Rólam

Ninette vagyok, 20 éves gyógytornász hallgató. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, az olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 20 éves lánynál, de ez az én stílusom. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2018.11.17. 19:15
2018.11.04. 17:36
2018.10.28. 12:38
2018.10.20. 18:56
2018.10.13. 19:08
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Olv.: Coelho: Az alkimista
Legendás állatok és megf.
Venni egy húsevő növényt :D
Sikeresen vért adni
Középfokú angol nyelvvizsga
Dönteni a továbbtanulásról
Leérettségizni
Emelt biosz érettségi
Elkezdeni az egyetemet
Teljesíteni az első félévet

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 
Forrásaim

Kódok: LindaDesign

Nem saját képek: Pixabay

 

 

Blog

Elhavazva

2018.10.07. 19:38, Ninette
Címkék: egyetem zene
226.

Természetesen az első zh előtti hajrában kellett rájönnöm, hogy akármennyire is soknak éreztem a tanulásra szánt időmet, még ez is kevés volt. Szerdán indul a zh-időszak, méghozzá pszichológiával, ami nem akármilyen kezdés, úgyhogy most hétvégén leginkább ezzel töltöttem szabad perceimet. Gyakorlatilag egész hétvégén tanultam, kivéve amikor azon aggodalmaskodtam, hogy kész, elcsesztem, megbukok. Pedig az események még csak ezután fognak elkezdődni. Ja és persze az is megnehezítette a tanulásomat, hogy péntek este lendült komolyabb támadásba a másfél hete garázdálkodó kórokozóbanda a szervezetemben. Jó érzés erőszakolni magam a tanulnivalókkal, miközben olyan érzésem van, mintha leütöttek volna.

Egyébként a hét gyorsan elrepült, és viszonylag laza volt. Bár mivel egész héten fájt a fejem a betegség miatt, sok órán alig tudtam figyelni. Ilyenkor általában különböző zongoradarabok jártak a fejemben, leginkább azok, amiket múlt vasárnapi henyélés közben hallgattam, például Rachmaninovtól a cisz-moll prelűd. :D

Ha már a zonginál tartunk, csütörtökön volt egy hangversenye a zeneiskolának, arról már a múltkor is írtam, hogy ott jelenésem lesz. Na ez az estém tök jó volt olyan szempontból, hogy nem zaklattak olyan gondolatok, hogy jaj de sok tanulnivaló van. Mondjuk erre amúgy is csak másnap döbbentem rá, de ez már részletkérdés. Az előadások egyébként jól sikerültek, először kamaráztunk hegedűvel, na az tök szuper volt - csapatban kiállni mindig százszor könnyebb, mint egyedül -, meg a műsor elején még figyel a közönség is. A zongorás produkciómmal már a műsor végefelé voltam, úgyhogy előre sejthető módon ment a duma a közönség soraiban, de én ezen már nem izgattam magam. Volt olyan időszak, amikor zavart a dolog, de én úgy vagyok vele, hogy aki nem figyel rám, arra én se, szóval én csak annak játszok, akit érdekel.

Pénteken egyik szünetben volt alkalmam beszélni a mentorommal és egy harmadévessel, és mondták, hogy most az első félévben lesz olyan tanár, aki eléggé rámegy arra, hogy kiszórja az embereket az évfolyamból. Persze ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lesznek ilyen tancik, de például ez volt az első dolog, ami rádöbbentett, hogy az említett tanár tantárgyát nagyon meg kell tanulnom, mert az egyébként is alap, és nagyon nehéz. Bár én tanulgattam óráról órára, de az óra eleji tudásellenőrzésen nem mindig sikerült megfeleltre teljesítenem, szóval a péntek délutánomat egy az egyben erre szántam.

Szombaton reggel már jó szarul voltam, de kénytelen voltam élettant tanulni, ami nagyon nehéznek bizonyult, mert hozzászoktam, hogy az anatómia részt be kellett vágni egy az egyben, az élettant meg leginkább meg kell érteni. Miután végeztem vele, mentem zongorára, ami érdekes módon gyógyító hatással volt rám, mert miután hazaértem, sokkal jobban voltam, mint amikor elindultam. Délután belevágtam a pszichológiába, mert jött a második sokk, amikor is leesett, hogy ezt jó lenne megtanulni szerdára és nem úgy elmenni zh-t írni, hogy alig tudok valamit, mert az úgy nem lesz jó.

Ma már alig voltam használható, délelőtt élettanoztam, de leginkább csak szenvedtem, mert szintén szarul voltam. Délután volt a holtpontom, amiből aztán nagy nehezen kijöttem, és utána tök jó érzéssel tanultam tovább a pszichológiát, viszont utána megint elfáradtam, úgyhogy a végefelé már nem nagyon fogtam fel semmit. Hát lesz, ami lesz, megpróbálok mindent beleadni.

Vasárnapi lusti

2018.09.30. 12:13, Ninette
Címkék: egyetem
225.

Hű, az elmúlt napok kicsit zombi üzemmódban zajlottak. Van most valami járványszerűség, és érzem, hogy valamilyen szinten én is érintett vagyok a dologban, de egyelőre még nem adtam meg magam. Lehet, hogy pont emiatt is, de napok óta fáj a fejem, néha olyan érzésem van, mintha leütöttek volna. Na de elég is a negativitásból. Csütörtökön informatikai ismeretekkel kezdtünk, csak hát a tanárunknak nem volt valami jó hangulata, szóval kaptunk egy pár nem túl kedves jelzőt, meg párszor le lettünk cseszve nagyrészt azért, mert mi se emlékeztünk mindenre a múlt óráról ugyanúgy, ahogy a többi csoport sem, akikkel korábban órája volt. Szép kezdése volt ez a napnak, de annál jobb érzés volt kijönni az óráról.

Folytatásként következett egy latinóra, ami tök jó volt, olvastunk, hogy gyakoroljuk a kiejtést, meg kiírtunk olyan anatómiai szavakat, amiknek nagy részét már anat-élettanra megtanultuk. És ezután jöhetett az első szarrá fagyós úszásóra. Miközben mentem az uszodába, lelkiekben felkészültem, hogy jó hideg lesz majd, és ez be is igazolódott, főleg ezzel a kis széllel mellékelve. Beálltam a zuhany alá, hogy felkészítsen a legrosszabbra, de meleg víz jött belőle, na mondom ez így még rosszabb lesz. Átállítottam a leghidegebbre, aztán lesz ami lesz alapon mentem és beugrottam a vízbe. Nem is volt hideg, sőt, zuhanyozás után kifejezetten melegnek éreztem, úgyhogy nekilódultam az egy kilométernek. A nehezítés most az volt, hogy kétszáz métert háton kellett leúszni. Ötszáz méternyi mellúszást követően úgy döntöttem, vágjunk bele ebbe a hátúszásba. Na az első ötven méter borzalmasan szar volt, nagyrészt azért, mert kapkodtam, mint a fene, úgyhogy mire átúsztam a másik oldalra, már ki tudtam volna köpni a tüdőmet. Visszafelé, hogy kicsit lenyugodjak, ismét mellúszásban mentem. Utána jöhetett megint a hát, és próbáltam nyugodtabban úszni, úgy már egész jó volt. Mire elértem kétszáz méterig, addigra már egészen jó érzés volt, csak szúrt az oldalam, úgyhogy néha már megint a fulladás szélén álltam, nem is beszélve arról, hogy a gyomrom is kapott egy kis fertőtlenítő klóros vizet, amikor a szomszédos sávból jött pár hullám.

Csodák csodájára sikerült úgy elérnem a buszt, hogy még előtte hajat is szárítottam. Minél hamarabb haza akartam érni, mert még mennem kellett a zeneiskolába a jövő heti hangversenyre próbálni. Ezzel a busszal hazaérve még volt időm hajat mosni, és rendesen megszárítani, utána indultam a zenesuliba. A próba egész jól ment, bár már megint egy vacak elektromos zongorán kell játszani a hangversenyen, úgyhogy elég gagyin szólt a darabom, de hát mit csináljak. Este még volt egy hegedűórám is, ahol tovább alakítgattuk a darabomat.

Pénteken ápolás és gondozás alapjai volt az egyik előadásunk, és nem gondoltam volna, de tök érdekes volt. Néztünk videót is, meg a tanár is tök jól mondta el a dolgokat, szóval az egy élvezetes előadás volt. A hét utolsó programja biofizikai alapismeretek volt, ahol az első félórában még tudtam követni a dolgokat, de aztán totálisan elveszítettem a fonalat, és már csak vártam, hogy vége legyen az órának és mehessek a buszra. A délutánom egy az egyben elment a pszichológia beadandóra, és még akkor se voltam vele kész, amikor elindultam kamarára, ahol szintén a jövő heti hangversenyre próbáltunk. Este értem haza, és olyan egy óra hossza alatt sikerült végre befejezni a beadandót.

Szombaton reggel szokás szerint anatómiát tanultam, és meglepetésemre sikerült végére érni, mire elindultam zongorára. A zongióra most elég gyorsan elrepült, az elején a hangversenyes darabomat próbáltuk, utána jött a többi, és már el is telt a másfél óra. Ebéd után megírtam a neten az első biofizika dogámat, utána infó házit csináltam. Mindezek után úgy döntöttem, hogy elég volt a tanulásból, és lusta üzemmódba kapcsoltam, amit azóta is folytatok. Reggel próbáltam átismételni az anatómiát, de most valahogy nem megy a dolog, és úgy vagyok vele, hogy erőltetni felesleges, úgyse tudom beleverni a fejembe, hogyha egyszer nem megy. Meg mondjuk tegnap már megtanultam, csak kérdés, hogy mi maradt meg. :D Kicsit sok az anyag. És már fáj a nyakam a folytonos tanulástól. Holnap úgyis kezdődik minden elölről.

Fárasztóbb napok

2018.09.26. 18:32, Ninette
Címkék: zongora egyetem
224.
Szombaton kb ugyanúgy keltem, mintha rendes sulis nap lenne, de nem különösebben siettem a reggeli teendőkkel, így háromnegyed hét körül álltam neki anatómiát tanulni. Meglepő módon egyhúzóra végig is értem vele, és bár sajnálatos dolog, de előre látom, hogy ez ezen a héten esélytelen lesz, szóval mihamarabb hozzá kell fognom. Na de szombaton annyira jó hangulatom volt már ébredéstől kezdve, hogy totális boldogságban vetettem bele magam az anatómia mélységeibe. Elsősorban azért volt nagyon jó hangulatom, mert előző nap írt nekem egy lány messengeren, aki korábban az én tanáromnál zongorázott, de azóta már zeneművészeti szakközépben tanul, és érdeklődött, hogy lesz-e órám, mert akkor bejönne ő is. Hú ennek annyira megörültem, hogy szombat reggel amint felébredtem, az jutott eszembe, hogy ma megyek zongorára, és még pluszban ő is ott lesz, ami azért volt nagyon jó számomra, mert már rég hallottam felőle és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi újság van vele.
 
Fél tízre mentem a zenesuliba, hogy még az órám előtt gyakorolhassak, ugyanis a nyári szünet alatt totálisan elszoktam a normális zongorától, mivel én elektromoson gyakorlok itthon. Az előbb említett lány is ekkorra jött be, és így tök jó volt, mert elmondta a darabjaimról, hogy ő mit hogyan csinálna másképp, mint ahogy én csinálom, és észrevett egy pár hibát, amit szintén segített kijavítani. Fél 11-kor kezdetét vette az órám, és tök jó volt így, hogy nem csak a tanárom adott instrukciókat, hanem egy kicsit más szemszögből is láttuk a dolgokat. Még miután véget ért az órám, maradtunk mindhárman, és beszélgettünk addig-addig, hogy már majdnem fél kettőt mutatott az óra, amikor elindultunk hazafelé. Kicsit késve ebédeltem meg, aztán először az volt a tervem, hogy majd tanulok, de valahogy eléggé úgy éreztem, hogy jól jönne egy kis lustizás, és most még egyszer-egyszer megtehetem, úgyhogy megnéztem egy focimeccset, amin játszott az egyik gimis tanárom is, szóval az tök jó élmény volt. :D
 
Egyébként mivel aznap köszöntött be az ősz, valahogy olyan érzés volt bennem, mintha egy pár évvel korábban lennénk, és tök furi volt, de egyben nagyon jó is, csak persze aztán visszazökkentettem magam a jelenbe a tanulással. Vasárnap már nehezebben ment a kelés, de gondoltam mivel most vasárnap van, egyszer a héten megengedem magamnak, hogy csak hétkor keljek ki az ágyból. Utána persze megint tanultam, mert aznap családi ebédre voltunk hivatalosak a mamámékhoz, úgyhogy az ilyen ügyeket még délelőtt el kellett intézni. Az ebéd amúgy nagyon jó volt, ahogy ott voltam a családdal, egy kicsit meg tudtam feledkezni arról, hogy na, holnap írjuk a mozgástan elméletes dogát, kedden meg anat-élettan, szóval tök jó volt.
 
Hétfőn persze már nem lehetett ilyen könnyen megfeledkezni a dolgokról, egész nap ott volt a levegőben, hogy ma írunk és hogy fogalmunk sincs, mire számítsunk. Megelőző orvostan előadással kezdtünk, ahol a múlt héthez hasonlóan elég kevesen jelentünk meg, de nekem tökre passzolt a hangulatomhoz ez a kiscsoportos előadás, inkább minthogy beüljenek kétszázan és végigdumálják az egészet. Ezután jött a kommunikációs csoporttréning, amit szeretünk, mert itt ki lehet beszélni, hogy mennyire tartunk a mozgástan elméletes dogától meg a másnapi anatómiától, és még ezen kívül voltak nagyon érdekes feladatok, plusz most is beszéltünk olyan szakmai dolgokról, amik szükségesek ahhoz, hogy valaki a segítő szakmában jó szakember legyen.
 
Mozgástani alapismeretek gyakorlattal folytattuk a napot, ami azért volt fárasztó dolog, mert a csoportban mind a tizenegyen majdnem egész órán négykézláb helyzetben diktáltunk egymásnak gyakorlatokat. Kicsit kikészültek a csuklóim, de aztán óra végén kiderült, hogy másnap még rosszabb lesz a helyzet, mert akkor meg kúszó pózban kell gyakorlatsorozatot diktálni mindenkinek. Óra után volt két és fél óra szünetem, addig átnéztem a mozgástan elméletet, de egyébként már nagyon túl akartam lenni rajta. Mikor elütötte az óra a négyet, nekifogtunk a dolgozatnak, és bár egy óra hosszánk volt rá, kábé 20-25 perc alatt kész lettem vele, és már akkor alig voltunk a teremben. Elvileg a héten kiderül az eredmény, kíváncsi leszek, mit produkáltam.
 
Kedden pszichológia előadás volt az első program, és bár érdekes témáról volt szó, elképesztő erővel tört rám a fáradtság - aminek nem egészen tudom az okát -, így folyamatosan azon voltam, hogy ne csukódjanak le a szemeim és ne boruljak el semmilyen irányba. A küzdelmem anat-élettan előadáson is folytatódott, és mondanám, hogy legalább az előadás érdekessége fel tudott élénkíteni, ez csak az első fél órára volt igaz. Onnantól kezdve jött a részletes izomtan, és én itt el is veszítettem a fonalat, mert erre egyszerűen nincs idő előadáson, hogy felfogjuk ezt a sokmindent, és ezzel nem csak én vagyok így. Miután ezt is túléltem elalvás nélkül, mehettünk anat-élettan gyakorlatra, hogy ismételten számot adjunk tudásunkról. Ez most egy kevesebb pontos doga volt, szóval itt alig lehetett hibázni ahhoz, hogy még ötös legyen, de szerencsére éppen belefértem még az ötös kategóriába, úgyhogy jókedvűen mentem mozgástani alapismeretek gyakorlatra, és közben már azon gondolkoztam, hogy hogy a fenébe fogom azt a rengeteg izmot megtanulni jövő hétre.
 
A nap zárásaként következhetett a kúszó pózos diktálás, a végére már időnként felnyögött valaki, annyira kifáradtunk. :D Persze ismét kicsúsztunk az időből, és még el kellett kezdeni az ülő helyzet tárgyalását ahhoz, hogy jövő órára tudjunk belőle gyakorlatokat diktálni. Mindeközben én egyre jobban elengedtem a gondolatot, hogy elérem a fél négyes buszt, de azért megpróbáltam megtenni mindent, hogy elérjem, hát persze nem sikerült, így várhattam fél órát a következőre. Eredetileg úgy terveztem, hogy szerdán bemegyek természettudományos alapozóra annak ellenére is, hogy utána három és fél óra szünet van funkc anat előtt, de mivel ennyire sok anyag lett feladva anat-élettanból, eldöntöttem, hogy nem fogok bemenni reggel, amúgy is biokémiáról volt szó, amit én a biosz emeltre elég alaposan megtanultam.
 
Ma reggel elég nehezen keltem ki az ágyból, de mivel tudtam, hogy nem sietek sehova, nem erőltettem meg magam különösebben. Reggeli után nekiálltam az izmokkal való barátkozásnak, ami elég nehézkesen indult, de aztán egyszer csak belerázódtam, és hirtelen abba se akartam hagyni a tanulást. Bár egyelőre nem volt arra se idő, se energia, hogy egy az egyben bevágjam az egészet, ahhoz egyébként is túl sok volt az anyag, de végigszaladtam rajta egyszer, nagy részüket kikerestem az atlaszból, úgyhogy már ezzel is haladtam valamennyire. Fél 11 körül megebédeltem, aztán mentem a fél 12-es buszra, de előtte gondoltam megveszem az októberi bérletem, mert aztán nem akarom elfelejteni és pórul járni. Amúgy a bérlet kapcsán pont azon gondolkoztam, hogy szeptember utolsó hete van, és én még egy fia ellenőrrel se találkoztam, csak Szegeden. Na elég volt ez a gondolat, nem sokkal Szeged előtt felszálltak az ellenőrök, úgyhogy hajtogathattam ki a lepedő méretű ideiglenes diákigazolványomat, meg mutattam a bérletem és a hozzá tartozó igazolást, erre mondja az egyik ellenőr, hogy kéne még fényképes igazolvány az ideiglenes diákhoz. Ó de jó, gondoltam magamban, nagy nehezen előkotortam a táskámból az igazolványaimat, aztán így rendben is voltam. Másoknál már nem volt ilyen egyszerű a helyzet, volt egy pár külföldi diák a buszon, és az egyiket meg akarták büntetni, mert nem tudott felmutatni semmit, ami utazásra jogosította volna, de a lány nem volt hajlandó megmondani a nevét és kitölteni se volt hajlandó a bírságos papíron az adatait mondván, hogy ő nem ért magyarul, hogy a fenébe töltse ki, szóval az ellenőrnek hívni kellett egy rendőrt. Hogy mi lett az ügy vége, azt nem tudom, mert én nem sokkal később szálltam le a buszról.
 
Funkc anat előtt egyik évfolyamtársunkkal próbáltuk átnézni az előző órai anyagot, aztán kezdődött is az óra. Most valahogy tök gyorsan eltelt az idő, máskor valahogy annyira lassan jön el a fél három, hogy szokatlan volt ez a gyorsaság. Ez nagyrészt azért volt, mert érdekes volt az óra és tudtuk követni a dolgokat. Óra után még tartottunk egy évfolyamgyűlést, ami tök jó volt már csak azért is, mert el lehetett mondani minden problémát, óhajt, sóhajt, kérdést és egyebeket. Miután mindezeket megbeszéltük, az évfolyamfelelős tanárunk még mesélt egy kicsit arról, hogy milyen is az egyetemi életnek az a része, amit mi még nem látunk, például a vizsgákról, és ez kifejezetten hasznos volt, igyekeztem mindent megjegyezni, amit elmondott arról, hogy mit csináljunk és mit ne csináljunk.
 
És egyébként napok óta azon gondolkozom, hogy mivel kabátban is fázok, ha kilépek egy épületből, mi a fenét fogok csinálni holnap úszásórán. Áá, már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy egyszál fürdőruhában ki kell menni a hideg szélbe, na de aztán még beugrani a medencébe és úszkálni, hát nem tudom, mennyire lesz holnap mindjárt megfulladok feelingem. Ha esetleg eltűnnék, akkor valószínűleg infarktust kaptam.

Vége a 3. hétnek

2018.09.21. 17:11, Ninette
Címkék: egyetem
223.

Az első hét csigalassúságát követően az idő mintha kétszeresére gyorsult volna, ezért furcsa érzés van bennem, amikor tudatosul, hogy jé, már három hetet végigcsináltunk az egyetemen. Hétfőn reggel szokatlan csend volt az előadótermek előtt, ahogyan az előre sejthető volt, az évfolyam háromnegyede nem volt hajlandó a hetet reggel nyolckor megelőző orvostannal kezdeni. Igazából már az is csoda volt, hogy a múlt héten mennyire sokan itt voltak még, az előadón is láttam a meglepettséget és mondta is, hogy mennyire örül ennek a nagy létszámnak. Hát eddig tartott. :D Ez egy olyan óra, amit eddig mindig más előadó tartott, és most egy idősebb néni jött be, aki bár unalmas témáról beszélt, de érdekes dolgokat mondott, szóval nagyrészt figyeltem is, amikor nem a fáradtsággal küzdöttem.

Kommunikációs csoporttréningen továbbra is voltak ismerkedős feladatok, de utána a szakmával kapcsolatban is beszélgettünk, ami nagyon szuper volt. Például ilyenekről is szó esett, hogy nem állhatunk úgy a dolgokhoz, hogy na mi majd mindenkit meggyógyítunk, mert ez lehetetlen feladat, és ennek a felfogásnak nagyon hamar kiégés a vége, amit jobb lenne elkerülni. Szóval hasznos tanácsokat kaptunk, igyekeztem is mindent megjegyezni, mert ezek nagyon fontos dolgok szerintem. Mozgástani alapismeretek gyakorlatra megint kellett írni gyakorlatsorozatot, de nincs idő arra, hogy mindenki végigdiktálja, így mivel az első három lány tehermentesített helyzetű gyakorlatokat diktált, kérdezte a tanárnő, hogy ki diktálna gravitációval szembeni gyakorlatokat, én meg gondoltam miért ne, jelentkeztem. Bár nem csak a gravival szembeni gyakorlatokat diktáltam, hanem izometriásakat is, merthogy fokozatosság elve meg ilyenek, szóval azt nem hagyhattam ki, aztán így legalább gyakoroltam a diktálást, a tanárnő adott tanácsokat meg mondta, hogy amúgy ügyes voltam, utána haladtunk tovább az anyaggal, jöttek a hason fekvő helyzetben alkalmazható gyakorlatok. Ezeknél is használtunk labdát meg most már úgynevezett buzogányokat is, szóval tök izgi volt így szerintem.

Mivel a mozgástani alapismeretek előadásig még volt két óra hosszám, elmentem a Medicinába funkc anat könyvet venni, mert konkrétan rettegtem a gondolattól, hogy bemegyek a szerdai funkc anat órára anélkül, hogy elolvasnám a funkc anat könyv előző órai részeit. Egyébként itthon már van egy funkc anat könyvünk, még anno a nővérem vette a saját tanulmányaihoz, és az anat-élettan előadások ez alapján is vannak felépítve, na de a funkc anat tanárnak ez a könyv nem felel meg, neki a funkc anat gyógytornász hallgatóknak című könyv kell ugyanettől a szerzőtől, hát azt hittem beszarok. Szóval elmentem megvenni ezt a másik fajta funkc anat könyvet, aztán ha már arra jártam, bementem a Levendulába fagyizni egyet, ott legalább tutira tudom, hogy van gluténmentes fagyi, és ekkora választékot még soha nem láttam gluténérzékenyként, szóval bőség zavara volt bennem.

Fagyikázás után visszatömegközlekedtem a sulihoz, aztán leültem az udvarban, és olvasgattam a vadiúj funkc anat könyvemet. Egyébként tényleg máshogy van felépítve, mint a sima funkc anat könyv, látszik rajta, hogy tényleg gyt hallgatóknak van tervezve, úgyhogy végülis úgy vagyok vele, hogy ha valamelyik könyvet megéri megvenni, akkor az ez. Kábé egy óra hosszával később felmentem a mozgástani alapismeretek előadásra, aztán eléggé szenvedtünk a szaktársaimmal késő délután. Kiderült, hogy a teszt, amit kövi hétfőn fogunk írni, 70%-tól megfelelt, ami hát tök jó hír... Kicsit se estünk kétségbe. Végülis ha ezt elcsesszük, akkor nem vizsgázhatunk mozgástani alapismeretek gyakorlatból, tehát nincs tétje, ááá... Most egész hamar vége lett az előadásnak, úgyhogy kényelmesen elértem a következő buszt, nem kellett túlzottan sokat várnom rá, és a sofőr bá még a kis falvakban is nyolcvannal suhant, így mire alaposan átnéztem meg kiírogattam magamnak anat-élettanra a felső végtag ízületeit, már haza is értünk.

Kedden pszichológiával kezdtünk, és ez is egy olyan tárgy, aminek vannak kicsit uncsi részei, de valahol mégis izgalmasak. Mondjuk nyilván sok múlik azon is, hogy ki tartja az előadást, és ilyen téren szerintem határozottan jó tanárunk van, úgyhogy az is egy jó óra volt. Ezután következett az anat-élettan előadás, ahol befejeztük a csontikat, és jöhettek az izmok a szinapszisok részletes elemzésével együtt, szóval megint kicsit lesokkolt ez a rengeteg dolog, amit a jövő hétre meg kell tanulnom. Kövi óránk anat-élettan gyakorlat volt, ahol megint először nézegettük a csontocskákat, keresgéltük őket az atlaszban, aztán megírtuk az újabb dolgozatot, és persze megint bennem volt a pánik, hogy jaj mi lesz ha... De aztán valahogy mégis úgy kezdtem neki, hogy éreztem belül, hogy ez annyira rossz nem lehet, és végül ötös lett, szóval szerencsére ez az érzésem helytálló volt. :D

Utolsó óránk mozgástani alapismeretek gyakorlat volt, ahol ismét diktáltunk, és mivel időhiány miatt úgy osztottuk fel, hogy hason fekvő helyzetben én írom az izometriás gyakorlatokat, így én kezdtem a diktálást. Ez egyébként tök jó volt olyan szempontból, hogy a többiek diktálásakor már full nyugodtan csináltam a gyakorlatokat, nem görcsöltem azon, hogy juj már mindjárt én jövök, meg jaj én nem írtam ilyen jó gyakorlatokat, satöbbi. Óra végén elkezdtük a négykézláb helyzetes gyakorlatokat, amik nem valami egyszerűek, kicsit fájtak tőle a csuklóim. Addig-addig csináltuk, hogy én már lassan beletörődtem, hogy a fél négyes buszt le fogom késni, de aztán gondoltam megpróbálom elérni, hátha, pillanatok alatt átöltöztem, aztán spuriztam a buszmegállóba, és pillanatok alatt jött is a busz, juppí. :D

Szerdán reggel természettudományos alapozóval kezdtük a napot, ahol megintcsak elég kevesen voltunk, szóval a tanár úr azzal kezdte a mondandóját, hogy látja megtette a hatását az előző két előadás. :D Hű, nagyon fura volt újra kémiát tanulni, pontosabban egyelőre hallgatni, kémia könyvem még mindig nincs, de rajta vagyok az ügyön. Lényeg a lényeg, néhány dolog rémlett a régmúlti kémiaórákról, de egy csomó helyen elveszítettem a fonalat. Aztán nagy örömömre belekezdtünk a biokémiába, azon belül a szénhidrátokba, és én itt végre úgy éreztem, hogy ez az, ezt tudom. :D Amúgy a tanár tök jól adta elő, mondott sok érdekességet, meg viccelődött, szóval ez se volt egy rossz előadás. Ezután jött az eddigi első szociológiánk, mert a tanárnő csak most ért rá először, de ez amúgy is egy kéthetes tárgy. Maga a tanár amúgy aranyosnak tűnik, de én komolyan mondom, majdnem elaludtam az órán, párszor azon kaptam magam, hogy már dőlök oldalra és csukódnak le a szemeim. Huhh, végeláthatatlannak tűnt az az óra.

Na de egyszer vége lett, így aztán volt még másfél óránk funkc anatig, addig pedig az egyik szaktársammal dumcsiztunk meg olvasgattuk a funkc anat könyvet, aztán elérkezett az óra kezdete. Itt is írunk minden órán, de erre nem kapunk jegyet, csak azért van, hogy lássuk, hol tartunk a tanulásban. Miután ezen túlestünk, folytattuk az anyagot, és tök szuper a funkc anatban, hogy sok dolgot anat-élettanra már megtanulunk, mire funkc anaton eljutunk odáig, hogy vegyük. Így aztán nagyon gyorsan haladtunk az anyaggal, és végre nem kellett a busz miatt aggódnom, mert öt perccel az óra vége előtt ki lettünk engedve.

A csütörtök reggelem az nem volt valami egyszerű. Mivel infóm csak B héten van, tíz órakor volt jelenésem latinon. Addig itthon zongorázgattam, meg tanulgattam, aztán az volt a tervem, hogy a kilences busszal megyek be, az gyorsjárat, simán beérek. Aha... Kilenc óra tizennyolc perckor indult el a busz. Biztos voltam benne, hogy el fogok késni, de a sofőr bá beleadott apait-anyait, így tíz előtt négy perccel szálltam le a buszról a suli előtt, és végre szerencsém volt a jelzőlámpákkal is, szóval két perccel tíz előtt már az épületben voltam. Csak az első emeletig mentem, mert előző nap láttam meg a kiírást, miszerint teremcsere van, így nem a másodikon lesz a latinunk. Viszont feltűnt, hogy a latinosok közül csak ápolókat látok, pedig tutira tudtam, hogy gyógytornászok is vannak ebben a csopiban. Na de vártunk, vártunk, és vártunk, nem jött senki. Tíz perccel tíz után mondtam az egyik lánynak, hogy nézzük meg a latintermet, mert szerintem ott vannak a többiek meg a tanár is. Hát igazam is lett, a tanár nézett, hogy mi a fenét csináltunk mi az első emeleten, aztán jól kiröhögött minket, meg ilyeneket kérdezett, hogy "maguk amúgy idejárnak egyáltalán?", szóval totálisan hülyéknek nézett minket. Én hiába mondtam neki kitartóan, hogy nézze meg a kiírást, ott van, hogy teremcsere, ő meg mondta, hogy márpedig ő mindig itt tart latint és neki senki nem szólt. Hát mondom akkor nem kell elhinni. Két perc múlva kopogtak az ajtón, majd beszólt valaki, hogy menjünk át az első emeleti terembe, ami a kiírásban volt, mert itt szerelni akarnak. Na tanár úr, na? Kinek volt igaza?

Latin után már csak egy úszásom volt, úgyhogy ráérősen átsétáltam az uszodába, és lelkiekben felkészültem rá, hogy most valószínűleg megint olyan érzésem lesz az első ötven méteren, mintha mindjárt belefulladnék a vízbe. Egyébként nem tudom, hogy ez a csütörtöki nap valami hülyének nézés világnapja volt-e vagy valami, mert amikor felmentünk az öltözőkhöz, akkor a fiúk is megálltak a portánál, ahol kiadják az öltözőkulcsokat, de a portán kulcsot csak a lányok kapnak. Na erre aztán a portás nő totálisan kiakadt, hogy mi a fenét akarnak itt a fiúk, ha csak a lányok kapnak kulcsot, meg elkezdi, hogy "maguk most vannak itt először?" Aztán mondtam neki, hogy másodszor, erre elkezdi, hogy hát na azért mondja, hát atya úristen, te jó ég, satöbbi. De amúgy oké, hogy ő szétunja a fejét ott a portán, de mondjuk mi lenne, ha kicsit segítőkészebben állna hozzá az emberekhez? Nem nagyon értem, hogy mi a jó ebben a stílusban, amit használt.

Most igyekeztem kicsit hamarabb átöltözni, hogy aztán több időm legyen visszaöltözni és elérjem az egyórás buszt, után mentünk is ki a medencéhez, és direkt kicsit hosszasabban álltam a hidegzuhany alatt, hogy ne legyen annyira sokkoló beugrani a medencébe. Ez jó döntés volt, most csak a beugrás pillanatában éreztem furcsán magam, utána minden klappolt, és nekilódultam az 1000 méternek, most ennyit kellett leúszni és figyelni, hogy mennyi idő alatt sikerült. Kábé abban a tempóban haladhattam, mint a múltkor, mert 27 perc alatt teljesítettem az egy kilométert, és mikor kimásztam a medencéből, olyan érzésem volt, mint mikor futást követően kipirul az arcom. Tök jó volt amúgy. :D Sietősen öltöztem vissza, aztán rohantam a buszra, de az meg annyit késett, hogy igazából azidő alatt simán megszáríthattam volna a hajam, de mindegy. Hazáig majdnem teljesen megszáradt magától, de jövő héten már hidegfront lesz, szóval időt kell szakítanom a hajszárításra is.

Délután eredetileg hegedűórám lett volna, de kaptam egy sms-t a tanáromtól, hogy menjek hamarabb, ha tudok, és hogy kamara lesz, nem hegedűóra. Történt ugyanis, hogy október első hetében lesz egy zenesulis hangverseny, és ilyenkor év elején alig tudják összeállítani a műsort, mert kevés gyerek gyakorol nyáron. Szóval a hegedűtanárom kitalálta, hogy akkor mi kamarázzunk, aztán még a zongoratanárom is mondta, hogy hát tudja, hogy ez nekem már most nehezebben megoldható, de nagyon kéne műsor, szóval jó lenne zongizni is valamit, de ha nemet mondok, az se baj, nem akar kötelezni egyetemistaként. Én végülis úgy vagyok vele, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor tőlem aztán lehet róla szó. Na de... Pont azon a héten fogják sátrazni a városi uszodát Szegeden, és mivel nekem a hangverseny napján lenne úszásom, ki kell mennünk az egyetemi sportközpontba, ahová amúgy fél óra alatt se tudok eljutni tömegközlekedéssel, szóval fogalmam sincs, hogy ezt hogy fogom megoldani, de mindegy. Lesz, ami lesz.

Ma reggel ápolás és gondozás elméleti alapjai előadással indítottuk a napot, és elsősorban a szakmánkkal kapcsolatos kihívásokról volt szó, de aztán mondta az előadó, hogy ezzel valószínűleg elég negatív képet alakíthatott ki bennünk a szakmánkkal kapcsolatban, szóval óra végén megnéztünk egy kisfilmet, ami a szakma szépségeire hívja fel a figyelmet. Hát én két helyen nagyon meghatódtam a videóban, komolyan majdnem elsírtam magam, szóval tök hatásos volt. Ezután már csak egy biofizikai alapismeretek volt, az előadó néni nagyon örült, hogy egy csomóan nem ültek be meghallgatni, mert így nem kellett mikrofonba beszélnie, anélkül is mindenki tökéletesen értette, hogy mit mond. :D

Huh, hát ahogy mondtam, hétfőn jön az első nagyobb megmérettetés, szóval lesz mit tanulni a hétvégén. Az anat-élettanba is belekezdtem már, funkc anatba szintén, a többi tárgyból általában olvasgatom a diákat, és annyival lerendezem egyelőre. Aztán majd jön a totális időhiány, amikor mindent egyszerre kell megtanulni.

Nincs megállás

2018.09.15. 18:48, Ninette
222.

Na most, hogy végre kész vagyok a második pszichológia beadandómmal, a kezeim már nem nagyon használhatóak. Ennek igazából több oka is van, de azért gondoltam addig még csak kitartanak, amíg levezetésképp megírom ezt a bejegyzést.

Csütörtökön egy olyan órával kezdtünk, ami eddig még nem volt - mivel ez egy kéthetente tartott gyakorlat -, méghozzá informatikai ismeretek. Hát elég érdekes egy reggel volt, ugyanis elírták az órarendünkben a helyszínt. Kivételesen a neptunnak volt igaza abban, hogy az órát az A épületben fogják tartani, de mivel azt az utasítást kaptuk, hogy csakis a TO által kiadott órarendet vegyük figyelembe, én a buszról leszállva a B épület felé vettem az irányt. Odaérve az egyik csoporttársammal elkezdtük keresni a termet, és valahogy nem akart stimmelni a dolog. Felmentünk az első emeletre, és a térkép alapján az emeleti kis társalgós helyiség volt az a terem, ahol nekünk info óránk lett volna. Na ebből azért levágtuk, hogy itt valami nem oké, aztán egy másik csoport tagjai azt mondták, hogy nekik a harmadikon volt infójuk, úgyhogy felmentünk a harmadik emeletre, ahol szintén nem találtunk semmit, viszont arra járt egy tanár(?), aki felajánlotta nekünk a segítségét, és így tudtuk meg, hogy az óra kezdete előtt 10 perccel, hogy az A épületben kellene lennünk.

Így aztán sietősen sétáltunk vissza az A-ba, és pont nyolcra beestünk a terembe, rajtunk kívül két csoporttársunknak sikerült pont időben odaérni, a többiek még úton voltak. A tanár még meg is kérdezte, hogy így megfogyatkoztak a gyógytornászok? Nem sokkal később mindenki beért, akinek be kellett, úgyhogy elkezdtük az órát. Szakdoga és egyéb beadandók formai szerkesztésével foglalkoztunk, és mondta a tanár, hogy ezekre a formai dolgokra elég fontos odafigyelni, mert simán visszadobják a tanárok - főleg a funkc anat tanár - olvasás nélkül a beadandókat, ha nem helyesek formailag. Egyébként elég laza stílusú volt a tanár, végigkáromkodta az órát, meg elmesélte, hogy mennyi ember bukott már ki a karról csak miatta, de amúgy a gyógytornászokat szereti, mert elmondása szerint ők okosak.

Ja amúgy csütörtök reggel tudtam meg, hogy a péntek reggel 8 órás előadást kivételesen átrakták csütörtök délután 2 órára, ami azért rohadt jó, mert én úgy készültem, hogy az egy órási busszal megyek haza. Hát ebből így nem lett semmi, és bár oké, egyetemen ez simán benne van a pakliban, de amúgy miért aznap kell ezt megtudnom? Füzet például egyáltalán nem volt nálam, mert eredeti terv szerint olyan óráim voltak, amiknél nincs rá szükség. Na de mivel a második órám, a latin elmaradt, így átmentem a szomszédos boltba, de csak ilyen harmadikosoknak való kis vonalas füzetet találtam a sok első-második osztályos füzet mögé bedugva. Meg ha már ott voltam, vettem magamnak kaját, hogy lehetőleg ne haljak éhen, mire nagy sokára hazaérek. 

Mikor végre-valahára fél tizenkettőt mutatott az óra, elindultam az uszoda irányába. Tudtam, hogy így is túl hamar ott leszek, de megváltás volt végre csinálni valamit. Nem sokkal azután, hogy odaértem és leültem várni a többiekkel a tanárt, besétált egy srác, majd nagy hanggal köszönt mindenkinek és leült egyenesen mellém és rögvest elkezdett hozzám beszélni. Na ez elég furi volt, már csak azért is, mert eleve pár szék kihagyással ült mindenki a másikhoz képest és totál némaságban, szóval egy kicsit mindenki nézett, hogy ki ez a nagyon beszédes kedvű ember. Aztán persze kiderült, hogy bölcsészkaros a gyerek, onnantól kezdve nem voltam túlságosan meglepődve azon, hogy folyamatosan beszél.

Nem sokkal később jött a tanárnő, aztán megkaptuk a szekrénykulcsokat, és mehettünk az öltözőbe. Persze amint kiértünk a medencéhez, folyamatosan ment a gyerünk-gyerünk-gyorsan-haladjunk-kezdjük-gyorsan. :D Amúgy amint megláttam a medencét, húú olyan jó érzés fogott el... Korábban írtam róla, hogy én már nagyon régen láttam normális úszómedencét, mivel a mi városunkban lebontották az egészet, és helyette úszásra alkalmatlan medencéket építettek. Szóval kábé már több, mint 10 éve nem úsztam normális 50-es medencében, és ez durván meg is látszott rajtam. Mikor beugrottam a medencébe és elkezdtem úszni, konkrétan azt hittem az első ötven méteren, hogy belefulladok a vízbe, annyira kapkodnom kellett a levegőt. De aztán normalizálódott a helyzet, és baromira élveztem azt, hogy újra úszhatok. A feladat annyi volt, hogy fél óráig kellett úsznunk bármilyen úszásnemben, és számolni közben, hogy hány métert sikerült leúszni. Mivel én csak mellúszásban tudok szabályosan haladni, a többi úszásnemmel meg sem próbálkoztam. Nem gondoltam volna magamról, de több, mint egy kilométert leúsztam a fél óra alatt így elsőre, viszont annyira mentem, mint az állat, hogy konkrétan amikor kimásztam a medencéből, nem éreztem a lábaimat és kis híján visszaszédültem a vízbe.

A fél óra letelte után én még visszamentem kétszáz métert úszni, mert lehetett maradni és gondoltam ha már úgyis csak kettőkor lesz óra, akkor miért ne. Többet is úsztam volna, de rohadtul fájtak a kezeim, úgyhogy kénytelen voltam elindulni visszaöltözni. Ja persze az öltözőbe lépve jöttem rá, hogy a szekrényem kulcsát kint hagytam a medencénél... Nem is én lennék. Komótosan visszaöltöztem, aztán elindultam vissza a suliba, és amíg nem kezdődött el az előadás, eszegettem. Az órán aztán mondta az előadó néni, hogy aki még nincs betojva az egyetem miatt, az mostantól legyen, úgyhogy megalapoztuk a hangulatot. Miután végre hazaértem, egy levél várt itthon a TB-vel kapcsolatban, miszerint én csak akkor mentesülök a fizetés alól, ha igazolom a jogosultságomat, és van három napom arra, hogy személyesen bemutassam ezt az igazolást. Na ezzel úgy felcseszték az agyamat, hogy az nem igaz. Először is, én igazolással együtt küldtem azt a rohadt űrlapot nekik, meg mi az, hogy akkor csak személyesen és három napon belül? Hát mázlim volt, hogy a pénteki előadást átrakták csütörtökre, máskülönben nem tudtam volna elintézni pénteken a rövid nyitvatartásuk miatt...

Persze a bérletem a suliig szólt, a drágalátos navnak meg bent van a belvárosban a székhelye, úgyhogy fizethettem pluszba azért, hogy elmenjek az autóbusz állomásig, aztán onnan gyalogoltam a navhoz. Rövid várakozás után odaadtam és hozzátettem, hogy én márpedig csatoltam ezt a papírt szkennelve, szóval nem nagyon értem, hogy miért ugráltatnak. A nő azt mondta, hogy nem látszik a csatolmány, hát mondom akkor valami baj van a programjukkal, mert én igenis csatoltam, le is ellenőriztem és ott volt. Na mindegy, pár perc alatt elintéztük az ügyet, úgyhogy visszamentem a buszpályaudvarra, aztán vettem tömegközlekedési jegyeket, amivel vissza tudtam menni, hogy beérjek a 10 órási előadásra.

Hát mivel ez egy biofizika előadás volt, baromira nem figyelt a nép a cuki előadó nénire, aki amúgy tényleg nagyon aranyos volt, de még nekem is nehezemre esett odafigyelni, mert fizikából már nem sok mindenre emlékszem, mindemellett kábé olyan zsongás volt a teremben, mint egy kaptárban. Az előadás után átmentem az A épületbe, ahol találkoztam a mentorommal és a másik mentoráltjával, utána felszálltunk egy helyi járatra, hogy bemenjünk a TIK-be. Elsősorban anatómia atlaszért mentünk, de persze elvitték kábé az összes használhatót, amit egyébként sejtettem, és pont ezért akartam még első héten bemenni, de akkor hiába akartam beiratkozni a könyvtárba, nem sikerült, mondván, hogy még nem értek át az adatok a Moduloból. Így aztán kicsit bajban voltunk, de a mentorom talált egy bár elég régi, de egész jó atlaszt, sőt ez még sokkal részletesebb is, mint amit megkövetelnek tőlünk és szép színes.

Akartunk még tankönyvtámogatást igényelni, de óriási sor állt a HSZI előtt, úgyhogy inkább ráhagytuk. Kikölcsönöztük az atlaszokat, aztán beültünk a büfébe beszélgetni, majd visszaindultunk. Közben én gondolkoztam, hogy na vajon elérem-e a buszt, ami hamarosan indul hazafelé, mert kicsit késett a helyi járat, de aztán csak megérkezett. Két megállót mentem, és az elsőnél már nagyon készültem, hogy spurizok ki az ajtón és sietek a buszra, és persze pont ekkor szállt fel egy ellenőr "jegyeket és bérleteket" felkiáltással. Na mondom, ilyen nincs, gyorsan előkotortam a jegyemet, odaadtam, ő meg ráérősen nézegette, majd visszaadta. Közvetlenül ezután értünk be a második megállóba, én meg rohantam lefelé, majd át a zebrákon, be a buszmegállóba, és pár perc múlva meg is érkezett a busz.

Persze tipikus péntek, a busz teljesen tele volt, de találkoztam egy lánnyal, akivel tavaly még kamaráztunk, mert ő is hegedült, de idén már nem folytatja, mert most már szakmát tanul. Vele beszélgettem hazáig, de amúgy a buszon nagyon durván nem volt levegő. Hazaérve elkezdtem írni a pszichológia beadandót, aztán elindultam hegedűórára. Hú, olyan jó érzés volt újra bent lenni a zeneiskolában... Először eljátszottam a darabomat, ami nagyon tetszett a tanáromnak, azt mondta, hogy simán elkezdhetünk másik darabot is, mert ehhez már csak apróságokat tud mondani. Mivel ott vannak még az etüdök, egyelőre azt mondtam, hogy elég lesz ez a darab, de majd meglátjuk, végülis én szívesen játszok mást is, csak ez inkább szabadidő függvénye szerintem. Ezután még etüdöztünk, és el is telt az idő.

Ma reggel hét körül nekiálltam anatómiát tanulni, mert hét közben nem volt rá se energiám, se időm, hogy rendesen átvegyem. Jó ideig el is voltam vele, aztán kajáltam, és elindultam újra a zeneiskolába, csak most zongorára. A tanárommal végülis szombatot beszéltünk meg, már tavaly felajánlotta, hogy legyen így, mert úgy gondolja, hogy neki is így jönne ki a legjobban. Szerintem tök jó volt ez így szombaton, főleg délelőtt. Csak most ugye egy alkalommal megyek egy héten, így másfél órás az órám, szóval ezek szerint maradtam B tagozatos, én azt hittem, hogy így visszamegyek A-ra és csak egy órás lesz az órám, de úgy tűnik, mégse. Végülis nekem ez igazából nem probléma, és remélem, hogy későbbiekben sem lesz az.

Miután végigjátszottam az egész nyári anyagomat és alakítottunk rajta, már le is telt a másfél óra, de mi még maradtunk beszélgetni. A zongitanárommal általában egy csomót szoktunk így beszélni, szóval kicsit részletesebben is meséltem például a nyaram mélypontos időszakáról, mert akkoriban telefonon csak nagyjából a lényeget mondtam el. Addig-addig beszéltünk, hogy már az órám vége után voltunk háromnegyed órával, és gondoltuk nem ártana már ebédelni is. :D De ilyenkor mindig tök jó érzés, miután egy csomót beszéltünk, mert én amúgy is híres vagyok arról, hogy nagyon szeretek sokat beszélni, amikor olyan kedvem van, és ettől feldobódok.

Ebéd után befejeztem az anatómiát, bár ez még csak az anat-élettan volt, a funkc anat még hátravan... Utána folytattam a beadandóm írását, amitől már eléggé kikészült a balkezem, merthogy ezt persze kézzel írva kell beadni. Jut eszembe, fel is kéne töltenem, mert egyelőre még csak odáig jutottam el, hogy lefényképeztem. Na akkor ennek most nekikezdek...

 


STARSTABLE Online csatlakozz te is egy remek közösséghez! Daisy BLOG    *****    Érdekelnek a zenei újdonságok? Kattints! ⏵ Popusz: Zenei blog. Kritikák, listák, ajánlók és még több.    *****    Halihó! Néhány újdonság a G-Portál Histórián! Toljuk meg az év végét, kovácsoljunk közösséget ismét! Csatlakozol? :)    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Egy Blog az Én világom. :) Gyere és nézz be ha érdekel, az Online Játékok leírása, csináld magad dolgok, stb...    *****    Ön internet szolgáltató? Nem talál céget aki javítaná az elromlott hálózati, mikrohullámó eszközeit? Katt ide!    *****    Se kép, se hang? Hozza el, megjavítjuk! LCD TV, Inverteres hegesztõ, Mosó- Mosogatógép, és sok más. Garanciával!    *****    Elromlott? Mi megjavítjuk! Ipari és háztartási elektronika javítás! Garanciával. Elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Rendeld meg:Születési,elõrejelzési,párkapcsolati,fogamzási,hold horoszkóp,biotérkép.Ingyen konzultáció mindenrõl!Várlak!    *****    Keresek jó humorú szerkesztõ társat készülõ ZENÉS KABARÉ MÛSOROMHOZ    *****    Rendelj születési horoszkópot és ajándék 3 éves elõrejelzés,valamint ingyenes konzultáció az ajándékod. Várlak kattints!    *****    Iván és Sára kattttttt!!!!!!!!!!    *****    Erotika az állatövi jegyekben    *****    A szerelem karmája a horoszkópban    *****    Születési horoszkóp,ajándék 3 évi elõrejelzéssel,ingyenes konzultációs lehetõség, telefonon,messengeren,skypeon! Várlak!    *****    Kihagyhatatlan asztrológiai megrendelések, olvasmányok, szoftverek, ezoterikus témák sokasága vár az oldalamon. Várlak!!    *****    Vanessa Hudgens - Magyarország egyetlen mûködõ az egykori Szerelmes hang jegyek sztárjával foglalkozó oldala!    *****    A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK