Rólam

Ninette vagyok, 20 éves gyógytornász hallgató. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, az olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 20 éves lánynál, de ez az én stílusom. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2018.11.17. 19:15
2018.11.04. 17:36
2018.10.28. 12:38
2018.10.20. 18:56
2018.10.13. 19:08
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Olv.: Coelho: Az alkimista
Legendás állatok és megf.
Venni egy húsevő növényt :D
Sikeresen vért adni
Középfokú angol nyelvvizsga
Dönteni a továbbtanulásról
Leérettségizni
Emelt biosz érettségi
Elkezdeni az egyetemet
Teljesíteni az első félévet

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 
Forrásaim

Kódok: LindaDesign

Nem saját képek: Pixabay

 

 

Blog

A tehetség önmagában nem elég

2015.11.27. 18:39, Ninette
Címkék: zene
26.

Amíg kel a kakaós csiga tésztája, addig írok egyet. :D Ma megint egy kicsit zenével kapcsolatos dologgal jöttem, de ez a bejegyzés nem feltétlenül a zenéhez kapcsolódik, mert amiről most szó lesz, az nagyon sok dologra igaz, mint például a sportra.

A zongoratanárom mostanában nagyon ki volt akadva az egyik lányra, aki hozzá jár zongorázni. A kislány ötödikes és brutál tehetséges zongorista. Hihetetlen ügyes, de nem csak zongorából, balettozik, atlétikázik, matekversenyekre meg mindenfélére megy, ahol nagyon jó eredményeket ér el. A baj csak az, hogy mindig az utolsó utáni pillanatban tanulja meg a darabját, mert nem gyakorol. Pár napja írtam, hogy aki hangszeren tanul, annak úgy van eredménye és értelme, ha minden nap gyakorol. A lány először a májusi megyei zongoraversenyen került szorult helyzetbe, mert nem tanulta meg időben a darabjait. A tanárom nagyon ki volt rá akadva, hiába beszélt neki, hogy gyakoroljon és tanulja meg a darabokat, ő nem gyakorolt, így nem tudta a darabjait. A verseny hetében tanulta meg az anyagot és az nagyon veszélyes dolog már csak egy hangverseny előtt is, nemhogy egy megyei versenyen.

Mikor az ő korcsoportja versenyzett, teljesen ki volt akadva, hogy mennyire fél, hogy elrontja, meg nem biztos abban, hogy tényleg tudni fogja, amikor izgul. Persze ilyenkor nem lehet neki azt mondani, hogy "megmondtam, hogy gyakorolj, mert ez lesz belőle", mert azzal nem jutunk semmire. Végül arany minősítést kapott a versenyen, így a tanárom is nagyon boldog volt.

Szeptemberben volt egy hangverseny, amin a lány is fellépett, de megint mindenfélét csinált, nem gyakorolt semmit, így ment el órára, hogy kiakassza a tanáromat. Megint az utolsó pillanatban tanulta meg a darabot, amit előadott, utána pedig ismét nem gyakorolt semmit.

A novemberi hangversenyen, ahol én is zongoráztam, a lány nem lett felírva a szereplők közé, mert nem gyakorolt. A tanárom mesélte, hogy a lány anyja felhívta őt, hogy mégis miért nem játszik a lány a hangversenyen, mire a tanár mondta, hogy ne haragudjon már, de ha nem gyakorol a gyerek, akkor ő nem tud vele mit kezdeni.

Ma mesélte a tanárom, hogy megmondta a lánynak, hogy feladta és nem fogja magát rajta idegesíteni, mert látja, hogy a lányt nem érdekli, de elvárja ő is meg az anyja is, hogy mindenféle versenyen meg koncerten szerepeljen. Így sajnos semmi értelme. Mert ahogy a címben is írtam, a tehetség önmagában nem elég. Szorgalom is kell, ami régen megvolt neki, de ma már nincs. Így tényleg semmi értelme az egésznek, hiába rugdossák be a konziba, ott ha nem gyakorol, kidobják az első napon. Előbb-utóbb mindenki megtapasztalja a saját bőrén, hogy a dolgokért meg kell küzdeni, tenni kell értük. Hiába vagyunk jók valamiből, ugyanúgy küzdeni kell és ki kell tartani benne.

A tanárom azt is mesélte, hogy volt korábban egy tehetséges tanítványa, aki 2-3 év után abbahagyta a zongorát, majd 30 év múlva visszament hozzá, hogy újra megtanuljon zongorázni, mert rájött, hogy nagyot veszített, mikor kiskorában nem érdekelte az egész.

Egy napon ő is rá fog jönni, hogy mekkorát veszített a lustaságával és a nemtörődömségével. Hatalmas jövője lehetne, de nem tesz érte semmit. Nagyon sajnálom őt, ahogy a zongoratanárom is, de ez sajnos a lány dolga lenne, hogy gyakoroljon és szívvel-lélekkel csinálja. Ha majd egyszer rájön, biztosan nagyon szomorú lesz, de ezt sajnos ő szúrta el.

1 hónap

2015.11.26. 19:04, Ninette
Címkék: hobbi
25.

Pont egy hónapja kezdtem el blogolni. Korábban sose gondoltam volna, hogy valaha is eljutok odáig, hogy blogot írjak, mert úgy éreztem, hogy nem tudnék olyan jó dolgokról írni. Sokszor gondolatban elkezdtem megfogalmazni az aznap velem történő eseményeket, mintha leírnám őket valakinek/valakiknek. Korábban írtam naplót, de neten sokkal könnyebb visszakeresni a dolgokat és kevesebb ideig tart leírni mindent. Végül az őszi szünetben úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen érzés blogot vezetni.

Sajnos olyan típus vagyok, aki nagyon fél attól, hogy mások milyen véleménnyel vannak róla. Ezen folyamatosan próbálok változtatni, hisz van egy-két kedves osztálytárs, akik úgy gondolják, hogy ők alakítják a világot és minden nekik nem tetsző embert leszólnak. Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy 8. osztályban nagyon rám szálltak. Akkor eldöntöttem, hogy nem állok be a sorba és nem fogok az ő véleményük alapján cselekedni és gondolkodni. Azóta sokat javult a helyzet és én is sokkal magabiztosabb lettem, de a blognál is először eléggé féltem, hogy mit szólnak majd a látogatók, mikor publikussá tettem az oldalt.

Az első napok után nagyon élveztem a blogolást, tele voltam ötletekkel, hogy miről írhatnék. Igyekeztem minden nap írni, de időnként nem volt ihletem, így kimaradt 1-2 nap. A legjobb az egészben talán az, hogy itt bármit leírhatok, akármit, nem kell attól félnem, hogy elkezdenek majd kibeszélni és illetéktelenek tudnak meg rájuk nem tartozó dolgokat. Mindenkiben elveszítettem a bizalmamat, de a blogomon tényleg bármiről és bármit írhatok és ez egy fajta megkönnyebbülés is számomra, mert amit egyébként mindig magamban kell tartanom, itt ki tudom adni. Volt olyan, hogy már alig vártam, hogy este legyen és felmehessek a blogomra írni egy kicsit és kiadni magamból egy-két dolgot.

Persze igyekszem nem túl sokat panaszkodni, mert tudom, hogy iszonyat unalmas azt olvasni, hogy ez a baj meg az a baj és milyen igazságtalan az élet. Amúgy is egy nagyon beszédes típus vagyok, ha elkezdek valakinek valamiről mesélni, képes vagyok annyira belelendülni, hogy fél órán át untatom azt a szerencsétlent, aki fapofával hallgat és már réges-régen elveszítette a fonalat, mert a nagy hadarásomban össze-vissza mondok mindent. :D Ennek ellenére remélem, hogy itt a blogon azért lehet valamennyire követni, hogy miről beszélek, igyekszek úgy fogalmazni, hogy ne keverjem össze a dolgokat mindennel.

A lényeg, hogy én ebben az első egy hónapban azt tapasztaltam meg, hogy nagyon jó és hasznos dolog blogot írni. Kicsit olyan, mint amikor kikapcsolod a "világ" feliratú képzeletbeli gombot és csak arra koncentrálsz, amit szeretsz csinálni.

A blogoláson kívül még megemlíteném, hogy reggel mikor nagyon kómásan kimásztam az ágyból és felhúztam a redőnyt, fehérek voltak a háztetők. Először csak néztem, utána felfogtam, hogy leesett az első hó és a koromat meghazudtoló módon kezdtem el ugrálni és mondogatni, hogy "leesett az első hó!". :D Utána gyorsan kimentem lőni pár fotót arról a kevés havacskáról, ami leesett, csak még egy kicsit sötét volt, ezért a képek nem sikerültek túl jól.

Ilyenkor december környékén már nagyon várni szoktam, hogy jöjjön a karácsony, mert imádom a hangulatát, és ennek az első jele a hóesés szokott lenni. Természetesen csak számomra, mert a szünetig még mindig van 23 nap. Csak azért nem vagyok felhőtlenül boldog tőle, mert a forgalmi vizsgámat nem hóban szeretném csinálni. Olyankor elég egy centi mozdítás a kormányon és már jóval arrébb van a kocsi, mint egyébként.

Legszívesebben már csomagolnám az ajándékokat, de addig még egyelőre várni kell. Talán jövő héten húzunk neveket az osztályban, kíváncsi leszek, hogy idén kit sikerül kihúznom.

Hangszeren tanulás

2015.11.25. 14:50, Ninette
Címkék: zene zongora hegedű
24.

Mint ahogy bal oldalon olvasható, 2 hangszeren tanulok és nagyon szeretem a klasszikus zenét. Utólag visszagondolva nem is értem, hogy tudtam addig zene nélkül élni, amíg el nem kezdtem hangszeren tanulni.

Az én kis zenés történetem ott kezdődött, hogy másodikos koromban életemben először láttam egy hegedűt. Azonnal beleszerettem és megszállottan vágytam arra, hogy én ezen a hangszeren tanuljak. Eleinte nem mertem elmondani a szüleimnek, de egyszer tettem egy óvatos próbálkozást, mire azonnal azt mondták, hogy nem. Anyum 8 évig zongorázott és az utolsó években nagyon szenvedett vele, mert ő már tudta, hogy a zongorával a jövőjében nem szeretne foglalkozni és abba akarta hagyni, de a mamám nem engedte neki. Róla azt kell tudni, hogy amit ő kitalál, annak úgy kell történnie, így nem hagyta, hogy anyum azzal foglalkozzon inkább, amivel a későbbiekben akar. Valószínűleg ezért is nem örült annak, hogy hangszeren akarok tanulni, mert attól félt, hogy ha rájövök, hogy ezt mindennapos gyakorlás nélkül nem lehet eredményesen csinálni, akkor megunom és elegem lesz belőle. Én itt megértettem, hogy nem akarja, hogy hegedüljek.

Megpróbáltam lemondani a hegedülésről, de egyszerűen nem ment. Ha megláttam valakit egy hegedűtokkal vagy magával a hangszerrel, azonnal irigy lettem rá. Pedig amit a világon talán legjobban utálok, az az irigység. Egyre jobban akartam hegedülni, de a többi hangszert is szerettem. Karácsony előtt egy családi ebéd közben az egyik újságban láttam egy elektromos zongorát és azt mondtam anyumnak, hogy én ezt szeretném karácsonyra ha már nem hegedülhetek, mire a nagynéném mondta, hogy inkább odaadja nekem az ő elektromos zongoráját, amit utána tényleg megkaptam.

Korábban az egyik volt osztálytársam születésnapi buliján megtanították nekem eljátszani az egyik népdalt zongorán és ennek a dalnak az ismeretében próbáltam újabbakat tanulni. Egészen sokat foglalkoztam a zongorázással, nagyon tetszett, hogy le tudok játszani ismerős dallamokat. Egyik este anyum bejött a szobába és azt mondta, hogy látja, mennyire szeretek zongorázni, így felajánlott nekem egy lehetőséget. Az egyik kollégájának a lánya zongorázott akkoriban, de a tanárával rossz volt a viszonya, ezért haladéktalanul abba akarta hagyni, erre azonban tanév közben nincs lehetőség, csak akkor, ha keres a helyére valaki mást, így jöttem a képbe én. Elfogadtam az ajánlatot, nagyon kíváncsi lettem, milyen is lehet egy zeneiskolában tanulni. Anyum megígértette velem, hogy akkor viszont naponta kell gyakorolni és nem is keveset.

A zongorázás nagyon tetszett. Élveztem az órákat és gyorsan haladtam az anyaggal. Az előképző utáni első évben a tanárom azt mondta, hogy nem második osztályba megyek jövőre, hanem harmadikba, mert nagyon jól haladok. Persze eleinte én se tudtam, hogy itt tényleg minden nap gyakorolni kell, de idővel a zene szeretete miatt már automatikusan leültem a zongorához és játszottam a darabokat. Ezután a gyakorlás már sose volt nálam probléma. A mindennapjaim részévé vált.

Azt hittem, hogy ha zongorázni kezdek, akkor a hegedűt el tudom felejteni egy idő után. Nagyot tévedtem. Nem hogy nem tudtam elfelejteni, folyton erre gondoltam. Hogy én miért nem hegedülhetek? 7. osztályban tanév elején a zongoratanárom meghallotta, hogy valakinek azt mondtam, hegedülni szeretnék és megígérte, hogy megpróbálja nekem elintézni a dolgot. Mikor már sírva közöltem otthon, hogy hegedülni akarok, akkor már azt mondták a szüleim, hogy oké, ha úgy gondolom, hogy belefér a zongora meg a suli mellé, akkor nyugodtan. Akkor úgy éreztem, hogy minden percben a föld felett szárnyalok. Mindenkivel csak erről tudtam beszélni, meg arról, hogy milyen hegedűket láttam a neten, mekkora méret lenne nekem jó, stb, egészen addig, hogy már mindenkinek elege lett belőlem, mert csak erről tudok beszélni. A zongoratanárom 3 héttel később beszélt az iskola hegedűtanárával. De a happy end elmaradt, mert ekkor jött a hideg zuhany, kiderült, hogy abban a zeneiskolában, ahol akkoriban tanultam, a második hangszer tanulásáért iszonyatos pénzt kell fizetni Egyszerűen nem várhattam el a szüleimtől, hogy ekkora összegeket fizessenek azért, hogy az én álmom valóra váljon.

Teljesen összetörtem. A hihetetlen lehetőség, hogy mégis hegedülhetek, gondolatban felrepített a felhők fölé, szárnyaltam a boldogságtól, aztán jól pofára estem. De úgy igazán. Nagyon szomorú lettem, talán akkor voltam életemben a legszomorúbb. 8. osztály után zeneiskolát váltottam, mert az igazgatóról kiderült, hogy egy ritka undorító ember, és ezt sajnos a mai napig is nagyon kevesen tudják. A mi városunkban 2 zeneiskola van, így átmentem abba, amelyikben anyum is zongorázott és ráadásul ugyanahhoz a zongoratanárhoz, akinél ő is tanult. Életem legjobb döntése volt ez a zeneiskolaváltás. A mostani tanáromtól egyetlen év alatt többet tanultam, mint az előzőtől négy év alatt. Még 9. osztály elején mondtam a zongoratanáromnak, hogy nagyon régóta szeretnék hegedülni, de a másik iskolában rengeteget kellene érte fizetni és itt is annyit kéne e. Erre ő közölte, hogy ebben a zeneiskolában ingyenes a második hangszer tanulása és ha szeretném, akkor beszél az egyik hegedűtanárral, de előbb szeretné látni, hogy zongorából hogy haladok az anyaggal, mert ha nem túl jól, akkor a második hangszert már nem bírnám csinálni mellette. A félévi vizsga után megemlítettem neki, amit az év elején mondott. Hogy is fogalmazzak, a véleménye enyhén megváltozott az alatt a fél év alatt. Hallani se akart a hegedülésről, pedig ő maga mondta, hogy nagyon jól haladok a zongorával és nagyon jó engem tanítani. Attól félt, hogy ha hegedülni kezdek, akkor a zongorát hanyagolni fogom.

Innentől kezdve kölcsönösen kiidegeltük egymást az órákon. Én őt azzal, hogy hegedülni akarok, ő engem azzal, hogy ne hegedüljek. Én kétségbeesett voltam, mert éreztem, hogy kezdek beleőrülni ebbe az egészbe, ő pedig kétségbeesett volt, mert rájött, hogy valószínűleg hiába beszél nekem, én nagyon akarom a hegedülést. Végül a tanév végén anyum felhívta azt a hegedűtanárt, akivel a zongoratanárom beszélt már a dologról. Azt mondta, hogy most nagyon sokan vannak nála, de ha tényleg ennyire szeretném, akkor mindenképp elvállal, ha kell, akkor magánórában. A korábbi csalódás után már alig tudtam elhinni, hogy velem ez tényleg megtörténhet, biztos voltam benne, hogy van valami csavar a dologban, mint mindig. De nem volt. Tavaly szeptemberben végre-valahára elkezdtem a hegedülést, már a negyedikes anyagnál tartok, a tanárom imád.

Ha visszagondolok arra a 8 évre, amikor végig azon szenvedtem, hogy mikor hegedülhetek már, és amikor erről álmodtam, azt kívántam, bár sose ébredtem volna fel, csoda, hogy kibírtam elmegyógyintézet nélkül a dolgot. 9. osztály év végén már tényleg attól féltem, hogy meg fogok őrülni. És bebizonyosodott számomra, hogy létezik első látásra szerelem, mert ez az volt és a mai napig is tart, soha nem fog elmúlni. Ha elmúlna, az már megtörtént volna akkor, amikor még csak zongorán tanultam. A zongorát pedig ugyanúgy szeretem, ahogy eddig is, a zongoratanárom bejött az első hegedűvizsgámra meghallgatni és azt mondta, hogy megbocsájtja, hogy elkezdtem hegedülni. Minden nap érzem, hogy hiányzik a hegedű, elő kell vennem és nagyon boldog vagyok, amikor játszok rajta, szinte már egy másik világban érzem magam, ahol nincs rossz, csak a végtelen boldogság.

Mindig nagyon várom, hogy mehessek a zeneiskolába a hangszeres óráimra. Én ott vagyok teljesen felszabadult és attól függetlenül, hogy néha nagyon nehéz ott is egy-egy darab, legszívesebben mindig ott lennék. A hét minden napján és a nyári szünetben is. Mert ott vagyok a legboldogabb, ott felejtem el a mindennapi gondjaimat.

Sokszor hallok olyat, hogy a szülők lebeszélik a gyereküket a zenetanulásról. Szerintem ez nagyon nagy hiba. Legalább adjunk egy lehetőséget neki, ki tudja mi lesz a gyerekből? Amúgy is, a zenetanulás nem vesz el senkiből semmit, sőt, nagyon is sokat ad mindenkinek a személyiségéhez, műveltebbek, nyitottabbak és érzékenyebbek leszünk tőle. A hangszerek kölcsönzése pedig ingyenes, de természetesen vigyázni kell rájuk. Ahogy Kodály mondta: "Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes." Minden szavával egyet értek.

Mozi és sütés

2015.11.21. 19:13, Ninette
23.

Húú, nagyon jó volt a mai nap. Reggel Amandával bementünk Szegedre, hogy megnézzük angolul Az éhezők viadala befejező részét. Őszintén szólva meglepődtem, mert sokkal jobb lett a film, mint amire számítottam.

Kezdjük ott, hogy az első negyed órát kétszer kellett megnéznünk, mert először véletlenül 3D-ben ment a vetítés, csak éppen senkinek nem volt szemüvege és amúgy is 2D-re szólt a jegyünk, úgyhogy valaki kiment szólni, mire kikapcsolták a vetítést és elindították a filmet elölről.

Igazából már az elejét is jól megcsinálták, a jó részek izgalmasak voltak, a vége pedig különösen jól sikerült. Leginkább az tetszett benne, hogy könyv hű volt. Én nagyon szeretem, ha egy filmet úgy csinálnak meg, ahogy a könyvben történnek a dolgok, mert például anno a Harry Potter befejező részénél elég sok ferdítés volt és rossz irányba. Akkor nincs bajom az eltérésekkel, ha ezzel jobbá tudják tenni a filmet, de ott kifejezetten feleslegesnek és zavarónak találtam. Itt viszont minden nagyon jó volt. Oké, volt egy-két eltérés, de ha azok úgy lettek volna a filmben, ahogy a könyvben voltak, akkor sokkal hosszabb és bonyolultabb lett volna az egész, szóval jól csinálták az egészet.
Mikor vége lett a filmnek, elmentünk a McDonald's-ba ebédelni. Igen, egészségtelen meg minden, de úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, akkor menjünk el és együnk egy sajtburgert. Ezután visszamentünk villamossal a busz-pályaudvarra, ahol volt úgy két percünk arra, hogy megkeressük és felszálljunk a hazainduló buszra. A tesitanárunk büszke lett volna ránk, annyira rohantunk és végül el is értük.

Miután hazaértem, sütöttem cupcake-et, ami egész jól sikerült annak ellenére, hogy a papírformából kifolyt a tészta. Ételallergiásként már hozzászoktam, hogy nem a kinézet, hanem az íz számít. Ezzel pedig folytatom a múlt héten elkezdett kihívást.

4. nap: Mutasd be a kedvenc sütijeidet!
Nehéz választani, de most az előbb említett cupcake-et szeretném bemutatni. A cupcake gyakorlatilag muffin, aminek a tetején különböző színű, ízű és formájú krém található. Nekem azért tetszik ez a süti, mert a díszítésnél sokat lehet kreatívkodni és szabadon engedhetem a fantáziámat. Mindenfélét lehet alkotni a könnyűtől a nehézig. Az itt található recept alapján készítettem el a képen látható citruskrémes cupcake-et.

Udvariatlanság

2015.11.20. 16:16, Ninette
22.

A tegnapi előadás nagyon jól sikerült, bár a közönség egy része eléggé udvariatlan volt. Miközben zongoráztam, folyamatosan azt hallottam, hogy az emberek beszélgetnek egymással. Egy másik zongorista azt mondta, hogy volt aki kiment a teremből a produkcióm közben, de én is láttam, hogy voltak olyan zeneiskolások, akik a többiek előadása közben ki-be mentek az ajtón. A tanárom is nagyon dühös volt rájuk, akit el tudott kapni, azt leszidta, de mondta, hogy szólni fog róluk a többi tanárnak. Meg miközben játszottam, a tanárom beült a nézőtérre, ahol a gyerekek közben folyton beszélgettek, mire ő többször is hátrafordult és mutatta nekik, hogy maradjanak csendben, erre a gyerekek szülei csúnyán néztek rá. Most komolyan még nekik áll feljebb? Meg kéne nevelni egy kicsit a gyerekeket és meg kéne tanítani nekik, hogy egy hangversenyen illik kussban maradni, vagy ők mit szólnának ahhoz, hogyha a gyerekük kiállna 200 ember elé, hogy eljátsszon egy darabot, amit már hónapok óta lelkiismeretesen gyakorolt minden nap és a közönség egy része meg úgy viselkedne, mintha moziban vagy valami sporteseményen lenne? Ők se örülnének, úgyhogy szerintem ne legyenek megsértve, ha valaki leszidja a szegény kisgyerekeket. Egy másik zongorista lány mondta, hogy ő azért rontotta el a darabját, mert valaki folyton zörgött egy müzlis papírral. Ennyi udvariasság nincs az emberekben, tisztelet a kivételnek.

Holnap Amandával bemegyünk Szegedre megnézni Az éhezők viadala befejező részét angolul. Nagyon várom már, mert tavaly nyáron olvastam a trilógiát, utána megnéztem a filmeket is és nekem tetszik. A héten beszereztem egy fecsegőposzátás kitűzőt is, olyat amilyen Katnissnek van a filmekben, úgyhogy azzal megyek holnap. :D

 


STARSTABLE Online csatlakozz te is egy remek közösséghez! Daisy BLOG    *****    Érdekelnek a zenei újdonságok? Kattints! ⏵ Popusz: Zenei blog. Kritikák, listák, ajánlók és még több.    *****    Halihó! Néhány újdonság a G-Portál Histórián! Toljuk meg az év végét, kovácsoljunk közösséget ismét! Csatlakozol? :)    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Egy Blog az Én világom. :) Gyere és nézz be ha érdekel, az Online Játékok leírása, csináld magad dolgok, stb...    *****    Ön internet szolgáltató? Nem talál céget aki javítaná az elromlott hálózati, mikrohullámó eszközeit? Katt ide!    *****    Se kép, se hang? Hozza el, megjavítjuk! LCD TV, Inverteres hegesztõ, Mosó- Mosogatógép, és sok más. Garanciával!    *****    Elromlott? Mi megjavítjuk! Ipari és háztartási elektronika javítás! Garanciával. Elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Rendeld meg:Születési,elõrejelzési,párkapcsolati,fogamzási,hold horoszkóp,biotérkép.Ingyen konzultáció mindenrõl!Várlak!    *****    Keresek jó humorú szerkesztõ társat készülõ ZENÉS KABARÉ MÛSOROMHOZ    *****    Rendelj születési horoszkópot és ajándék 3 éves elõrejelzés,valamint ingyenes konzultáció az ajándékod. Várlak kattints!    *****    Iván és Sára kattttttt!!!!!!!!!!    *****    Erotika az állatövi jegyekben    *****    A szerelem karmája a horoszkópban    *****    Születési horoszkóp,ajándék 3 évi elõrejelzéssel,ingyenes konzultációs lehetõség, telefonon,messengeren,skypeon! Várlak!    *****    Kihagyhatatlan asztrológiai megrendelések, olvasmányok, szoftverek, ezoterikus témák sokasága vár az oldalamon. Várlak!!    *****    Vanessa Hudgens - Magyarország egyetlen mûködõ az egykori Szerelmes hang jegyek sztárjával foglalkozó oldala!    *****    A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK