Rólam

Ninette vagyok, 20 éves gyógytornász hallgató. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, az olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 20 éves lánynál, de ez az én stílusom. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2018.09.15. 18:48
2018.09.12. 17:54
2018.09.06. 17:04
2018.09.04. 18:40
2018.08.31. 17:12
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Olv.: Coelho: Az alkimista
Legendás állatok és megf.
Venni egy húsevő növényt :D
Sikeresen vért adni
Középfokú angol nyelvvizsga
Dönteni a továbbtanulásról
Leérettségizni
Emelt biosz érettségi
Elkezdeni az egyetemet
Teljesíteni az első félévet

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 
Forrásaim

Kódok: LindaDesign

Nem saját képek: Pixabay

 

 

Blog

Tipikus hétfő

2018.08.27. 15:29, Ninette
Címkék: egyetem zongora
217.

*In medias res* Na a kompetenciamérésről természetesen kiderült, hogy nem kötelező, de kit izgat, ha már jelentkeztem rá, akkor gondoltam elmegyek, az az egy kredit jól jöhet. Viszont ha rosszul sikerül - merthogy erre osztályzatot is kapunk -, akkor van lehetőség törölni az egészet, és akkor nem rontja a kreditindexet. Ma mentem az első felét megírni, huh, eléggé leamortizálódtam, pedig amúgy érdekes volt. Meg maga a hangulat tökre tetszett, nagyon szép hely a TIK. No de visszatérve az elejére.

Fél hatkor keltem, habár csak a fél nyolcassal mentem be Szegedre, de úgy gondoltam, hogy reggel gyakorolhatnék zongorát. Így is lett, jó is volt ez, aztán eszegettem, majd elindultam. Hú, nem is tudom, hogy az időjárás szeptemberre vagy októberre emlékeztetett jobban, lehet, hogy az utóbbi. Mivel végre ide is elért a várva várt hidegfront, reggel 15 fok volt, ami szerintem a hónap eddigi legkisebb hőmérsékleti értéke. Mindenesetre hangulatos volt, hirtelen rámtört a suliba megyek feeling. A busz negyed 9 körül ért be a végállomásra, aztán onnan gyalogoltam egy olyan 20 percet. Illetve gyalogoltam volna húsz percet, ha - ki gondolta volna - nem tévedek el. Valamiért úgy emlékeztem, hogy az egyik saroknál balra kell fordulni és nem jobbra, aztán rájöttem, hogy valahol tök máshol vagyok. Így aztán jött a GPS-es segítség a telómtól, amivel sikerült megtalálni a helyes irányt, és ezzel az épületet is.

Láttam már képeket a TIK-ről, de hű, még így is lenyűgözött. Volt osztálytársaimtól tudom, hogy a TIK-et is meg lehet unni, de nekem most még nagyon új, szóval eléggé bejön, de nem hiszem, hogy túl sokat fogok majd odajárni, mert gyalog nincs túl közel az ETSZK-hoz. Juj ha már itt tartunk, természetesen mikor arra járt a busz, akkor én szokás szerint néztem az ETSZK épületét, és mondtam magamban, hogy "szerdán találkozunk!" :D

Visszatérve erre a kompetencia-cuccra, leültünk egy-egy géphez, aztán elmondták, hogy mi a teendő, hogy kell belépni és elindítani a tesztet, utána lehetett is csinálni. Az első egy órában valami matematikai logika izét kellett csinálni, én meg már az első feladatnál néztem, hogy atyám, én ezeket már elfelejtettem, hát tavaly érettségiztem matekból. De aztán pár perc alatt valahogy eszembe jutottak a dolgok, és utána már szélsebesen oldottam meg a feladatokat, egészen a háromnegyedéig kábé, ahol jól elakadtam egy feladat miatt. Gondolkoztam, számolgattam, de csak nem akart összejönni a megoldás. Nagy sokára ráhagytam, aztán folytattam a többivel, majd megint jött egy rész, ami egy kicsit ilyen elméletes cucc matekból, én azokat meg már elfelejtettem egy az egyben. De itt le is járt az idő, így lehetett átmenni a másik tesztre, ahol ilyen problémamegoldós cuccot kellett csinálni.

Eleinte tök jól ment, de a közepefelé kezdtem teljesen összezavarodni. Innentől kezdve a végéig éreztem, hogy totál rosszak a válaszaim, de mindegy, azért végignyomtam. A matekos tesztem hetvenvalahány százalékos lett, azzal ugye nem értem végig. A második teszt viszont elég gyengusz lett, több százalékos értéket is írt a gép, ilyen tanulási hatékonyság izék is voltak meg minden egyéb, szóval nem emlékszem pontosan, hogy mennyi lett ez most zusammen, de valami 50-60 százalék körül volt.

Miután letudtam a második tesztet, mentem is ki az épületből, de ekkor már alapból elővettem a telómat és néztem a GPS alapján a helyzetemet, nehogy megint rosszfelé menjek. A buszpályaudvar felé betértem az Árkádba, mert akartam venni egy pár dolgot, ami még hiányzott. Például egy karórát, mert az egyik tönkrement, a másik soha nem jár jól, hiába állítom be, és tudom magamról, hogy egyetemen megőrülnék, ha nem tudnám a pontos időt mondjuk egy vizsga közepette. Persze lehet, hogy a teremben lenne óra, de én a gimiben már hozzászoktam, hogy azok többnyire általában vagy nem működnek vagy nem járnak jól. Mindenesetre nem akartam a véletlenre bízni, úgyhogy vettem is egy kis cukiságot, direkt nem nagy órát akartam. Emellett szerettem volna venni esernyőt, de azt meg nem lehetett kapni ott, ahol kerestem. Plusz még betértem a papír-írószerbe, de pont a lényeget, amiért eredetileg mentem, azt elfelejtettem venni. Na mindegy.

Miután ezekkel megvoltam, siettem a buszhoz, na de... Ki gondolta volna, Ninette az Árkádból kilépve ismét a másik utcában kötött ki. Komolyan, nem igaz, hogy mindig elfelejtem, hogy merre van az az ajtó, amelyiken bejöttem! Mindemellett persze hogy a hosszabb úton sikerült elindulnom a busz felé, mert hirtelen nem tudtam belőni, hogy merre kell menni. Előkaptam ismét a telómat, majd nagy nehezen megtaláltam a helyes irányt. Természetesen amikor az ember rohan a buszhoz, akkor törvényszerű, hogy az késni fog. Így is lett, de végül aztán jött a drága, és elindultunk hazafelé.

Közben még délelőtt láttam, hogy keresett telón a zongoratanárom, úgyhogy visszahívtam, és mondta, hogy rossz hírrel kell szolgálnia sajnos. Ugyanis kiderült, hogy a zeneiskolában emelték a térítési díjat, de azt mondta, hogy a 18 év alattiaknak még talán oké - bár az is a korábbihoz képest eléggé drágult - na de - és én itt kaptam egy kis sokkot -, a 18 év felettieknek pofátlanul felemelték. Olyannyira, hogy ezentúl nekem a zeneiskola a tavalyi térítési díj több, mint három és félszeresébe (!!!) fog kerülni! Nos. Inkább nem írnám le a véleményemet az ötletgazdá(k)ról. Tök logikus, hogy emeljük csak a térítési díjat, hátha nem jön ide majd annyi gyerek meg felnőtt zenét tanulni. Az le van szarva, hogy már réges-rég gyerekhiány van, úgy kell kimenni az óvodákba meg az iskolákba toborozni, és még úgy is éppenhogy összejön pár jelentkező. De ez persze kit izgat a tanárokon meg a szülőkön kívül. Azokat nyilván rohadtul nem érinti meg, akik ezt kitalálták.

Ezek után mondta a tanárom, hogy egyáltalán nem várja el, hogy mi ezt a mennyiségű pénzt erre kifizessük, és mivel neki nélkülem is megvan az óraszáma, ha úgy érezzük, hogy ez sok, akkor elvállal ingyen is. Na ez annyira jófej dolog tőle! Meg utánajárt, hogy nincs-e valami kedvezmény, hát persze nincs. Mondtam neki, hogy még nem tudok semmit mondani ezzel kapcsolatban, mert anyum most értekezleten ül a munkahelyén, de beszélek majd vele. Hát nyilván ismerem anyumat is annyira, hogy biztos elküldi majd ő is erre-arra azokat, akik ezt kitalálták. És igaza is lesz amúgy.

Hamarosan suli

2018.08.24. 15:22, Ninette
Címkék: egyetem
216.

Lassan készülődök most már az egyetemi életre, bár nem tudom, mennyire lehet erre felkészülni, gyanítom, hogy nem nagyon. Nálunk már harmadikán megkezdődik az oktatás, azelőtti héten pedig az előkészületek, úgyhogy hétfőtől már kaphatok egy kis ízelítőt a dolgokból. Bár a egészségtudományi kar épületébe leghamarabb csak szerdán fogom betenni a lábam, van egyfajta kötelező kompetenciamérés, amit a TIK-ben (Tanulmányi és információs központ) kell megírni úgymond. Ez egy kétszer két óra hosszás buli, biztos izgalmas lesz. Az első részét hétfőn, a másodikat szombaton megyek megcsinálni, elvileg adnak is érte egy kreditet, ami nem rossz dolog. Szerdán lesz a kari információs nap, akkor fogjuk megírni a biosz-kémia szintfelmérőket is, és ott fognak majd segíteni a tárgyfelvételben. Csütin lesz a beiratkozás szintén a TIK-ben, majd ugye már említettem a szombati progit, ami szintúgy a TIK-ben lesz.

A napokban kiderült az órarend is, bár ez még nem végleges, de legalább kaptam egy képet, hogy úgy alapjáraton mire számítsak, és őszintén szólva, én azt hittem, hogy ennél rosszabb lesz. Bár még nincs benne a latin, amire azt írták, hogy mindenki oda teszi, ahova belefér neki, de kerestem a Neptunban, hogy milyen időpontok vannak, mindent megtaláltam, csak a latint nem. Mindegy, majd kiderül, meg mivel csoportokra vagyunk osztva, még senki se tudja egész pontosan, hogy mi is lesz a menetrend, mert majd a jövő héten tudjuk meg, hogy melyik csoportba kerültünk. Emellett kell teljesíteni két félévnyi tesit, és azt szokták mondani, hogy lehetőleg az első évben, úgyhogy még abból is választanom kell valamit. Nézegettem, hogy mik vannak, és van egy pár, ami érdekel, csak még időpontok nincsenek megadva, hogy melyik mikor lesz. Aztán még kiderül, hogy fel kell-e venni mást ezeken kívül, kreditfüggő.

Egyébként mivel még most tök izgi ez a sok újdonság, várom már, hogy mehessek az információs napra. De nyilván tudom, hogy pár hét múlva majd visszasírom a nyári szünetet, csak most már elég üresek lettek a napjaim. Mivel egész tanévben egy nagyobbacska nyári szünetet élvezhettem, most ez a tényleges nyári szünet már nagyon uncsi lett. Szívesen csinálnék ezt-azt, de nem tudom rávenni magam. Időnként úgy érzem, hogy egyszerűen csak ki kéne kapcsolni az agyamat és aludni egész nap, mert amiket álmaimban látok, azok is érdekesebbek, mint amiket napközben csinálok. Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy ott ülök az egyetemen egy előadáson, és valahogy annyira jó érzés volt még órákkal ébredés után is visszagondolni rá. Egy kicsit hiányolom már a rendszerességet, mert engem az szokott formában tartani. Kíváncsi vagyok, hogy pár hónap múlva, amikor már kemény hajtás lesz, hányszor akarom majd leütni magam utólag ezekért a mondatokért. :D

Egészségügyi szempontból most egyelőre nincs nagyon semmi változás, a műtétem nyoma szépen lassan halványodik. A héten vittem a bőrgyógyászatra a szövettanomat, és az orvos tök jófej volt, mondta, hogy nagyon örül, hogy jóindulatú volt az elváltozás, mert így nem kell ezzel semmi mást csinálni, meg azt mondta a sebemre, hogy nagyon szépen gyógyul. Amúgy csak azóta realizáltam, hogy mennyi olyan anyajegyem van, amit eddig nagyon észre se vettem. :D Jaj meg nagy nehezen sikerült megszerezni a vasgyógyszert, ami hiánycikk, úgyhogy belekezdtem a vasraktárak feltöltésébe. Ez se egy nagyon kényelmes kezelés, de valamit valamiért. A gyógyszer beszedése előtti és utáni minimum két óra hosszában gyakorlatilag alig ehetek valamit gyümölcsön kívül, mert nagyon sok kaja gátolja a vas beépülését - vagy felszívódását vagy micsodáját, már most nem tudom pontosan -, a C-vitamin viszont segíti, szóval erre odafigyelek.

Még az egyik közelmúltbéli bejegyzésemre visszatérve - ahol az Aliexpresses esetemről írtam -, szerencsére nagyon hamar le lett rendezve az ügy, már másnap visszajelezték, hogy elfogadták amit kértem - vagyis teljes visszatérítés -, és következő napon jött is a mani. Viszont feedbacket nem tudtam írni, mert kidobott a rendszer azzal a szöveggel, hogy túl van terhelve, jöjjek vissza 10 perc múlva. Fél órával később ismét leírtam a visszajelzésemet, majd megint kidobott. Hát mondom ez nagyszerű, akkor majd később elküldöm újra. Na de később meg a rendszer már nem engedett feedbacket írni, úgyhogy így jártak, nem tudok mit csinálni. Én megpróbáltam. :D

Random kérdések

2018.08.20. 12:36, Ninette
Címkék: kitöltős
215.

Jó pár hónappal ezelőtt lehetett, hogy találtam Pinteresten egy csomó blogos kihívást. Ezek általában egész bejegyzésekre lettek tervezve, viszont én úgy érzem, hogy nem tudnék egy darab kérdésről egy egész bejegyzésen át válaszolni, és őszintén szólva sokkal jobban szeretem a TAG-eket, mint a kihívásokat, ezért anno kiírtam magamnak egy pár kérdést, ami tetszett, azzal a céllal, hogy csinálok belőle egy TAG-et. Nincsenek rendszerezve, mindenféle téma előjöhet bennük, szóval ezek amolyan random kérdések. Akkoriban viszont el is felejtettem ezeket, szóval ott maradtak a telómon jegyzetben, most viszont úgy gondoltam, itt az ideje megválaszolni őket. :D

1. Volt olyan időszakod, amikor véget akartál vetni az életednek?
Igazából igen is meg nem is. Régebben sokat gondolkoztam a halálról, mert féltem tőle. Próbáltam elképzelni, hogy milyen érzés lehet halottnak lenni, és mindig megijedtem tőle, szóval úgy istenigazán soha nem akartam meghalni. Viszont néha eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mi lenne, ha most véget érne a történetem. Persze a szokásos kérdések jutottak eszembe, hogy vajon hiányoznék-e valakinek, meg ilyenek, de ez tényleg régen volt. Mikor kilenc éves voltam, megláttam a konyhában egy kést, és tök random beugrott egy gondolat, hogy miből maradnék ki, ha most leszúrnám magam? És a későbbi években igyekeztem megválaszolni ezt a kérdést egy csomó pozitív történéssel, amivel éreztem, hogy igenis sok jóból maradtam volna ki. Például akkor soha nem tudtam volna meg, hogy milyen király dolog hangszeren tanulni, meg ilyenek. De egyébként én ennek a futó gondolatnak egyáltalán nem tulajdonítok nagy jelentőséget, mert tudom, hogy komoly szándék emögött soha nem állt.

2. Írj egy érdekes tényt magadról!
Hát nem tudom, kinek mi az érdekes, szóval úgy gondoltam, hogy olyan dologról írok, amit még korábban - emlékeim szerint - nem említettem, mégis érdekes lehet, mivel nem annyira hétköznapi dolog. Ez pedig az, hogy balkezes vagyok, balkézzel írok, viszont vannak olyan tevékenységek, amikben a jobbkezem a dominánsabb, mint például a labdajátékokban. Amíg kézilabdáztam, mindig ösztönösen a jobb kezemmel lőttem el a labdát, mert ebben egyértelműen ügyesebb, mint a bal. Szóval amúgy lehet, hogy valamilyen szinten kétkezes vagyok - vagy hogy nevezik az ilyet -, mert egyébként voltak olyan időszakaim, amikor például kénytelen voltam jobb kézzel írni, és nem is ment annyira gázul. Egyszer suliidőben kellett bőrgyógyászatra mennem, mert úgy kaptam időpontot, és láttak valamit a kezemen, amire azt mondták, hogy lehet, hogy szemölcs. Így aztán jó hosszasan ráfújták a tenyeremre a fagyasztós cuccot, én pedig éreztem, hogy csontig hatolt a hideg, és mindjárt leszakad a kezem. Annyira fájt, hogy mire visszaértem a suliba, majdnem elsírtam magam, pedig én alapvetően jól tűröm a fájdalmat, de ez valami iszonyú volt. Pár perccel később angolóránk volt, ahol persze írni kellett, nekem pedig a bal kézfejem egy az egyben vadul remegett, és az ujjaimat alig tudtam mozgatni, képtelenségnek éreztem, hogy ezzel írjak. Így aztán a jobb kezemmel próbálkoztam, amivel baromi lassú voltam, de nem is írtam vele csúnyán ahhoz képest. Aztán a közelmúltban sokszor voltak ínhüvelygyulladásos panaszaim, és általában mindkét kezemet érintette a probléma, de leginkább a balt, így próbáltam kímélni, ahogy csak tudtam. Ezért sok bioszos érettségi feladatot jobb kézzel oldottam meg, amivel alapvetően nem volt nagy baj, na de amikor komplett esszéket kellett végig jobb kézzel írni, akkor már sokszor szétvetett az ideg, hogy nem tudok gyorsan haladni.

3. Mikor voltál életed során a legelégedettebb magaddal?
Huh, hát olyat nem tudnék most mondani, amikor egyértelműen a legeslegelégedettebb voltam valamilyen teljesítményem után, így most olyat mondanék, ami közelmúltbéli, de egyértelműen nagyon elégedett voltam magammal, és az a biosz emelt. Mivel én soha nem gondoltam volna, hogy egyáltalán bármikor is komolyabb szinten fogok foglalkozni a biosszal, nekem az egy idegen kifejezés volt, hogy biológia érettségi. És emlékszem, hogy tavaly nyáron eléggé tartottam a biosz emelttől, eleve ijesztő volt belegondolni, hogy ez mennyivel nehezebb lesz a középnél, meg egyébként is, semmiből nem tettem emelt érettségit, szóval ez nekem ismeretlen terep volt. És amint korábban írtam, én úgy reméltem, hogy valahogy összehozom majd olyan 70% körülire, és az nekem totálisan tökéletes, annál több bőven nem kell, de tényleg úgy mentem el az írásbeli megtekintésére, hogy ha 36%-ot produkáltam, akkor így jártam, el fogom fogadni, mert kiadtam mindent, amit tudtam. Ezek után végképp borzasztóan örültem az eredményemnek, és időnként még mindig nagyon furcsa belegondolni, hogy megcsináltam, és ennyire jól sikerült.

4. Milyen téren szeretnél leginkább fejlődni? (1 dolog)
Jaj, most nehéz lesz egy dolgot kiválasztani, mert azért van egy pár dolog, amin szeretnék változtatni. Talán ami most nagyon aktuális lenne, az az, hogy amikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretném, akkor ne essek annyira kétségbe és ne kezdjek el világvégét vizionálni. Meg hogy különösebb megerőltetés nélkül el tudjam fogadni azt, hogy igenis történhetnek rossz dolgok, nem csak annyiból áll a világ, hogy tökéletes minden és hú de jó dolgunk van. Itt most leginkább arra célzok, ami az elmúlt egy hónapban történt, mert akkor eléggé úgy éreztem, hogy feladom és kész. Ilyenkor szükségem van arra, hogy kicsit elgondolkozzak a dolgokon, de ösztönösen csak a rosszat látom, és képtelen vagyok meglátni a jó dolgokat meg azt, hogy még semmi sincs veszve. Bár a közelmúltban derült ki, hogy ez - ami tulajdonképpen a saját dolgom megnehezítése -, alapjáraton valószínűleg nem lenne ilyen mértékű, csak van egy akaratomon kívül álló dolog, ami nehezíti a racionális gondolkodásomat. Erről még egyelőre nem tudom, hogy fogok e részletesebben írni, végül is nem tartom kizártnak. De az a lényeg, hogy amennyire csak lehet, próbálok úrrá lenni azon a részén, amin tudok, és ebben szeretnék tulajdonképpen fejlődni.

5. Mi az, ami igazán boldoggá tesz?
Erre nehéz válaszolnom, mert kicsit összetett dolog ez, én úgy érzem. Szerintem akkor vagyok igazán boldog, amikor úgy érzem, hogy lelkileg és fizikailag egyaránt rendben vagyok, vagy ha nem is teljesen, akkor az is elég, ha kontrollálni tudom a nehézségeket. Amikor tudom, hogy rendben vannak a dolgaim, vagy ha nincsenek is, akkor rendben lesznek. Amikor vannak céljaim rövid- és hosszútávra egyaránt, és érzem azt, hogy folyamatosan teszek azért, hogy elérjem őket, és ezáltal tűzhetek ki újabb célokat. Amikor úgy érzem, hogy örülök, hogy itt vagyok, élek, túlnyomórészt egészséges vagyok, van egy szerető családom, és hálát érzek a jó és a kevésbé jó dolgok történéséért is, mert mindkettőből egyaránt lehet profitálni.

6. Melyik lecke volt az, amit nehezen tanultál meg?
Például az, hogy ha valamit komolyan gondolunk és igazán szeretnénk, akkor tartsunk ki mellette és tegyünk érte. Régebben mindig csak fogadkoztam, de aztán nem nagyon tettem semmit. Évekkel ezelőtt augusztus utolsó napjaiban már szinte hagyományommá vált, hogy mondogattam, hogy na idén aztán most tényleg tanulni fogok, szépen fogok írni a füzeteimbe, kitűnő leszek, stb... Aha, hát nem jött össze. Csak 12.-ben, de akkor már teljesen más szemmel néztem a dolgokra, plusz akkor már nem fogadkoztam, hogy én most megváltom a világot. Na meg ott van az, hogy pár éve még zenetanár akartam lenni, és bár oké, gyakoroltam minden nap, de nem úgy, ahogy kellett volna. Könnyű arra fogni, hogy hát én későn kezdtem el zongorázni meg még később hegedülni, de nem egy olyan embert ismerek, aki hozzám hasonlóan pár évvel később kezdett, mégis vagy művész vagy tanár lett belőle, vagy mindkettő. De amúgy utólag már örülök, hogy így alakult, mert legalább rádöbbentem, hogy igenis tenni kell azért, hogy valóra váltsuk az álmainkat, úgyhogy ez nekem nagy lecke volt, és nagyon nagy szükség volt rá.

7. Top 5 kedvenc kaja?
Juj nee, van egy pár... :D Tonhal sok-sok-sok citrommal, húsleves, stíriai metélt, gránátalma, tiramisu. Most éhes vagyoook... :(

8. Mi(ke)t gyűjtesz?
Emlékeket leginkább. Nagyon szeretek régmúlti történéseket felidézni, elmerülni bennük. És különösen imádok kottákat gyűjteni, azokat a darabokat, etüdöket összegyűjteni és rendszerezni, amiket valaha tanultam. Általában nyáron szoktam elővenni sok olyan darab kottáját, amiket még évekkel ezelőtt tanultam, és ahogy játszogatom, eszembe jut egy csomó emlék. Azok az órák, amiken ezeket a darabokat játszottam, a hozzá kötődő jó és rossz élmények. Úgyhogy van jó sok kottám és nagyon szeretem őket lapozgatni. :D

9. Ha holnap véget érne a világ, mit tennél életed hátralevő óráiban?
Először is, ha tényleg ez történne holnap, akkor nekem arról nem szabadna tudnom, mert különben ideges lennék, hogy jaj ezt meg azt hagytam ki, ezt meg azt kellett volna még csinálnom, de már nem lesz rá lehetőségem. Így aztán ha holnap véget érne a világ, én ma még továbbra is tenném a dolgom és ez így lenne rendjén szerintem.

10. Milyen könyvet olvasol most?
Láng György: Haydn. Ez tulajdonképpen egy életrajzi regény, és elsősorban azért akartam elolvasni, mert nagyon szeretem Haydn-t. Az életöröme, ami a zenéjéből árad, átsurgárzik belém, amikor játszok tőle egy-egy szonátatételt. A kreativitása hihetetlen, ahogy a humort vegyíti a komolysággal. És ahogy olvasom ezt a regényt, hát elképesztő egy ember volt ő. Soha nem gondoltam volna, hogy egy életrajzi regény olvasása közben időnként nevetni fogok. És példamutató, hogy annak ellenére, hogy mennyire nehéz sorsa volt - nem csak gyerekként, de felnőtt férfiként is -, hogyan állt hozzá a dolgokhoz. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de őszintén csodálom, hogy soha nem haragudott a feleségére, aki egy valóságos szörnyeteg volt, és ráadásul nem is őt akarta feleségül venni, csak rá volt kényszerülve, hogy elvegye. Bár még nem olvastam végig a könyvet, de már így is sokkal inspirálóbb lett számomra Haydn személyisége, pedig ezelőtt is nagyon odavoltam érte. (Egyébként pár éve még utáltam szegényt, mert mindig az ő szonátatételeit csesztem el a zongoravizsgáimon, de mint látjuk, az idők változnak. :D)

11. Ki vagy mi nélkül nem tudnál élni és miért?
Ez valószínűleg akkor derülne ki egyértelműen, ha meghalnék, miután elveszítenék valamit/valakit, de ez inkább ne is történjen meg. Úgy válaszolnám meg a kérdést, hogy ki és/vagy mi nélkül nem lennék már az, aki most vagyok. Az egyik a családom, a másik a klasszikus zene.

12. Szerinted mi a legjobb dolog a gyermekkorban?
Az, hogy olyankor még nem tudod, mennyi gond vár rád a későbbiekben, mennyi problémával kell szembesülni, mennyire nehéz tud lenni az élet. Ezt most nem azért mondom, mert nekem olyan istenigazán szörnyen nyomorúságos sorsom volna, hiszen ez nem így van. De az élet tényleg nehéz és küzdelmes tud lenni. És ezt mondjuk sajnos van, hogy már gyermekként is meg kell tapasztalni. De én szerencsésnek tartom magam, amiért nekem nem ilyen sorsom volt gyerekként, így én azt mondanám, hogy a gyermekkoromban az volt a legjobb, hogy mindig biztonságban éreztem magam. És hogy akkor még ösztönösen őszinte voltam, és bár ma fontosnak érzem, hogy őszinte legyek, már nem mindig tehetem meg, hogy nyers őszinteséggel mindenkinek megmondom, amit gondolok. És van, hogy már nekem is gondolkoznom kell rajta, hogy most tényleg őszinte vagyok-e, akár magamhoz, akár máshoz. Vagy hogy egyáltalán kihez kell őszintének lennem, és kihez nem.

Mostani kalandjaim

2018.08.14. 14:09, Ninette
Címkék: mindenféle
214.

Tegnap reggel mentem varratszedésre, aminek egyrészt örültem, másrészt izgultam miatta. Örültem, mert vártam már, hogy megszabaduljak a cérnától, nem mintha nagyon zavart volna, de azért ugye azt tudtam, hogy addig nem fog teljesen begyógyulni a seb, amíg benne van a varrat. Viszont kicsit paráztam is - szokás szerint, ki gondolta volna -, mert az orvos, aki műtött, szabin van, így egy másik dokihoz kellett mennem most, akiről elég ellentétes véleményeket hallottam, szóval nem egészen tudtam, mire számítsak. Jaj, az csak utólag jutott eszembe, hogy mikor írtam a műtétről, azt kifelejtettem a bejegyzésből, hogy mennyire rohadtul izgultam már előző nap is azért a három percért. Utólag már annyira nonszensznek tűnik ez az egész, de amikor előtte voltam, akkor gyilkolt az ideg rendesen. Aznap éjjel is a műtéttel álmodtam, kész megszállott vagyok ilyenkor.

Visszatérve a tegnapi napra, úgy készültem reggel, hogy már hétre be kell mennem bejelentkezni, mert itt több rendelésnél is - mint jelen esetben a sebészetnél - érkezési sorrend van. Így én odamentem nyitásra, de kialakult egy kisebb sor, mivel a diszpécserek nem találták a pultjukhoz a bejárati ajtó kulcsát. Miután meglett, sikerült elég kedvező pozícióban helyet foglalnom a sorban, így megkaptam a kettes sorszámot a sebészetre. Viszont a rendelés előtt vizit van, szóval tudtam, hogy itt orvosra olyan kilenc óráig nem kell számítani, ezért hazajöttem, majd visszamentem fél kilenc körül. A doki kb pontosan érkezett is - nem volt órám, csak sejtésem -, aztán kezdődött is a móka. Másodikként hamar bejutottam, és szerencsére az orvosnak úgy tűnt, nagyon jó kedve van. Mondta, hogy a szövettanom teljesen jó, úgyhogy szépen el is felejthetem ezt az egészet, ami itt történt. Ennek természetesen örülök, de már a műtét után is feltűnt, hogy valakivel keverték a papírjainkat, mert nem teljesen az van rajta, ami rám vonatkozik. Ami kell az rajta van, de bele vannak írva olyan dolgok, amik tuti, hogy nem hozzám tartoznak, hanem egy másik valakihez, akit velem egyidőben hívtak be még pár hete, amikor konzultáltunk a műtét időpontjáról. Valószínűleg ott csúszhatott el a dolog. Nem olyan nagyon lényeges, csak azért fura egy picit, hogy az én nevemre írnak olyan dolgokat, amik egyáltalán nem vonatkoznak rám.

Maga a varratszedés nem mondanám, hogy fájdalommentes volt. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a varrat eléggé össze volt ragadva a 12 napja kicsordult véremmel, de szerencsére csak kettőt kellett kihúzni, azán kész is voltam. Viszont még mindig nem érheti víz egy pár napig, meg persze megint elkezdett vérezni, úgyhogy továbbra is be van kötve. Délután még eléggé szúrt, pedig varratszedés előtt pár nappal már simán rá tudtam feküdni teljesen a hátamra, hát ezt most egyáltalán nem tudom megtenni, de majd alakul ez. Egyébként ha jól emlékszem a műtét másnapján lehetett este, hogy éppen készültem lefeküdni aludni, és egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy most nem lehet mindent a régi szokások szerint csinálni. Így aztán jól bedobtam magam az ágyba, és amint leért a hátam, már pattantam is fel, tisztára mintha egy tüske lett volna az ágyamban. :D

Ami az itthoni dolgokat illeti, akkora élet van az udvarban, hogy az hihetetlen. A madarak errefelé olyan bulikat csapnak hajnalban, hogy csak nézek. :D Most a diófa a törzshelyük - korábban egy bokorban volt az esti meg a hajnali gyülekező -, így pont az én ablakomtól nem messze vannak. Bírom őket, színt visznek a mindennapokba a lelkes csicsergésükkel. Korábban - azt hiszem májusban - írtam, hogy költenek itt fecskék, azóta pedig már ismét fiókáik vannak, akik iszonyat cukik. Tegnapelőtt pedig épp itt voltam a szobában, amikor valami kopogást hallottam. Kinéztem az ablakon, a diófán itt volt egy fakopáncs. :D Gyakran látjuk errefelé, de még sose sikerült lefényképeznem, így nagyon megörültem a lehetőségnek, és hogy észre se vett, miközben lekaptam.

Tegnap pedig szintén épp kint voltam, amikor jött a postás, na mondom nézzük mit hozott. Be volt dobva egy papír az én nevemre, hogy csomagom jött, átvehetem 10 napig a postán. Ez oké, de annak amúgy házhoz kellett volna jönnie. Gondolom a postás bá szabin van, aztán a helyettese nem hozza ki a cuccokat. Hát nagyszerű, akkor mehetek be a postára, igen ám, de dél volt, 33 fok. Azt tudtam, hogy az aliexpresses rendelésem jött meg, szóval legszívesebben azonnal elmentem volna érte, mert ilyenkor mindig nagyon várom, hogy megjöjjön, bár én elég ritkán rendelek netről. Nagy nehezen lebeszéltem magam a dologról, mivel még a posta zárása előtti órára is 34 fok volt jósolva. Így aztán ma reggel mentem el érte, hát tudtam én tegnap, hogy nem kell sietni ezzel annyira, hogy a hőségben vegyem át.

A termékről röviden annyit, hogy ilyen kis ivóspalackot kerestem, amikor megrendeltem, mert gondoltam tök jó lenne egyetemre ilyen kis szép üvegben vinni a vizet, akkor nem nagyon feledkeznék meg az ivásról - bár néha még így is megszólnak, hogy mennyit iszok már. Rendeltem három színben, elvileg 550ml-es, de amúgy meg csak 500, mert kimértem. Szóval itthon bontom ki nagy izgatottan a csomagot, majd meglátok egy szilánkot. Na itt már tudtam, hogy reklamálás lesz a vége, mert a szilánk nem jelent jót. De arra aztán nem számítottam, hogy konkrétan a fél üveg szét van törve, komolyan mikor megláttam, inkább csak röhögtem, annyira abszurd volt a látvány. A másik kettő full épségben megérkezett, de pont az, amelyik a legjobban tetszett a három közül, szerencsétlen darabokban. Ja és mindezt úgy tessék elképzelni, hogy az Alin úgy van hirdetve a cucc, hogy unbreakable! Hát pajtás, ez aztán nem unbreakable, amit küldtél, úgyhogy kapcsoltam is be a gépet, aztán írtam a reklamációt, csatoltam hozzá képeket és videót, kihasználva a teljes fájlfeltöltési limitet. Kíváncsi vagyok, vajon válaszolnak e, azért hallottam már egy-két dolgot. Mindegy, legalább nem került sokba, de persze kértem ám a visszatérítést, mert ezzel, amit kaptam, mégis mit tudok kezdeni? Az alja egy az egyben le van törve, tehát víz tárolására aztán totálisan alkalmatlan, amellett, hogy két hatalmas repedés van az oldalán. Az egyetlen, amit úgy látom, hogy még hasznosíthatok majd, az a kupakja. Ha véletlenül az ép üvegek egyikének eltörne az unbreakable kupakja. Visszaküldeni nem fogom a cuccot, mert jóval több pénzbe kerülne, mint maga a termék. Hát előfordul, nem is ért teljesen váratlanul, úgyhogy nem izgattam magam ezen különösebben, főleg így, hogy nem csak egyet rendeltem, mert még mindig van kettő, amit viszont tudok használni, hacsak el nem törnek véletlenül. Az unbreakable üvegek. 👍

Legyünk pozitívak...

2018.08.10. 10:32, Ninette
Címkék: mindenféle
213.

Hüh, most sok minden összejött a fejemben, amiről írni terveztem, de könnyen lehet, hogy ezek egy részét már elfelejtettem, vagy csak pont bejegyzés írása közben egy-kettő nem fog beugrani, úgyhogy nem tudom még pontosan, milyen témákat fogok most érinteni, de az tuti, hogy több dologról is szeretnék írni. Először talán arról, hogy mi újság az egyetemmel kapcsolatban. Tegnap járt le az a - véleményem szerint elég szűkös - határidő, amíg lehetett pályázni szoc. ösztöndíjra, városi bérletre, illetve kolira. Én a három közül egyedül a bérletet pályáztam meg, mert úgy éreztem, hogy amúgy is csak erre volna reális esélyem, hát tegnap rájöttem, hogy még erre sincs. Mivel nővérem már dolgozik, így a családban az ötből három ember keres, szóval a jövedelmes pontokra kaptam egy szép nullást, de erre számítottam. Jövedelemtől függetlenül pedig csak arra járt pont, hogy a bátyám hivatalosan felsőoktatásban tanul - de hamarosan ez is elúszik, mert passzívon van, és nem tervez visszamenni tanulni -, a lakóhely távolságára szintén nem meglepő módon összejött kemény két pont, és emellett tartós betegségre járt még. Nem mondanám, hogy szörnyen alacsony pontszámom van, de a tavalyi ponthatárok alapján nem lesz elég a tanulóbérletre sem, pedig állítólag a pályázók 90%-a megkapja, de hát valakinek képviselni kell azt a maradék 10%-ot is, úgyhogy erről ennyit.

*Téma number 2* Természetesen ki a jó élet gondolta volna, hogy nem lesz szerencsém az egészségügyi dolgokkal kapcsolatban sem. A legutóbbi bejegyzésem után nem sokkal sikerült megtudnom, hogy az orvos pont 29-én jön vissza szabiról, azon a 29-én, amikor nekem kötelező információs napon csücsülni. Az azutáni hétre van egyébként időpontom, úgyhogy felesleges magánban elmennem, mivel a 29-e nem jó. Hát persze lett egy kis idegbajom aznap délután, de félreértés ne essék, én nem az orvost hibáztatom, egyszerűen maga a szituáció idegesített fel. Hogy pont az első héten kell hiányoznom, pont egy egyetemi napon kell bevennem a szupi hashajtót, aztán ülhetek majd éjfélig a vécén, másnap pedig mehetek tükrözésre. Az úgy tök jó lesz, ha épp szerdán lesz olyan óránk, amiről nem lehet hiányozni, és akkor én már az első héten ki leszek vágva, utána rohadhatok két félévig passzívon. Nem éppen ezért küzdöttem az elmúlt másfél évben.

*Téma number 3* Mostanában ismét nehezen tudok jó hangulatba kerülni. Ennek úgy érzem, az lehet az oka, hogy most nincs semmi rendszeresség, semmi napi rutin az életemben. Tanév közben ott volt a készülés a biosz emeltre, a hangszeres órák, a főzés, stb. Most meg nincs semmi, csak a várakozás meg a sorozatos rossz hírek. Folyamatosan úgy érzem, hogy semmi értelmeset nem csinálok, csak eseménytelenül telnek a napjaim, de ha mondjuk találok is valami elfoglaltságot, akkor képtelen vagyok rávenni magam, hogy csináljam, amit csinálhatnék. Persze vannak dolgok, amik le tudnak kötni, leginkább a hangszeres gyakorlás, meg az utóbbi pár napban sütögettem egy kicsit, illetve folyamatosan követtem az úszó EB-t, amúgy is nagyon szeretek úszást nézni, ilyenkor tudok izgulni is, mint például tegnap a nyílt vízi 10km-ren, amikor olyan kb húsz percig nézték a célfotót, hogy megállapítsák, kinek van kb egy milliméterrel előrébb a keze. De amúgy még jó, hogy az időeredmény azonos lett, nem adtak volna holtversenyt, ááá, az túl egyszerű. Így aztán szegény Kristóf második lett, pedig igazán megérdemelte volna az aranyérmet, de én persze úgyis elfogult szurkoló vagyok. :D

*Téma number 4* Ma reggel láttam egy olyan könyvajánlót, ami alapján rákerestem egy bizonyos betegségre, és szinte tökre az a hangulat fogott el a leírás olvasása közben, mint amikor rájöttem, hogy introvertált típus vagyok. Elég nagy részben illettek rám a tünetek, és ezek olyan dolgok, amikről soha senkinek nem beszéltem, mert azt hittem, hogy ez csak velem történik, annyira szürreális volt időnként. És persze biztosra veszem, hogy hülyének, idiótának, bolondnak, stb bélyegeznének miatta. Mondjuk én se értettem ezt az egészet, már réges-rég ezzel élek, sokszor van a gondolataim miatt bűntudatom, de legalább ma rájöttem, hogy erről nem én tehetek. Nem szeretném magam mentálisan betegnek tekinteni, és főleg azt nem, hogy mások betegnek tekintsenek. Úgy érzem a leírás alapján, hogy nem szorulok kezelésre ezzel kapcsolatban, mert nálam elég enyhe tünetek vannak. Persze attól még vannak, de ez tényleg sok-sok ideje tart már, szerintem mióta az eszemet tudom. És inkább megnyugodtam most, mint megijedtem. Mert végre azt érzem, hogy emiatt nem kell magamat hibáztatni. Legalább ennyi stressztől megszabadulok. És örülök, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez van, mert így talán könnyebb lesz segíteni rajtam, ha netalántán rosszabb lenne a helyzet. De természetesen nem akarok erről senkivel sem beszélni, mert mint említettem már, nagyjából van elképzelésem, hogy mit gondolnának rólam emiatt, és persze mint azt már sokszor elmondtam, nem bízok meg senkiben ilyen téren.

Szokás szerint van egy olyan érzésem, hogy pár dolog kimaradt, amit le akartam írni, de mindegy, mert most úgyse fog eszembe jutni, majd csak fél óra múlva. :D

 


ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Gyere és csatlakozz a -Karstjäger- magyar airsoft csapatába!    *****    Szoba gyerekkel kiadó film meg tekinthetõ gportálon klikk ide!    *****    Simonyi ingatlan Debrecen Eladó luxus lakások, házak, telkek, üzletek, lakóparki ingatlanok. Simonyi ingatlan Debrecen    *****    Ajándékozz Horoszkópot! Lepd meg szeretteidet egy Személyre szóló asztrológiai elemzéssel és 1 éves elõrejelzéssel.    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie, ehhez adok én,sok segítséget. Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Az asztrológia sok segítséget ad az élet minden területén, de képzett, tapasztalt asztrológus kell hozzá, keress meg!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,konzultáció.Tájékoztatás az oldalon! látogass,meg!!!    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Bérkalkulátor    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    too young and innocent | an aegyo queen | twice | neo culture technology    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA! Regisztrálj oldalamra és én segítelek elsajátítani az asztrológia tudományát!    *****    Tanuld nálam az asztrológiát teljesen ingyen, vagy kérj részletes asztrológiai elemzést „BECSÜLET KASSZÁS” alapon!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! kattints ide!!!    *****    Bûbájos Boszorkák - Charmed - Hírek - Extrák - Érdekességek - Charmed - Bûbájos boszorkák - Sok - sok infó - Charmed -    *****    Pénzkeresés az Interneten! Csak is kipróbáld, tesztelt módszerekkel, melyek tényleg fizetnek!