egy reggel volt, ugyanis elírták az órarendünkben a helyszínt. Kivételesen a neptunnak volt igaza abban, hogy az órát az A épületben fogják tartani, de mivel azt az utasítást kaptuk, hogy csakis a TO által kiadott órarendet vegyük figyelembe, én a buszról leszállva a B épület felé vettem az irányt. Odaérve az egyik csoporttársammal elkezdtük keresni a termet, és valahogy nem akart stimmelni a dolog. Felmentünk az első emeletre, és a térkép alapján az emeleti kis társalgós helyiség volt az a terem, ahol nekünk info óránk lett volna. Na ebből azért levágtuk, hogy itt valami nem oké, aztán egy másik csoport tagjai azt mondták, hogy nekik a harmadikon volt infójuk, úgyhogy felmentünk a harmadik emeletre, ahol szintén nem találtunk semmit, viszont arra járt egy tanár(?), aki felajánlotta nekünk a segítségét, és így tudtuk meg, hogy az óra kezdete előtt 10 perccel, hogy az A épületben kellene lennünk.

Így aztán sietősen sétáltunk vissza az A-ba, és pont nyolcra beestünk a terembe, rajtunk kívül két csoporttársunknak sikerült pont időben odaérni, a többiek még úton voltak. A tanár még meg is kérdezte, hogy így megfogyatkoztak a gyógytornászok? Nem sokkal később mindenki beért, akinek be kellett, úgyhogy elkezdtük az órát. Szakdoga és egyéb beadandók formai szerkesztésével foglalkoztunk, és mondta a tanár, hogy ezekre a formai dolgokra elég fontos odafigyelni, mert simán visszadobják a tanárok - főleg a funkc anat tanár - olvasás nélkül a beadandókat, ha nem helyesek formailag. Egyébként elég laza stílusú volt a tanár, végigkáromkodta az órát, meg elmesélte, hogy mennyi ember bukott már ki a karról csak miatta, de amúgy a gyógytornászokat szereti, mert elmondása szerint ők okosak.

Ja amúgy csütörtök reggel tudtam meg, hogy a péntek reggel 8 órás előadást kivételesen átrakták csütörtök délután 2 órára, ami azért rohadt jó, mert én úgy készültem, hogy az egy órási busszal megyek haza. Hát ebből így nem lett semmi, és bár oké, egyetemen ez simán benne van a pakliban, de amúgy miért aznap kell ezt megtudnom? Füzet például egyáltalán nem volt nálam, mert eredeti terv szerint olyan óráim voltak, amiknél nincs rá szükség. Na de mivel a második órám, a latin elmaradt, így átmentem a szomszédos boltba, de csak ilyen harmadikosoknak való kis vonalas füzetet találtam a sok első-második osztályos füzet mögé bedugva. Meg ha már ott voltam, vettem magamnak kaját, hogy lehetőleg ne haljak éhen, mire nagy sokára hazaérek. 

Mikor végre-valahára fél tizenkettőt mutatott az óra, elindultam az uszoda irányába. Tudtam, hogy így is túl hamar ott leszek, de megváltás volt végre csinálni valamit. Nem sokkal azután, hogy odaértem és leültem várni a többiekkel a tanárt, besétált egy srác, majd nagy hanggal köszönt mindenkinek és leült egyenesen mellém és rögvest elkezdett hozzám beszélni. Na ez elég furi volt, már csak azért is, mert eleve pár szék kihagyással ült mindenki a másikhoz képest és totál némaságban, szóval egy kicsit mindenki nézett, hogy ki ez a nagyon beszédes kedvű ember. Aztán persze kiderült, hogy bölcsészkaros a gyerek, onnantól kezdve nem voltam túlságosan meglepődve azon, hogy folyamatosan beszél.

Nem sokkal később jött a tanárnő, aztán megkaptuk a szekrénykulcsokat, és mehettünk az öltözőbe. Persze amint kiértünk a medencéhez, folyamatosan ment a gyerünk-gyerünk-gyorsan-haladjunk-kezdjük-gyorsan. :D Amúgy amint megláttam a medencét, húú olyan jó érzés fogott el... Korábban írtam róla, hogy én már nagyon régen láttam normális úszómedencét, mivel a mi városunkban lebontották az egészet, és helyette úszásra alkalmatlan medencéket építettek. Szóval kábé már több, mint 10 éve nem úsztam normális 50-es medencében, és ez durván meg is látszott rajtam. Mikor beugrottam a medencébe és elkezdtem úszni, konkrétan azt hittem az első ötven méteren, hogy belefulladok a vízbe, annyira kapkodnom kellett a levegőt. De aztán normalizálódott a helyzet, és baromira élveztem azt, hogy újra úszhatok. A feladat annyi volt, hogy fél óráig kellett úsznunk bármilyen úszásnemben, és számolni közben, hogy hány métert sikerült leúszni. Mivel én csak mellúszásban tudok szabályosan haladni, a többi úszásnemmel meg sem próbálkoztam. Nem gondoltam volna magamról, de több, mint egy kilométert leúsztam a fél óra alatt így elsőre, viszont annyira mentem, mint az állat, hogy konkrétan amikor kimásztam a medencéből, nem éreztem a lábaimat és kis híján visszaszédültem a vízbe.

A fél óra letelte után én még visszamentem kétszáz métert úszni, mert lehetett maradni és gondoltam ha már úgyis csak kettőkor lesz óra, akkor miért ne. Többet is úsztam volna, de rohadtul fájtak a kezeim, úgyhogy kénytelen voltam elindulni visszaöltözni. Ja persze az öltözőbe lépve jöttem rá, hogy a szekrényem kulcsát kint hagytam a medencénél... Nem is én lennék. Komótosan visszaöltöztem, aztán elindultam vissza a suliba, és amíg nem kezdődött el az előadás, eszegettem. Az órán aztán mondta az előadó néni, hogy aki még nincs betojva az egyetem miatt, az mostantól legyen, úgyhogy megalapoztuk a hangulatot. Miután végre hazaértem, egy levél várt itthon a TB-vel kapcsolatban, miszerint én csak akkor mentesülök a fizetés alól, ha igazolom a jogosultságomat, és van három napom arra, hogy személyesen bemutassam ezt az igazolást. Na ezzel úgy felcseszték az agyamat, hogy az nem igaz. Először is, én igazolással együtt küldtem azt a rohadt űrlapot nekik, meg mi az, hogy akkor csak személyesen és három napon belül? Hát mázlim volt, hogy a pénteki előadást átrakták csütörtökre, máskülönben nem tudtam volna elintézni pénteken a rövid nyitvatartásuk miatt...

Persze a bérletem a suliig szólt, a drágalátos navnak meg bent van a belvárosban a székhelye, úgyhogy fizethettem pluszba azért, hogy elmenjek az autóbusz állomásig, aztán onnan gyalogoltam a navhoz. Rövid várakozás után odaadtam és hozzátettem, hogy én márpedig csatoltam ezt a papírt szkennelve, szóval nem nagyon értem, hogy miért ugráltatnak. A nő azt mondta, hogy nem látszik a csatolmány, hát mondom akkor valami baj van a programjukkal, mert én igenis csatoltam, le is ellenőriztem és ott volt. Na mindegy, pár perc alatt elintéztük az ügyet, úgyhogy visszamentem a buszpályaudvarra, aztán vettem tömegközlekedési jegyeket, amivel vissza tudtam menni, hogy beérjek a 10 órási előadásra.

Hát mivel ez egy biofizika előadás volt, baromira nem figyelt a nép a cuki előadó nénire, aki amúgy tényleg nagyon aranyos volt, de még nekem is nehezemre esett odafigyelni, mert fizikából már nem sok mindenre emlékszem, mindemellett kábé olyan zsongás volt a teremben, mint egy kaptárban. Az előadás után átmentem az A épületbe, ahol találkoztam a mentorommal és a másik mentoráltjával, utána felszálltunk egy helyi járatra, hogy bemenjünk a TIK-be. Elsősorban anatómia atlaszért mentünk, de persze elvitték kábé az összes használhatót, amit egyébként sejtettem, és pont ezért akartam még első héten bemenni, de akkor hiába akartam beiratkozni a könyvtárba, nem sikerült, mondván, hogy még nem értek át az adatok a Moduloból. Így aztán kicsit bajban voltunk, de a mentorom talált egy bár elég régi, de egész jó atlaszt, sőt ez még sokkal részletesebb is, mint amit megkövetelnek tőlünk és szép színes.

Akartunk még tankönyvtámogatást igényelni, de óriási sor állt a HSZI előtt, úgyhogy inkább ráhagytuk. Kikölcsönöztük az atlaszokat, aztán beültünk a büfébe beszélgetni, majd visszaindultunk. Közben én gondolkoztam, hogy na vajon elérem-e a buszt, ami hamarosan indul hazafelé, mert kicsit késett a helyi járat, de aztán csak megérkezett. Két megállót mentem, és az elsőnél már nagyon készültem, hogy spurizok ki az ajtón és sietek a buszra, és persze pont ekkor szállt fel egy ellenőr "jegyeket és bérleteket" felkiáltással. Na mondom, ilyen nincs, gyorsan előkotortam a jegyemet, odaadtam, ő meg ráérősen nézegette, majd visszaadta. Közvetlenül ezután értünk be a második megállóba, én meg rohantam lefelé, majd át a zebrákon, be a buszmegállóba, és pár perc múlva meg is érkezett a busz.

Persze tipikus péntek, a busz teljesen tele volt, de találkoztam egy lánnyal, akivel tavaly még kamaráztunk, mert ő is hegedült, de idén már nem folytatja, mert most már szakmát tanul. Vele beszélgettem hazáig, de amúgy a buszon nagyon durván nem volt levegő. Hazaérve elkezdtem írni a pszichológia beadandót, aztán elindultam hegedűórára. Hú, olyan jó érzés volt újra bent lenni a zeneiskolában... Először eljátszottam a darabomat, ami nagyon tetszett a tanáromnak, azt mondta, hogy simán elkezdhetünk másik darabot is, mert ehhez már csak apróságokat tud mondani. Mivel ott vannak még az etüdök, egyelőre azt mondtam, hogy elég lesz ez a darab, de majd meglátjuk, végülis én szívesen játszok mást is, csak ez inkább szabadidő függvénye szerintem. Ezután még etüdöztünk, és el is telt az idő.

Ma reggel hét körül nekiálltam anatómiát tanulni, mert hét közben nem volt rá se energiám, se időm, hogy rendesen átvegyem. Jó ideig el is voltam vele, aztán kajáltam, és elindultam újra a zeneiskolába, csak most zongorára. A tanárommal végülis szombatot beszéltünk meg, már tavaly felajánlotta, hogy legyen így, mert úgy gondolja, hogy neki is így jönne ki a legjobban. Szerintem tök jó volt ez így szombaton, főleg délelőtt. Csak most ugye egy alkalommal megyek egy héten, így másfél órás az órám, szóval ezek szerint maradtam B tagozatos, én azt hittem, hogy így visszamegyek A-ra és csak egy órás lesz az órám, de úgy tűnik, mégse. Végülis nekem ez igazából nem probléma, és remélem, hogy későbbiekben sem lesz az.

Miután végigjátszottam az egész nyári anyagomat és alakítottunk rajta, már le is telt a másfél óra, de mi még maradtunk beszélgetni. A zongitanárommal általában egy csomót szoktunk így beszélni, szóval kicsit részletesebben is meséltem például a nyaram mélypontos időszakáról, mert akkoriban telefonon csak nagyjából a lényeget mondtam el. Addig-addig beszéltünk, hogy már az órám vége után voltunk háromnegyed órával, és gondoltuk nem ártana már ebédelni is. :D De ilyenkor mindig tök jó érzés, miután egy csomót beszéltünk, mert én amúgy is híres vagyok arról, hogy nagyon szeretek sokat beszélni, amikor olyan kedvem van, és ettől feldobódok.

Ebéd után befejeztem az anatómiát, bár ez még csak az anat-élettan volt, a funkc anat még hátravan... Utána folytattam a beadandóm írását, amitől már eléggé kikészült a balkezem, merthogy ezt persze kézzel írva kell beadni. Jut eszembe, fel is kéne töltenem, mert egyelőre még csak odáig jutottam el, hogy lefényképeztem. Na akkor ennek most nekikezdek...

Zajlanak az események

2018.09.12. 17:54, Ninette
Címkék: egyetem
221.

Ó atyám, hát most is lehetne ám tanulni, mert van mit, de mivel reggel óta szinte folyamatosan azt csinálom, most szükségem van egy kis szünetre. A múlt hét végére nagy nehezen végigértem az anat-élettanon, aztán kedden meg is szereztem belőle az első jegyemet, mert minden gyakorlaton írunk belőle. Azóta már itt van a következő - még több latin szóval teletömött - anyag, de már megint túlzottan előreszaladtam a mesélésben.

Szóval hétfőn reggel kezdődött a móka második hete, és bár nehezen keltem, azon kaptam magam, hogy a hétvégén vártam már a hétfő reggelt. Akármennyire is nehéz ez az egyetem, nagyon tetszik a hangulata, és főleg az, hogy most van rendszeresség az életemben, amit nyáron annyira hiányoltam. Első óránk megelőző orvostan és népegészségtan előadás volt, ahol küzdenem kellett azért, hogy ne fejeljem le a padot, mert valami iszonyú meleg volt abban a teremben és emiatt én borzasztóan elálmosodtam. Maga az előadás pedig nem is volt rossz, most egy másik előadó tartotta, és elég sok érdekességet mondott szerintem. Ennek ellenére mögöttem két lány végigpofázta az egészet, és a végére már legszívesebben leütöttem volna őket. Egyszerűen nem értem, hogy miért jó az, hogy beülnek egy olyan órára, ahol még csak katalógus sincs - ergo senkit nem érdekel, ha hiányoznak -, és végigdumálják. Mi értelme, ha máshol is tudnak beszélgetni? Komolyan ezért kelnek korán, hogy előadáson dumáljanak? Eleinte még nem nagyon zavartak, de óra végére már vibrált tőlük az összes idegszálam.

Második óránk kommunikációs csoporttréning volt, amiről tudtuk, hogy tök jó laza, ismerkedős óra lesz az előzőhöz hasonlóan. Most azon is volt a hangsúly, hogy leginkább olyanokkal beszélgessünk, akikkel eddig még nem nagyon ismerkedtünk meg, úgyhogy szintén nagyon érdekes és hasznos volt a mostani alkalom is. Ezután jött a mozgástani alapismeretek gyakorlat, ahol először átbeszéltük az elméleti dolgokat, aztán sorban elkezdtük az általunk összeállított gyakorlatsorozatok lediktálását, de rám még aznap nem került sor. Utolsó óránk ugyanezzel a címmel futott, csak előadásként, és eredetileg úgy volt, hogy ez lesz az utolsó elméleti alkalom, na de... A dolgok persze megváltoztak, nem meglepő módon. Azt már az első alkalommal észrevettük, hogy baromi lassan haladtunk azon az órán, és nehezen tudtuk elképzelni, hogy ezt egyetlen alkalommal be is fogjuk fejezni. Kettő és egynegyed órával az óra kezdetét követően mondta a tanárnő, hogy hát még van itt egy pár dolog, most akkor mi legyen, bejöjjünk jövő héten is? Valaki megkérdezte, hogy mennyi van még hátra, erre a tanárnő gondolkozik, hogy háááát még egy óra biztos... Na erre majdnem mindenki határozottan azt mondta, hogy ki van zárva hogy itt maradjon még egy órát, úgyhogy bemegyünk jövő hétfőn is.

Kedden reggel általános és személyiséglélektannal kezdtünk, amit lehet, hogy ezentúl pszichológiának fogok hívni, mert kicsit hosszabb leírni a tárgy teljes nevét, és a lényege végülis nem nagyon változik így szerintem. Azt most nem tudom hirtelen, hogy írtam-e, de erre az órára minden egyes alkalomra beadandót kell írni, csak így lehet vizsgázni belőle, úgyhogy hétvégén például ezzel töltöttem az időmet. Az előadás amúgy érdekes volt, tök jól elmagyarázta a tanárnő az idegrendszert, meg bizonyos betegségekről volt szó, meg olyan balesetekről, amik személyiségváltozást okoztak az azt elszenvedő alanyon.

Ezt követte az anat-élettan előadás, amit egyesek a hátsó sorokban ismét végigdumáltak, de itt már a tanár se tolerálta ezt a magatartást, úgyhogy először csak röviden rájuk szólt, hogy jó lenne ha figyelnének, mert aztán vizsgán bajok lesznek, de erre természetesen nem sikerült befogni a szájukat, szóval mondta nekik, hogy nincs katalógus, egyáltalán nem kötelező ide betenni a lábukat, mert csak zavarják azokat, akik szeretnék teljesíteni ezt a tárgyat és ez mindennek az alapja, enélkül nem is lehet továbbmenni. Na ezzel teljesen egyet is értek, és már hétfőn is ezt beszéltük néhány évfolyamtársammal, hogy baromi idegesítő, amikor végig ott pofáznak mögöttünk...

Az előadás után következett az anat-élettan gyakorlat, ami előtt mindenki totálisan be volt ijedve, mert ugye ahogy már említettem, írtunk az előző heti anyagból, így sokan próbáltunk még az utolsó pillanatban is mindent beleverni a fejünkbe, amit csak tudtunk. Mivel én nagyjából a hétvége körül értem végig az anyaggal, keddre már pont elegem lett belőle, és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem tudok semmit, ami eléggé ijesztő. Viszont tök jó volt, hogy nem azonnal odatolták elénk a lapot, aztán írjad, hanem voltak a padokon anatómia atlaszok, meg műanyag csontvázról származó csontik, amiket lehetett nézegetni, meg keresgélni az atlaszban a részeit, a tanárúr meg mindenkinek segített, hogy mi micsoda, meg mi hogyan. Ezzel elvoltunk egy olyan háromnegyed óráig tuti, utána írásos formában számot adtunk tudásunkról. Hát én közben persze tiszta dili voltam, hogy jaj meglesz-e a kettes egyáltalán, hát de gáz vagyok már meg minden, aztán kicseréltük egymással a papírokat és közösen kijavítottuk. A tanárúr amúgy tök jófej volt, mert nem kellett levonni pontot, ha a latin kifejezésekből kimaradt egy-egy betű, vagy kicsit máshogy írtuk, szóval nem volt ilyen holtszigorúság. Amúgy volt a dogámban egy epic fail, amit akkor vettem észre, amikor kicseréltük a csoporttársammal, és persze ezektől abban a pillanatban meg tudok őrülni, hogy hogy lehettem ennyire hülye, de végülis egy pontom ment el rajta, szóval nem világvége, de azért ha ezen múlt volna a jegyem, hát biztos nagyon kiakadtam volna. Na mindegy, a lényeg, hogy végül négyes lett, ami nekem tökéletesen megfelel anatómiából. :D

Utolsó keddi óránk mozgástani alapismeretek gyakorlat volt, ahol folytattuk a diktálást, és itt már én is sorra kerültem, és amúgy jó érzés volt diktálni, csak néha nagyon zavart, hogy nem tudtam pontosan kifejezni magam, és hirtelen nem tudtam normálisan megfogalmazni, hogy mit szeretnék. A tanárnő nagyon segítőkész amúgy, szóval persze segített, meg kijavított, ha valamit félreérthetően mondtam. Ugye a diktálásnál alapszabály, hogy egyértelműen kell megfogalmazni mindent. Miután végigértünk a diktálással, csináltunk oldalt fekve új gyakorlatokat - eddig csak háton fekvő helyzetben voltak -, és ehhez már használtunk kis pöttyös labdákat, ami tök jó volt. :D

Péntek óta tegnap este volt először lehetőségem arra, hogy végre gyakoroljak zongit meg hegedűt. Ugyanis mivel szerdán temészettudományos alapozó előadás van - amiből ha minden igaz, lesz egy megajánlott ötösöm az emelt biosz miatt -, az fél tízig tart, utána csak egykor van funkc anat, szóval eldöntöttem, hogy én nem ülök bent feleslegesen, hanem inkább elkezdem az anat-élettant, mert tényleg rengeteg, még az előzőnél is több az anyag. Ezért aztán tudtam, hogy reggel nem feltétlenül kell korán kelnem, úgyhogy még este gyakoroltam, és pont előtte hívott fel a hegedűtanárom, hogy megbeszéljük a hegedűórámat. Hú, annyira jó érzés volt végre újra gyakorolni, hogy hihetetlen. Sajnos érzem bizonyos daraboknál azt, hogy már ritkábban tudok gyakorolni, de viszont vannak darabok, amiknek meg kifejezetten jót tesz, ha kicsit kevesebbszer veszem elő őket.

Ma reggel hétkor nekiültem az anat-élettannak, aztán még a funkc anatra is próbáltam készülni, mert attól azért be voltam tojva. Szerintem ha az égvilágon mindent tudnék funkc anatból, még akkor is halálfélelemmel ülnék be órára, mert azért ott vannak elvárások elég durván. Egyik évfolyamtársam mozgástani alapismereteken is annak a tanárnőnek a csoportjában van, aki a funkc anatot tartja, és meséli, hogy minden órán kis híján összecsinálja magát, annyira fél. Igazából azt beszéltük, hogy az a különbség az anat-élettan meg a funkc anat tanáraink között, hogy az anat-élettan tanárunk tökre megérti, hogy a latin nekünk még most egyenlő a kínaival, és most tök nagy változás közepette vagyunk, még meg kell szokni az egyetemet, satöbbi, a funkc anat tanárunk viszont kőkeményen követel. Én egyáltalán nem mondom, hogy ez baj lenne, mert a későbbiekben is folyamatosan elvárások lesznek velünk szemben, de azért ha van valami, amit most rémálmaimban sem akarok látni, az a funkc anat vizsga.

Amúgy annyira fura, hogy még csak a második hétnél tartunk, de már annyi minden történt, és annyi mindent tanultam, tök durva. A latin most már könnyebben megy, mint egy hete, kezdem látni benne a logikát, és ez könnyít a tanuláson. Remélhetőleg ez segíteni fog a továbbiakban is, főleg most, hogy elkezdtük minden csontnak minden centiméterét venni, ezelőtt inkább alapdolgok voltak, de persze ettől függetlenül az is jóval részletgazdagabb volt, mint amennyit biosz emeltre kellett tudni.

Fejlemények

2018.09.06. 17:04, Ninette
Címkék: egyetem
220.

Remélem nem veszik el, amit most elkezdek írni, ugyanis a gépem amióta 10 perce bekapcsoltam, csak bénázik. Lassan telefonról kéne blogolnom... Kivételesen kijelenthetem, hogy számomra megkezdődött a hétvége, mert a holnapi napra rektori szünet van kiadva az elsőéveseknek az összegyetemi gólyatábor miatt. Emiatt volt is egy kis kavarodás tegnap funkc anaton, na de ne szaladjunk ennyire előre, még el se mondtam, hogy hogyan jutottam el arra az órára, amire eredetileg nem tudtam volna beülni.

Szóval ott hagytam abba a múltkor a sztorit, hogy vártam a hashajtó hatását. Na ez így is volt egészen fél 11-ig, amikor is meguntam, hogy várok az ingerre, inkább kimentem és elindítottam a folyamatot. Nem is tartott túl sokáig a dolog, mások tapasztalataiból én arra készültem, hogy a fél éjszakám a wc-n fog telni, de nem. Fél óra múlva úgy éreztem, hogy ennyi volt, úgyhogy le is feküdtem aludni. Bár másnap reggel szaladnom kellett, de akkor se tartott sokáig. Amúgy kisebb szüneteket leszámítva folyamatosan éhes voltam, és amikor épp a konyhában volt valami dolgom, mindig automatikusan elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit egyek. Aztán persze rájöttem, hogy hát ezt most nem lehet. Délelőtt gyakoroltam zongit és hegedűt, majd leültem átismételni az előző nap megtanult anatómiai latin szavakat, amikor is felhívtak a kórházból, hogy menjek be minél hamarabb, mert valami értekezlet lesz délután és ezért nem tudnak az eredeti időpontban fogadni. Hú, úgy meglepődtem, hogy csak na. De nagyon nagy örömmel fogadtam ezt a hírt, mert így a tervezettnél kevesebbet kellett éheznem, és még be is tudtam menni funkc anatra.

Miután gyorsan elkészültem és elsiettem a kórházba, vártam egy darabig, aztán mehettem be. A tükrözéssel kezdtük, aminek előnye volt, hogy rövid ideig tartott, viszont időnként eléggé fájt. Ugyebár a vastagbéltükrözést hajlékony eszközzel csinálják, de a végbéltükrözést nem, szóval ez egy teljesen merev eszköz volt, és az úgy nem valami jó érzés a kanyarokban. Na de mint mondtam, hamar megvolt a dolog, és nem találtak semmit. Ezután jöhetett a harmadik - egyben reményeim szerint utolsó - aranyerem begyűrűzése, és a három közül talán ez fájt a legkevésbé. Akkor rögtön egyébként se szokott fájni, csak kicsivel később, de most gondolkoztam is rajta, hogy egyáltalán bevegyek-e fájdalomcsillapítót. Végül preventív jelleggel bevettem egyet, mert azért éreztem fájdalmat, meg tudtam, hogy ha buszozok, aztán ülök másfél órát, majd megint buszozok, az nem lesz kellemes így.

Utólag úgy vagyok vele, hogy jól is döntöttem, mert délután, mikor hazaértem, még mindig éreztem. Közben tehát bementem funkc anatra, bár gondoltam az úgy vicces, hogy szóltam a tanárnőnek, hogy hát én nem leszek, ezer bocsánat, aztán mégis beállítok. De ha már tényleg így alakult, hát ez egy égi jel, hogy nekem ott a helyem. :D Azért odamentem és szóltam neki - nehogy elússzon az egyetlen hiányzási lehetőségem (amúgy első órán nem volt még katalógus, ki gondolta volna...) -, hogy én írtam, hogy nem jövök, de aztán előrehozták a tükrözést, és így ideértem. Amúgy a tanárnő elég szigorúnak tűnik, ezt már azelőtt kiszúrtam, hogy felvettek volna ide, de emberileg nagyon rendben van. Kérdezte, hogy nem fáj-e nagyon, meg hogy tudok-e ülni, aztán mondtam, hogy tudok, úgyhogy minden oké. :D Az első kezelés után ezt messze nem tudtam volna elmondani magamról, úgyhogy ahhoz képest megváltás volt ez a mostani állapot.

A bejegyzés elején említett kavarodás annyi volt, hogy nekünk a tanárnő azt mondta, hogy azért van rektori szünet, hogy mi mindannyian elmenjünk az összegyetemi gt-be, merthogy ez kötelező program, és azoknak lesz leigazolva a pénteki nap, akik résztvesznek a programon. Na egy páran ezen eléggé ledöbbentünk, mint kiderült, vannak hozzám hasonló szaktársaim, akik nincsenek oda a bulizásért, és nem terveztek elmenni. Valaki még mondta is, hogy ne kötelezzenek már olyan dologra minket, ami fizetős, mert az nem fair. Erre a tanárnő meglepődött, azt mondta, hogy ő nem is tudta, hogy ez fizetős progi, de akkor ezt jelezni fogja, hogy ez így nem valami jó dolog. Bár előtte megkérdezte ironikusan, hogy ja, akkor maguk inkább beülnének órákra, minthogy résztvegyenek ezen az eseményen? Erre én egy jópár emberrel együtt rávágtam, hogy igen, és úgy láttam, hogy ezen őszintén meglepődött. De aztán mondta, hogy akkor ő szólni fog, hogy ez így nem valami igazságos, viszont ma kiderült, hogy nem kötelező progi ez, meg nem jár igazolatlan, hogyha nem megyünk el. Na ezt azért hőn reméltem, főleg azután, hogy infós napon azt mondták, hogy itt aztán nincs különbség az igazolt meg az igazolatlan hiányzás között.

Miután rátértünk a funkc anat óra funkc anat részére, kiderült, hogy az anatómia-élettan megajánlott jegy még tök könnyű meló a funkc anat megajánlotthoz képest. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy anat-élettanból simán meglesz, mert pont hogy nem, csak ezzel azt akartam hangsúlyozni, hogy funkc anaton még ennél is sokkal nagyobb elvárások vannak. Azt hiszem, ez lesz a legkeményebb tárgy idén. Nos tehát, megajánlott jegyhez az szükséges, hogy először is minden órán ottlegyünk, ezen felül írjunk kettő darab minimum 90%-os zh-t, merthogy 90-től van négyes, de aztán még azt mondja a tanárnő, hogy hát azért oké, hogy 70%-tól kettes, de ő az ötösre mondaná azt, hogy talán elfogadható szint, mert ez a tárgy mindennek az alapja. Ötös amúgy 95-96% környékén kezdődik, tehát teljesen reménytelen kategória. Ja és hozzátette, hogy tavaly két embernek sikerült megajánlott jegyet szerezni. Hát kíváncsi leszek, idén ez összejön-e bárkinek is.

Tegnap délután folytattam az anatómia-élettan tanulást, de bazi lassan haladok vele. Leginkább a rengeteg latin szó miatt, azt se tudom, hogy melyiket hogy kell egyáltalán kiejteni, ma volt az első latinórám. Ja és ez még csak 45 diányi anyag, mert nem értünk végig, a többi 75-80 lesz egyetlen óra alatt, szóval irtó lassú vagyok még. Ma reggel nem lett volna 8-kor órám, mert csak B héten van infó, de természetesen be kellett mennem a TIK-be, hogy végre ne kelljen naponta több, mint ezer forintot utazásra költenem, és tudjak venni bérletet. Szóval legyalogoltam az autóbusz-állomástól a TIK-be, aztán mondtam, hogy ideiglenes diákért jöttem, erre közlik, hogy háát sajnos befagyott a rendszer, nem tudnak kiállítani most ilyet, jöjjek vissza máskor. Na itt felforrt az agyvizem, mondom ne szórakozzatok velem, napok óta fizetem a busz teljes árát, holott jogom van ahhoz, hogy diákos kedvezménnyel vegyek bérletet. "Hát igen, értjük, de nem tudunk mit csinálni..." Aztán javasolták, hogy ha van időm, üljek le, utána majd szólnak, ha véletlenül feléled a rendszer. Fél óra múlva ez meg is történt, úgyhogy megnyugodtam. GPS segítségével elindultam a suli irányába, de az nem volt valami rövid út, ahogy számoltam, olyan 35 perces séta lehetett. Jó volt amúgy sétálgatni, csak eléggé melegem lett tőle. Jaj, meg az érzés, amikor csak nézem-nézem a telómon a kék pöttyöt, hogy lássam, hol járok éppen, majd felnézek, és rájövök, hogy jéé itt van előttem a Dóm! :D 

Miután visszaértem, még csevegtem egy csopitársammal, majd beültünk latinra. A tanár tök jófej, sokat viccelődött, meg elmondta, hogy ő nem fogja elvárni tőlünk, hogy Vergilius szövegeket fordítsunk magyarra, csak azt fogja kérni, hogy az anatómia, élettan és kórélettan tárgyakban előjövő szavakat tudjuk elmondani, illetve ragozni. El is engedett minket, miután megbeszéltük a tantárgyi követelményeket, úgyhogy a már említett csopitársammal elmentünk a szemben lévő boltba - ahol eléggé éreztette velem a boltosnéni, hogy utál, amiért csak egy zacskó gluténmentes nápolyit vettem -, aztán még kajálgattunk, majd elmentünk tesire. Eredetileg tanulmányi tájékoztató volt délben, de azt mondták, hogy akinek órája van, az órára menjen, úgyhogy elköszöntem tőle, mert ő a sportközpontba ment, én meg a sportuszodába.

Ó igen, és hogy lettem tesis. Írtam, hogy betelt az összes tesi, amit meghirdettek a neptunban. Na de én eleve gondban voltam, mert az egyetemi sportközpont kint van a francban, még egy tömegközlekedési térkép segítségével sem tudtam rájönni, hogy ide hogy kell eljutni, de az egyértelmű volt, hogy baromi sok időmbe telne odamenni, meg visszajönni, emellett nem akartam heti egy óra miatt tömegközlekedési bérletet venni. Így aztán az egyetlen egy tesi, ami nekem szóba jöhetett nálam, az úszás volt, ami az újszegedi sportuszodában van megtartva, gyalog 10 perc alatt odaérek a suliból, szóval tökéletes. Na de mint a többi, ez is be volt telve teljesen, így levadásztam a tanárnéni e-mailcímét, és írtam neki, ő pedig azt válaszolta, hogy menjek el az órára, és felvesz létszámon felül. Így hát ma fél 12-kor elindultam az uszoda irányába, de most még csak tájékoztató volt, bár aki akart úszni, annak tartott órát a tanárnő. Közben kiderült, hogy most variáltak a rendszeren, és mégse tud felvenni létszámon felül, de azt mondta, hogy ő úgy látta, hogy valaki leadta az úszást, próbáljam meg felvenni a neptunban. Meg is néztem gyorsan, aztán kiderült, hogy jéé, tényleg, úgyhogy azonnal fel is vettem a tárgyat.

A bejegyzés végére hagytam direkt, mert nem akartam közben eltérni a tárgytól, de ez is mai esemény. Reggel kaja után, közvetlen indulás előtt ránéztem a telómra, és kaptam pár üzenetet az éjszaka során attól a volt gimis osztálytársamtól, akit visszautasítottam. Mint mondtam májusban, korábban ismét megkeresett, de írtam neki, hogy ha valamit szeretne mondani, akkor írja meg, hanyagoljuk a személyes találkozót, ha lehet, erre ő nem is válaszolt. Most meg hajnali háromkor küld nekem egy üzenetet először azzal a szöveggel, hogy ugye tudom, hogy összetörtem a szívét akkor? Ezután felhívott messengeren, de mivel alvás közben ki van nálam kapcsolva a wifi, ezt értelemszerűen nem vettem fel. Negyed óra múlva írt egy olyat, hogy józanul nem írt volna rám, de mivel most jól bebaszott, megmondja, mert ez az igazság. Majd újabb negyed óra múlva írta az utolsót, hogy adhattam volna neki még egy esélyt. Na hát reggel mikor mindezt megláttam, legszívesebben azonnal kiosztottam volna, mint az állat, csak erre már nem volt időm. Azért basszameg mi az, hogy én nem adtam neki esélyt? De amúgy is valahogy éreztem, hogy egyszer megint írni fog, talán tegnap lehetett, hogy vele álmodtam valami hasonlót. És azon gondolkoztam egész reggel, hogy ez most komolyan életem végéig nem fog nekem nyugtot hagyni? Addig zaklat, amíg nem fogok kényszerkapcsolatba lépni vele? Vagy csak szimplán letámad az utcán? Mert azért eléggé ijesztő, hogy a történet fordulópontja tavaly júniusban, vagyis 15 hónappal ezelőtt volt, és még mindig nem akar békénhagyni. Gondolkoztam, hogy mi lenne jobb, ha válaszolnék, de akkor úgy igazán nagyon kiosztanám és megmondanám neki, hogy takarodjon a jó büdös p-ba, vagy ne is válaszoljak, mert a válaszommal már elérné a célját, hogy vele foglalkozzak. Később láttam, hogy délelőtt írt, hogy elnézést kér az éjszakai viselkedéséért. Hát most erre megintcsak nem tudom, mit lépjek. Ha válaszolok neki, akkor megint az lesz, hogy rámszáll, de ha nem, akkor meg bunkó seggfej vagyok. Ja amúgy le akartam tiltani, de azt úgy terveztem, hogy csak miután elküldtem a francba. Veszélyes dolog ez a szerelem, komolyan mondom...

Első tapasztalatok az egyetemről

2018.09.04. 18:40, Ninette
Címkék: egyetem
219.

Mivel holnap nem tudok bemenni az egyetemre a tükrözés miatt, úgy gondoltam, hogy amíg várom a hashajtó hatását, leírom az első két napom élményeit. Amit talán már a legelején nagyon nyilvánvalóan megtapasztaltunk sorstársaimmal az az, hogy itt aztán tanulás lesz végkimerülésig annak, aki nem akar innen kibukni. De ez persze előre jól sejthető volt, én tudatosítottam is magamban már korábban, hogy na egyetemistaként ki leszek akadva, mint a szar, vizsgaidőszakban már nem leszek se élő, se holt, de aztán rájöttem, hogy ennek bekövetkezéséig nem is kell megvárni a vizsgaidőszakot. Már annyi tanulnivaló van - plusz egy beadandó -, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Ha már a holnapi napomon kényszerszabin leszek, akkor szeretném - amennyire a körülmények és az állapotom majd engedi - kihasználni a helyzetet, és kitapasztalni, hogy mihez mennyi időre, milyen módszerekre van szükségem.

Hétfőn reggel már nem kellett annyira kapkodnom, mint az infós nap hajnalán, most valahogy simábban mentek a dolgok, még maradt is egy kis időm, mielőtt elindultam otthonról. Amandával ugyanazt a buszt néztük ki magunknak, ami bár lassú járat volt, de nem kellett heringként utazni rajta. Mindeközben láttam netes radarképen, hogy Szegedet árasztja az eső rendesen, úgyhogy bekészültem a vadiúj esernyőmmel. Jól is tettem, mert alig hagytuk el városunkat, már ömlött is az eső, megfűszerezve mindezt egy kis villámparádéval. Rólam azt tudni kell, hogy eléggé félek a villámlástól, szóval kicsit paráztam, hogy na vajon előbb kapok szívrohamot a félelemtől, vagy csak szimplán belémcsap-e a villám. Eredetileg a sulinál rak le a busz, de elsősként sok órám a B épületben van, mert a nagyobb előadótermek ott vannak, szóval minden reggel át kell sétálnom, de amúgy nincs messze, csak Ninettenek pont elég távolság ahhoz, hogy villám általi haláltól tartson. Mondjuk nekem két lépésnyi távolság is elég hozzá, úgyhogy tök mindegy. :D

Miután leszálltam a buszról, pocsolyákat kerülgetve eljutottam a B épületbe, aztán csak várakoztam. Néhány évfolyamtársamról tudtam, hogy ők is gyógytornász szakosak, úgyhogy arrafelé mászkáltam, gondoltam előadáson nem lenne rossz szaktársak között ülni. Első óránk megelőző orvostan és népegészségtan volt, aminek előző este felkerült az anyaga Coospace-re - ide töltögetik a tanárok a diákat -, és első látásra nem mondanám, hogy nagyon megfogott. Aztán végülis mondott érdekes dolgokat az előadó néni, meg kezdett valamennyire összeállni a kép, de még mindig kicsit összevisszaság van a szemem előtt, ha visszagondolok az órára. Sokszor azon kaptam magam, hogy már nem is figyelek, csak bambultam és tök máson gondolkoztam, szóval párszor el is veszítettem a fonalat. Utólag aztán hasonlóakat hallottam a többiektől, úgyhogy ezek szerint nem voltam egyedül. :D

Következő óránk már egy csoportos kommunikációs tréning volt, aminél először nem is nagyon tudtuk, hogy mire számítsunk, amikor beültünk. Itt úgy van egyébként, hogy másfél óráig tartanak az órák, utána fél óra szünetünk van. Így szünetben elkezdtünk beszélgetni a csoporttársakkal - 12 fős a csopink, úgyhogy nagyon szuper kis családias -, és nekem tök szimpatikussá váltak már ez alapján. Utána bejött a tanárunk, és már a bemutatkozás is kicsit játékosabb formában zajlott, meg nagyon érdekes feladatokat csináltunk, hogy megismerhessük egymást, és kvázi összebarátkoztunk másfél óra alatt. Úgy mentünk be, hogy szinte mindenki alig ismerte a másikat, és óra végére rengeteg dolgot megtudtunk egymásról. Nagyon jó óra volt, végtelenül hasznos, és végre nem éreztem azt az elveszettséget, hogy körül vagyok véve egy csomó ismeretlen emberrel, nincs kihez szólnom, hanem máris ott volt tizenegy ember, akiket megismertem és tudtam velük beszélgetni. Ráadásul egész sok közös pontunk van, ami tök jó.

A harmadik óránk mozgástani alapismeretek volt, ami már egy olyan tárgy, hogy ugye ez tényleg a mi szakmánk alapja. Ugyanúgy csoportos óra volt, mint az előző, és ez is nagyon érdekes volt. A tanárunk nekem tök szimpatikus - remélem a későbbiekben is az lesz :D -, végigmutogatta, hogy mik vannak a szertárban, természetesen megbeszéltük a szokásos alapdolgokat, hogy milyen vizsga lesz, mennyit lehet hiányozni, satöbbi. Utána elkezdtük az alapokat, diktált nekünk gyakorlatokat, mi csináltuk, aztán átbeszéltük az egészet, és ebből aztán rávezetett minket arra, hogy hogyan kell diktálni az ilyen gyakorlatokat. Sőt még mondta is, hogy minél hamarabb kezdjük el ezt gyakorolni, úgyhogy másnapra már fel is lett adva az első leckénk, mégpedig össze kellett írni egy öt különböző elemből álló gyakorlatot, és mondta, hogy utána mindannyian le is diktáljuk a csoporttársaknak, hogy ne a vizsgán kelljen ezt először csinálni, mert az úgy nem egy életbiztosítás.

Az aznapi utolsó óra ugyanezzel a címmel futott, csak előadásként. Na erről azt hitte mindenki, hogy fél négyig tart - mivel az órarendben ez volt -, erre kiderült az órán, hogy ez bizony negyed ötnél hamarabb nem fog véget érni. Így én mehettem haza az egy órával későbbi busszal. De ilyen elméleti óra már csak a jövő héten lesz, aztán kész. Persze kell belőle írni tesztet, ami alapfeltétele a gyakorlati rész teljesítésének is, de ebből egyelőre nem sok dolgot vettünk ahhoz képest, hogy két alkalom az egész. Miután hazaértem, hát erős fejfájásom volt egyrészt a koránkelés miatt, másrészt a sok információtól. Nem is tudtam semmit tanulni, csak összekészíteni a másnapi cuccomat, meg letölteni a keddi, Coospace-re már feltöltött anyagokat. Illetve elalvás előtt elkezdtem nézegetni a funkcionális anatómia könyvnek a szakkifejezéses jegyzékét - a hétfői utolsó órán mondta a tanárnő, hogy ezt meg kell tanulni -, de mivel még semmilyen formában nem volt közeli találkozásom a latin nyelvvel, nem sok értelmét láttam, hogy mindezt megtanuljam hibásan.

Ma reggel nem volt túl jó érzés azzal a tudattal reggelizni hat órakor, hogy a következő 32 órában már nem ehetek semmit. Eléggé tartottam attól, hogy össze fogok esni az egyetemen, de mivel a teát engedélyezi a hashajtó útmutatója, nem sajnáltam bele a mézet, hátha feljebbviszi valamennyire a vércukromat. Dél körül még szabadott enni üres levest, úgyhogy vittem magammal húslevest mindenféle hozzávaló nélkül, csak magát a levét öntöttem bele egy félliteres palackba, és onnan ittam meg hidegen. Nem is volt rossz az úgy egyébként. Reggel általános és személyiséglélektannal kezdtünk, amiről előző este láttam a Coospace-n, hogy ez se lesz egy lazázós tantárgy. Már akkor fent is volt az első beadandó, amitől én frászt kaptam, amikor elolvastam, mert konkrétan nem is értettem, hogy ez mi a szösz akar itt lenni. Utána előadáson a tanárnő elég jól elmagyarázott mindent ezzel kapcsolatban, szóval nem feltétlenül kell ezt esszé jelleggel megírni, hanem lehet vázlatosan, ahogy nekünk tetszik, mert ezt amúgy magunknak írjuk, és minden beadandó pluszpont a zh-kon, sőt az előadáson való jelenlét is pluszpont, és mivel itt is van megajánlott jegy, ez elég fontos dolog szerintem.

Második órában találkoztunk az anatómia-élettan nevű mumus tantárggyal, először előadás, majd kövi órán gyakorlat keretében. Én az előadás alatt pozitívan csalódtam, mert szinte végig tudtam követni a dolgokat, a tanárúr nagyon jól elmagyarázott mindent. De ugyebár az anyag mennyisége nagyon nagy, a latin szavak mennyisége szintén, és minden gyakorlaton írunk az előző órai anyagból, ahol 60%-tól van kettes, és akinek a 14-ből valamelyik nem lesz meg félév végéig, az nem mehet vizsgázni, ergo bukta a félévet, mert nem veheti fel a ráépülő tárgyat. Úgyhogy ja, ezt tutira meg kell tanulni.

Mai utolsó óránk az előző naphoz hasonlóan mozgástani alapismeretek volt, ahol átismételtük részletesen és lejegyzeteltük az előző órán elhangzottakat, meg hozzávettünk még plusz dolgokat. Ma is csináltunk gyakorlatokat, meg óra végén az egyik csopitársamnak diktálnia kellett az általa összeállított gyakorlatsorozatot, és most is kaptunk ilyen úgymond házit a mai gyakorlatokból is, hogy állítsunk össze belőle saját sorozatot, aztán majd kövi órán ha minden igaz, mindenkire sor kerül és lediktálja a többieknek.

Mikor vége lett az órának, én rohantam, hogy elérjem a buszomat, mert a hashajtót már be kellett volna vennem addigra, de úgy döntöttem, hogy én nem fogom megkockáztatni azt, hogy esetleg a buszon baj legyen. Az én lelkem így nyugodt. Szóval amint hazaértem, siettem is a hashajtóért, aztán kimértem a szükséges mennyiséget, és elkezdtem inni. Na hát komolyan úgy éreztem, mintha mérget innék. Nem az íze miatt, mert amúgy borzasztóan édes volt, alig tudtam lenyelni, annyira tömény. Hanem a tudat miatt, hogy ez majd mit fog nekem okozni. Olyan volt, mintha valaki le akarna itatni, ott van a tudatomban, hogy ettől részeg leszek, de valahogy ráveszem magam, hogy megigyam. Egyelőre másfél óra telt el azóta, most még csak annyit érzek, hogy alakítja a dolgokat odabent. Aztán ki tudja mi lesz itt még este. Legalább addig lehet olvasgatni az anatómia diákat... :D

Most úgy érzem, hogy rohadtul nem akarok elmenni holnap erre a tükrözésre, és nem csak azért, mert tudom, hogy utána rossz állapotban leszek. Hanem azért, mert mennék az egyetemre. Miután megismertem a csoporttársaimat, sokkal jobb érzés volt köztük lenni, beszélgetni velük. Tetszik maga a suli hangulata, ez már a nyílt napon is tetszett. És persze nem akarok lemaradni, meg tudom, hogy nem ugyanolyan itthon megnézni a diákat, mint beülni az órára. Szerencsére csak két óráról maradok le, mert egy el fog maradni. De a funkcionális anatómia meg elég fontos lenne, szóval azt sajnálom. Elkérem majd valakitől a jegyzetét, de nyilván akkor se lesz ugyanolyan, mintha beültem volna. Jó persze, örülök, hogy kiirtjuk holnap a harmadik aranyeremet, de hát na... Mondjuk amit ezen a nyáron megtanultam - és azóta is ismételgetem magamban - az az, hogy az egészség a legfontosabb. Szóval mondjuk ilyen szempontból várom a holnapi napot, hogy ez a lépés is meglegyen.

Visszatérve kicsit erre a no eating dologra, eléggé szédülök. Délután nagyon éhes voltam, és mozgástani alapismereteken már komolyan tartottam attól, hogy el fogok ájulni, de szerencsére ez nem következett be. Amióta bevettem a hashajtót, az éhségem nagyrészt csillapodott, de folyton automatikusan dőlök jobb oldalra. Na majd meglátjuk mit tartogat a mai és a holnapi nap. Ideért a zivatar, úgyhogy szerintem be is fejezem a bejegyzést, mielőtt még kicsapná a netet, elég aktív zivinek tűnik ez...

Első sokk után

2018.08.31. 17:12, Ninette
Címkék: egyetem
218.

Ahogy korábban említettem, szerdán volt a kari információs nap, ami után annyira kikészültem, hogy erőm nem volt leírni az egészet. Na meg ott volt még egy probléma, ami miatt eléggé kétségbeestem, de szerencsére ma megoldódott az ügy. Szóóóval a nap úgy indult, hogy szerdán reggel felkeltem fél 6-kor, és tudtam, hogy a fél hetes gyorssal fogok bemenni, de még annál is kevesebb időm volt reggel, mint én azt előre hittem, hiába pakoltam be majdnem mindent előző este. Eredetileg a hétórás gyorsjárattal akartam bemenni, mondván az tökéletes, mert 35 perc alatt odavisz a suli elé, na de Amanda szólt, hogy ez a reggeli forgalomban nem egészen így működik, ő is a saját kárán tanulta meg. Ezért választottam végül a fél hetest, amivel már negyed nyolckor bent voltam az épületben, persze rajtam kívül egyetlen hallgatólélek se volt, még a tanárok is csak ezután kezdtek beszállingózni, valaki meg is jegyezte, hogy milyen ügyes voltam. :D

Majdnem fél órán át egyedül ültem a számunkra kijelölt terem előtt, aztán elkezdtek beszivárogni gólyatársaim, szóval így már nem voltam annyira egyedül. Bár szinte mindenki párosával érkezett, úgyhogy akkor még nem is beszéltem senkivel, többen a gólyatáborból ismerték egymást, meg előző nap volt a koliba a beköltözés, úgyhogy gondolom szobatársak is voltak páran. Nyolckor kezdődtek a programok, először tanévnyitó, utána tájékoztatók, adategyeztetés, szintfelmérők, majd ebédszünet. A szintfelmérők amúgy nem voltak annyira nagyon gázak, mint amire én számítottam, bioszból konkrétan érettségi feladatok voltak, kémiából (ami errefelé természettudományos alapismeretek néven fut) először alapfogalmak, na hát mondom ugyanmár, mikor tanultam én ezt, évekkel ezelőtt, hát tudja a fene, szóval józan paraszti logikával írtam be minden baromságot meg pár példát. Kellett még felírni ionokat, na abból szerencsére jó voltam, középiskolai kémiás pályafutásom során ebből egyedül én tudtam ötöst írni, aztán a többi majdnem mind biokémia volt. Csak az volt a baj, hogy az én agyam már kidobott pár olyan dolgot az ablakon, mint az idegrendszer mélységei, szóval azt csak nagy nehezen tudtam előkaparni valahonnan nagyon messziről. Ééés nemrég tették fel az eredményeket, ééés elégedett vagyok, nem kell felvennem felzárkóztató kurzust egyikből se. :D Jupíí, pedig attól féltem, hogy a kémia miatt nem úszom meg. Így legalább egyik nap se kell bent lennem fél hatig.

Miután minden tudásomat papírra vetettem - amúgy tök hülyének éreztem magam főleg a kémia közben -, jött az ebédszünet. Gondolkoztam, hogy ugyan mi a jó eget csináljak addig, meg hogy egyáltalán mennyi ideig tart ez, aztán leszólítottam egy csoport gyógytornász gólyát, ők mondták, hogy még van egy óra hossza a munka és tűzvédelmi oktatásig, addig menjek velük ha akarok. Végülis miért ne, velük tartottam. Kicsit mászkáltunk a környéken, közben egyikükről kiderült, hogy szintén gluténérzékeny, mint én, utána leültünk közösen beszélgetni. Az az igazság, hogy eléggé kavarodás volt az egész, mert például nem tudtuk meg a csoportbeosztásunkat, ami miatt a gyakorlatokat még mindig nem tudtuk felvenni a neptunban, aztán tanakodtunk, hogy ugyan mikor fog ez kiderülni. Később azt mondták, hogy beiratkozás után osztják be a csopikat az alapján, hogy kik iratkoznak be, mert nyilván van olyan, aki mondjuk úgy dönt, hogy felvették, de nem szeretné elkezdeni. A csoportbeosztás is most derült ki nemrég, és pont abba a csoportba kerültem, amibe vágyakoztam, mert egyedül annak a csoportnak nem volt tele lyukakkal az órarendje, szóval bejárósként ezzel a csoporttal jártam a legjobban.

Amikor lejárt a szünetünk, beültünk a munka és tűzvédelemre, de húú, halál álmos voltam, és nagyon meleg volt a teremben. A tűzvédelmes résznél kicsit sikerült felélénkülnöm, mert meséltek érdekes sztorikat, meg egyébként is elég elgondolkodtató dolgokat mondott az úr, aki tartotta az előadást. Ezután már csak az maradt bent, aki vagy mentorprogramba jelentkezett, vagy segítséget kért tárgyfelvételhez, vagy jelentkezett csoportos városnézésre. Én úgy gondoltam a felvételi környékén, hogy jó dolog lehet ez a mentorprogram, szóval miért ne alapon jelentkeztem is rá. Most azt mondom, hogy ez egy kifejezetten jó döntés volt, mert máris nagyon sok segítséget kaptam a mentoromtól, egy másodéves gyógytornász hallgatótól. Mesélt az oktatókról, az órákról, a vizsgákról, hogy hogyan lehet anatómiából megajánlott jegyet szerezni - nagyon nehezen -, megmutatta a tárgyfelvétel lépéseit, átmentünk a másik épületbe is, ott is megmutatta, hogy melyik termekbe lesznek a nagyelőadások, szóval egy csomó mindent megtudtam tőle.

A bejegyzés elején említettem, hogy felmerült egy probléma, mégpedig a tükrözés miatt. Én sejtettem, hogy itt nem fogják lazán venni, ha nem leszek ott aznap, de az első órarendünk alapján csak két olyan előadásunk lett volna aznap, amiről a mentorom azt mondta, hogy nem lesz belőle gond, ha nem megyek be azon az egy napon. Na de az órarendet megváltoztatták egy-két helyen, és az eredetileg csütörtöki funkcionális anatómia előadás átkerült szerdára, percre pontosan arra az időpontra, amikor nekem tükrözésen kell lennem. Kérdeztem a funkc anat tanárnőt - ő beszélt nekünk sok mindenről még a nap elején, mert ő lesz az évfolyamvezető oktatónk -, hogy ha nem tudok bemenni, akkor kinek adjak erről igazolást, és azt mondta, hogy az a gond, hogy hiába adok be igazolást, nem fog számítani, a hiányzás az hiányzás, és nyilván levágtam, hogy nem azért mondja ezt, mert ki akar velem cseszni, hanem pont azért, mert nekem lesz szar, ha nem megyek be, mert akkora az anyagmennyiség. Na de itt még nem tudtam, hogy átkerült a funkc anat szerdára.

Miután hazaértem fél öt körül, akkor kerültek fel a módosított órarendek, és én akkor rohadtul kétségbeestem. Azon gondolkoztam, hogy bemegyek a kórházba könyörögni, hogy vegyenek előre, aztán bebuszozok a funkc anatra. De nem cseszhetek ki azokkal az emberekkel, akik amúgy is órákig ülnek a sürgősségin, mert egy darab orvos van, és az az egy csinálná nekem a tükrözést is. Így aztán írtam a mentoromnak, hogy mi a fenét csináljak, én totál kész vagyok, most mi lesz, satöbbi, aztán mondta, hogy ne pánikoljak, előkeríti a funkc anat tanárnő e-mail címét, és írjam le neki, hogy miért nem tudok menni, mert ilyen téren nagyon rendes és meg fogja érteni. Na akkor írtam a tanárnőnek, aztán ma visszaírt, hogy rendben van és köszöni, hogy szóltam. Huh, úgy megkönnyebbültem... De azért szar dolog az első héten elhasználni az egyetlen funkc anat hiányzásomat...

Tegnap voltam beiratkozáson a TIK-ben, öt perccel hamarabb bejutottam, aztán nem is tartott sokáig a művelet. Bár akartam kérni ideiglenes diákigazolványt - mert a kártyásat majd csak október végefelé fogjuk kézhez kapni -, de azt mondták az irodában, hogy nem váltott aktívra a státuszom, így nem tudnak adni, de a neptunban látni fogom, hogy mikortól vagyok aktív. Itthon aztán rájöttem, hogy azért nem lettem aktív, mert nem vettem fel tárgyat, mondván nem tudom még, melyik csoportban vagyok. Így aztán felvettem az előadásokat, azok mindenkinél ugyanúgy vannak, aztán éjjel váltott aktívra a státuszom. Viszont az órarendem szerint csak szerdán tudnék elmenni a TIK-be ismét kérni ideiglenes igazolványt, de szerdán tükröznek, szóval majd akkor csütörtökön megyek, addig is fizetem a teljes jegyárat a buszon, járjanak csak jól vele.

Ma elkezdtem intézni a TB fizetési kötelezettségem végének is a bejelentését, de ehhez kellett igényelnem a moduloban jogviszony igazolást, amit a jövő héten postáznak, ha minden igaz. Addig is nagy nehezen előkotortam a sok hónappal ezelőtt egyszer már letöltött programot, amin ki kell tölteni ezt a TB-s nyomtatványt, majd ehhez kell csatolnom szkennelve a jogviszonyos papírkámat. Nem tudom, hétközben mennyi erőm lesz ezzel foglalkozni, de jobb lenne minél hamarabb letudni, nehogy aztán felszámolják itt nekem a pluszdíjat, bár ez esetben elvileg vissza lehet kérni a manit.

Az órarendre visszatérve egy kicsit, még fel kéne vennem a tesit, na de a rangsoros jelentkezésen betelt az egész. Nem tudom, hogy fognak-e még hirdetni plusz helyeket, elvileg vasárnap reggel hatkor startol a tesis tárgyfelvétel, aztán majd kiderül, hogy lesz-e tesi vagy nem lesz. De azért jó lenne ezt is minél előbb megcsinálni, mert mondták, hogy az elsős órarendbe lenne a legkönnyebb beilleszteni. Amúgy hirtelen ez a sok dolog eléggé lesokkolt az infós napon, kezdve azzal, hogy a fél hatos kelés sem volt elég korai, folyamatosan voltak progik, csak egy nagyobb szünet volt, plusz meleg volt, meg itt volt ez a funkc anat kontra tükrözés téma. Persze nem kell meglepődni, hogy nagy váltás volt ez az egyetemi nap egy laza tanév meg egy itthon (meg a kórházban) döglök level 200 nyári szünet után.

Kicsit visszatérve az előző bejegyzés végére, aztán anyum azt mondta, hogy vállaljuk a zeneiskolát a megváltozott feltételekkel is. Az a gond, hogy az oké, hogy a zongitanárom azt mondta a múltkor, amit, de például hegedűt nem kölcsönözhetek a sulitól, ha nem vagyok hivatalosan zeneiskolás, és azért a hangszervásárlás se egy olcsó mulatság, főleg, hogy nem elég csak a hangszert megvenni, ahhoz kell vonó is meg tok is, és azokból is a minőségi termékek nyilván nem öt forintba kerülnek. De azért kíváncsiságból megtudakolom majd, hogy mégis kinek a zsebébe megy az a pénz, amennyivel emelték a térítési díjat.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Gyere és csatlakozz a -Karstjäger- magyar airsoft csapatába!    *****    Szoba gyerekkel kiadó film meg tekinthetõ gportálon klikk ide!    *****    Simonyi ingatlan Debrecen Eladó luxus lakások, házak, telkek, üzletek, lakóparki ingatlanok. Simonyi ingatlan Debrecen    *****    Ajándékozz Horoszkópot! Lepd meg szeretteidet egy Személyre szóló asztrológiai elemzéssel és 1 éves elõrejelzéssel.    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie, ehhez adok én,sok segítséget. Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Az asztrológia sok segítséget ad az élet minden területén, de képzett, tapasztalt asztrológus kell hozzá, keress meg!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,konzultáció.Tájékoztatás az oldalon! látogass,meg!!!    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Bérkalkulátor    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    too young and innocent | an aegyo queen | twice | neo culture technology    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA! Regisztrálj oldalamra és én segítelek elsajátítani az asztrológia tudományát!    *****    Tanuld nálam az asztrológiát teljesen ingyen, vagy kérj részletes asztrológiai elemzést „BECSÜLET KASSZÁS” alapon!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! kattints ide!!!    *****    Bûbájos Boszorkák - Charmed - Hírek - Extrák - Érdekességek - Charmed - Bûbájos boszorkák - Sok - sok infó - Charmed -    *****    Pénzkeresés az Interneten! Csak is kipróbáld, tesztelt módszerekkel, melyek tényleg fizetnek!