Rólam

Ninette vagyok, 18 éves. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 18 éves lánynál, de ez az én stílusom. Idén érettségiztem, a továbbiakban gyógytornásznak szeretnék tanulni. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2017.06.26. 16:00
2017.06.19. 17:01
2017.06.16. 15:59
2017.06.14. 17:13
2017.06.11. 11:55
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Elolvasni: Leiner L.: Egyszer
Legendás állatok és megf.
Dönteni a továbbtanulásról
Venni egy húsevő növényt :D
Leérettségizni
Elkezdeni az egyetemet
Középfokú angol nyelvvizsga
Sikeresen vért adni

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 

 

Blog

Érett lettem

2017.06.26. 16:00, Ninette
Címkék: tanulás
146.

Teljesült a vágyam, ma érettségiztem és nem holnap vagy szerdán. Pont erre vágytam, mert már annyira elég volt a folytonos tanulásból, hogy egyszerűen csak túl akartam lenni rajta. Most már túl vagyok, de komolyan mondom, nem hiszem el. Állandóan az van bennem, hogy úúúristeeen, melyik tételt kéne még átnézni gyorsan? Huh, nagyon nehéz felfogni, hogy vége. :D 

Na szóval ugye reggel volt a nyitó, aztán mindenki rohant megnézni a beosztást. Én hivatalos kiírás szerint 11 körül húztam volna az első tételt, de annyira pörögtek a feleletek, hogy már fél 11 után pár perccel bent is voltam, pedig még gyorsan át akartam nézni a nyelvtant. Amúgy a nyitó után nem is jöttem haza, kicsit gyakoroltunk az énektanárral, utána bent maradtam zongorázni. Nagyon jól esett, csak baromira meleg volt abban a teremben, mert nagyon nehezen szellőzik, úgyhogy nem bírtam nagyon sokáig. Szóval az első tételemet énekből húztam, ami fura volt, én azt hittem, hogy mindenkinek magyarral kell kezdeni, de most variáltak valamit. Jó is volt így igazából, legalább laza tárggyal kezdtem, volt időm hangolódni, mert elég gyorsan megírtam a tételvázlatot. Aztán a fél óra leteltével kimentem, elénekeltem a népdalt, elemeztem, utána a műdalt, arról is beszéltem, aztán a lapról olvasást, és kész. A magyartanárom még tapsikolt is az éneklések után. :D Aztán mondta az énektanár, hogy nagyon szép volt, mehetek húzni a következőt.

Ami a biosz volt. Igazából a biosztól nem tartottam különösebben, egész jó tételek voltak, jó sok embertanos, de azokat sajna pont nem sikerült elcsípni. Mindegy, végül is ez is egy jó tétel volt, vegyszerek a háztartásban és a mezőgazdaságban. Megtanultam, amikor kidolgoztam anno, csak nem sikerült átismételni, de a lényeg eszembe jutott, úgyhogy nem volt gond. Először a projektmunkámat ismertettem egy prezentáció keretében - ugye korábban említettem, hogy ezzel egy tételsort ki lehet váltani. Ez egyébként jó hosszúra sikerült, itthon mikor gyakoroltam, 20 percet beszéltem róla, holott az öt perces B tételemmel együtt lehet az egész felelet 15 perc. Úgyhogy most hadartam, ahogy tudtam, mindenről a leglényegesebb dolgot mondtam, de az érettségi elnök még így is szegény unta néha. :D Fel voltam készülve, hogy le fognak állítani közben, de ez végül nem történt meg. Utána ugye elmondtam a vegyszeres tételemet, aztán itt is mondta a tanár, hogy nagyon szép volt, mehetek.

Jött a magyar, amitől úgy igazán szartam. Nem a tanár miatt, ő jó fej. De ha rossz tételt húzok és nem tudok róla beszélni, akkor hiába jó fej. Minden tételt becsülettel megnéztem, a nagy többségét alaposan meg is tanultam, de még így is voltak problémák, amikor ismételtem. Szóval itt eléggé izgultam a tétel miatt, először az irodalmat nyitottam ki. Babits Mihály, én és a külvilág viszonyának megváltozása a Jónás könyve és a Jónás imája alapján. Na mondom, ezt szerintem össze tudom valahogy hozni. Utána a nyelvtan, a kommunikáció tényezői és funkciói. Ezzzzzazzzz! Az egyik, amit nagyon akartam. Eldöntöttem, hogy ezzel fogom kezdeni a felelést és a vázlatot is. Elmondtam, bár a funkcióknál összecseréltem az esztétikait meg a metanyelvit, de amúgy oké volt. Az irodalomnál mindent mondtam, ami csak eszembe jutott, egyszer felröhögött a tanár, mert azt mondtam, hogy Jónást megette a cethal, ő meg kijavított, hogy lenyelte, nem megette. :D Jó, mondom. :D A végén meg azt mondta, hogy nagyon szép felelet volt. Hú, akkor egy kicsit megnyugodtam, mert közben annyira hülyének éreztem magam, hogy alig tudtam róla valamit, és így azt ragoztam sokáig, amire pontosan emlékeztem. Meg az alapkérdésre, hogy hogyan változik az én és a külvilág kapcsolata, arra nem ugrott be, hogy pontosan hogy is volt a tételben, szóval én csak improztam egyet, hogy hát ugye nem hittek neki a niniveiek és ezért nagyon magára maradt és nem volt nyitott a külvilág felé, meg hogy a valóságban ugye Babitsnak gégeproblémái voltak, és egy idő után már beszélni se tudott, és bezárkózott meg ilyenek, de nagyokat bólogatott közben a tanár, úgyhogy biztos jó volt, amit összehoztam. :D

Utoljára a töri maradt, attól már nem féltem, csak reméltem, hogy ha már annyit tanultam rá, akkor jót fogok húzni. Bejött, mert a Párizs környéki békék és a trianoni békerendszer volt, ami az egyik legjobb szerintem. Viszonylag hamar kész is lett a vázlatom, mehettem volna felelni, de kötelező letelni a fél órának, és még két perc híja volt, ezért a tanár mondta, hogy addig gondolkozzak el az életemen, utána jöhetek, ha gondolom. :D Két perc múlva jó hosszasan elmondtam a tételt, az olasz miniszterelnöknek nem jutott eszembe a neve, amikor találkozott a négy "nagy" a háború után, de nem gond. A végén még néhány apróságot kérdezett a tanár, ilyenek kellettek csak, hogy Apponyi vezette a delegációt, amikor tárgyalni mentek, meg hogy néhány városban népszavazást tartottak, ugye akkor elmondtam Sopron kis sztoriját és kábé ennyi is volt. Aztán mondta, hogy akkor számomra is véget ért a rendezvénysorozat, köszönik a részvételemet. 

Egyébként szerintem minden tanár jó fej volt, pontosabban azok jó fejek voltak, akik engem feleltettek. De amúgy is nagyon jó volt a hangulat, miközben írtam a vázlatokat, jókat röhögtem időnként. Egymást is folyamatosan szórakoztatták meg minket is. :D Főleg a töritanárunk. Egyik lány az áprilisi törvényekből felelt, és azt kérdezték tőle, hogy később Deák milyen ügyekben engedett ezekből a törvényekből, és ott ugye az egyik a pénzügy. A tanár meg kérdezi, hogy "hát mi a legfontosabb dolog az életben?" A lány: "jaaaa, a pénz!" Viszont volt, hogy rajtunk derültek, egyik osztálytársam szegény kicsit besült a magyar felelésénél. Az Iszonyról beszélt és Takaró Sanyi helyett egy olyan nevű Sanyit mondott, aki a helyi autósiskolánál oktató, szóval az elnökön kívül mindenki ismerte a bizottságból. :D Egy másodpercre megállt az élet, aztán a magyartanárunk mondja neki, hogy "az Takaró Sanyi!" Erre felröhögött mindenki, a magyartanár meg konkrétan egy percig fuldoklott a röhögéstől, jó vörös volt a feje. :D Jó volt ez a mai nap, tényleg. A tételhúzás miatt eléggé féltem, hogy jót húzzak, de azt hiszem, hogy mindegyikből sikerült olyat választani, amiből ki tudtam hozni a maxot, úgyhogy én boldog vagyok. Szerdán lesz eredmény, aznap este van a bankett is.

Gondolatok a jövőmről

2017.06.19. 17:01, Ninette
Címkék: tanulás
145.

Mához egy hétre kezdődnek a szóbelik, három napon keresztül fogjuk maradandó élménnyel gazdagítani a tanárokat. Én már totál kivagyok, úgy vagyok már ezzel, hogy legyünk már túl rajta a fenébe! Egyébként is idegrohamot kaptam, mert hiába tanultam meg becsülettel a magyar tételeket, mire az ismétléshez jutottam, már szinte semmire se emlékeztem. Megfogadtam, hogy én most már nem töröm magam, improvizálok, azt jó napot. A nálam jóval kevesebbet készülők is simán megkapják a pontok nagy részét, ezt már tavaly az angolnál is megtapasztaltam, szóval nem akarom túlhajtani magam. Bízom a vonzás törvényében. :D

Mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy mi lesz azon a bizonyos napon, amikor meghúzzák a ponthatárt. Ha duplázom a pontokat, akkor 388 lesz, ez már tuti, mivel az angol és a matek már végleges. Ha viszem a tanulmányi meg az érettségi pontokat, azzal még mehet fel akár 10-et is, de az se lesz elég Szegedre, tavaly már 400 felett volt. A nyílt nap alapján nem gondolom, hogy most csoda fog történni, és hirtelen lekúszik a ponthatár, valószínűleg 10-15 ponttal feljebb lesz a tavalyihoz képest. A debrecenit szerintem el fogom érni, de én úgy érzem, hogy ha idén nem jön össze a Szeged, akkor nem megyek el Debrecenbe. Lehet engem ezért hülyének nézni - páran meg is teszik -, de én így érzem jónak.

Először is, eléggé messze van innentől Debrecen, de oké, ez még egyáltalán nem gond. Másodszor, a gluténérzékenység miatt sokkal gyakrabban kéne hazajárnom, ha nem akarok a nem túl jó bolti kenyéren tengődni. Nem mondom, ahhoz képest, amilyenek 7 éve voltak ezek a gluténmentes bolti kenyerek, már ezerszer jobb a helyzet, de azért azt kell mondanom, hogy még mindig nagyon drága és egyáltalán nem laktató. Amit anyum süt itthon, sokkal olcsóbban meg tudja csinálni, sokkal több és sokkal táplálóbb. Harmadszor, én még nem tudok elszakadni a zenesulitól. Azért is akarok minden áron Szegedre menni, mert akkor mellette folytathatom a zeneiskolát. De ha ennél távolabb megyek, akkor nem, úgy már képtelenség lesz bejárni, gyakorolni főleg, koleszban nem hiszem, hogy megtűrnének az emberek maguk között.

Ezt ahogy én látom, anyum nehezen akarja megérteni, nem hibáztatom érte, de nekem tényleg baromi sokat jelent a zeneiskola. Engem ez motivál, ez buzdít kitartásra, ez éltet. Nekem ez egyszerűen kell. A hegedülésért nem azért szenvedtem nyolc éven át, hogy aztán három évig tanuljak zeneiskolában, utána meg tovább egyedül. Főleg, hogy vennem kéne hangszert, mivel most a zeneiskola egyik hegedűjét használom. Zongiból meg most érzem úgy, hogy már közel vagyok ahhoz, hogy olyan zongorista lehessek, amilyen szeretnék lenni. Nagyon sokat tanultam idén, és még ha voltak is nehézségek, azok is folyton csak motiválnak, hogy csináljam, csináljam tovább, mert közel a cél.

A másik meg, hogy azt hiszem, nem ártana kicsit alaposabban is felkészülni erre az egyetemre, ugyanis volt kemény öt hónapom arra, hogy mindent megtanuljak bioszból, amit csak tudok, ami csak belefér a fejembe. Azt hiszem, hogy ez azért nem biztos, hogy elég a továbbiakhoz, de az alapok legalább megvannak. De akkor ugye felmerül a kérdés, hogy minek jelentkeztem egyetemre, ha nem érzem biztosnak a tudásomat hozzá? Mert meg akarom próbálni, ki tudja, lehet, hogy tényleg mégis történik valami csoda, és éppen idén lesz kicsivel alacsonyabb. És akkor persze gőzerővel tanulok, ha esetleg véletlenül bekerülnék. De ha nem, akkor szerintem nincs azzal probléma. Persze mondogatták a tanárok, hogy senki se hagyjon ki egy évet, mert baromi sokat fogunk felejteni, de én tanulni szeretnék, ha ki kell hagynom. Csinálni szeretnék egy emelt bioszt, és még gondolkodom egy felsőfokú nyelvvizsgában, mert lehet, hogy az is kelleni fog Szegedhez, addigra már még feljebb lesz a ponthatár. Emellett még szétnézek majd, hogy milyen lehetőségek vannak pontszerzésre, de ezen kívül már nem gondolom, hogy találok mást. Gondolkozom abban is, hogy dolgoznék valahol, ugyanis el fogják venni a TB-met, ha pár hónapig nem járok se suliba, se dolgozni.

Egyébként azon is sokat elmélkedek, hogy a gyógytornász mellett jövőre megjelölném a dietetikust is, ha nagyon felmennek a ponthatárok. Igaz, hogy ez Szegeden nincs, viszont Debrecenben van, és ha ott se érném el jövőre a gyógytornászt, akkor is az első évben ugyanazok a tárgyak vannak a dietetikusoknak és a gyógytornászoknak is, és utána át tudnék jelentkezni, de ki tudja, az is lehet, hogy maradnék azon a szakon. Egyaránt érdekel a humán biológia mozgás és táplálkozás szempontjából is, úgyhogy ezt még majd átgondolom alaposabban is, ha nem jutok be idén Szegedre. Addig is próbálom leállítani magam, hogy ne ezen kattogjak folyton, remélem, hogy miután ezt így kiírtam magamból, sikerül is leállnom. :D

Nyári TAG

2017.06.16. 15:59, Ninette
Címkék: kitöltős
144.

Tavaly nyáron volt két ilyen bejegyzésem is, szóval úgy voltam vele, hogy idén már valószínűleg nem lesz nyári TAG. Na de aztán Teo oldalán találkoztam ezzel a kérdéssorral, megtetszett, így gondoltam ellopom és kitöltöm én is. :D Könnyen lehet, hogy van benne egy-két olyan kérdés, amit már a tavalyiakban megválaszoltam, de most ebben a kérdéssorban is felbukkan, ez szerintem nem gond, mivel azóta eltelt egy év, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy van e olyan szokásom, ami mondjuk azóta megváltozott.

1. Milyen a nyár ott, ahol élsz?
Hát szerintem nem különbözik sokban az ország többi részétől, de persze vannak apró különbségek. Általában nálunk szokott az országon belül a csúcshőmérséklet tetőzni, többször előfordul, hogy szerte az országban pusztít a vihar, minket pedig éppen-éppen elkerül - ezt persze nem bánjuk. Egyébként nagyon szerencsés vagyok, mert a napkelték és a naplementék néhány utcányira vannak tőlünk, de van egy jó nagy diófánk, amiről nagyon szépen lehet látni, gyakran élek is a lehetőséggel. :D
 
2. Azt mondom nyár, te azt mondod...
Végre! ♥
 
3. 5 dolog, amit szeretsz a nyárban
Friss gyümölcsöket és zöldségeket szedhetek a kertből. Láthatom a napkeltét és a naplementét anélkül, hogy szarrá fagynék. Hajnalban baromi jó érzés, hogy kellemesen hűvös van és óriási koncertet nyomnak a madarak. Szeretem, hogy minden nyáron van legalább egy olyan sportesemény, amit imádok nézni és folyamatosan követem. És amit a legjobban szeretek, hogy ilyenkor töltődök fel, én osztom be az időmet, általában azt csinálok, amit szeretek csinálni.
 
 
4. 5 dolog, amit utálsz a nyárban
Hamar véget ér. Minden este elő kell készítenem a szúnyogriasztót. Hajlamos vagyok nagyon egészségtelen nasikkal tömni magam - jelenleg is dolgozok a probléma megoldásán, egyelőre egész jól megy. Néha szinte ki se szabad menni a házból 11-től 4-ig, mert még az árnyékban is le lehet égni. Időnként lecsap egy-két brutális zivatar, általában az éjszaka közepén, múlt héten is valamelyik éjszaka azt hittem, hogy összecsinálom magam, akkorát robbant, ráadásul szüntelenül, másodpercenként 2-3 villámlás volt... 
 
5. Kedvenc nyári dalod?
Kedvencem nincs, ezért inkább olyat írok, amiről mindig-mindig a nyár jut eszembe: Michel Teló - Ai Se Eu Te Pego. Erről a dalról folyton az jut eszembe, amikor évekkel ezelőtt mentünk kocsival a Balatonra a családdal és apum szinte egész úton ezt a zenét nyomatta. :D
 
6. Kedvenc nyári gyümölcsöd?
Kedvenc? Abból van egy pár... :D Eper, málna, meggy, cseresznye, őszibarack, sárgabarack, ribizli...
 
7. Hol nyaraltál tavaly?
Tavaly nem nyaraltam sehol.
 
8. Melyik volt életed legjobb nyara?
Húúú... Ööö, mindegyik? Na jó, talán az a nyár, amikor 8 év után sikerült kiharcolni, hogy az azt követő szeptembertől hegedülhessek. Meg a tavaly előtti és a tavalyi nyaram is szuper volt. De igazából tényleg mindegyiket szerettem, ami eddig volt. :)
 
9. Hogyan fog telni az idei nyarad?
Ezen még nem gondolkoztam, először menjen le az érettségi. Vagyis hát így nyilván tudom, hogy a nyár eleje, konkrétan a június csak erről fog szólni, az augusztus meg valószínűleg már az elkövetkező időszak tervezéséről.
 
10. Milyen színű a kedvenc bikinid?
Igazából egyrészes fürdőruhát szoktam hordani, de persze van bikinim is, piros a kedvencem.
 
11. Szolárium vagy napozás?
Még nem voltam szoliban, nem is tervezem, hogy megyek, szóval nem tudom, hogy milyen. Őszintén szólva napozni se szoktam, mert szerintem pont elég annyi napfény a bőrömnek, amennyi egyébként is éri, szándékosan nem teszem ki plusz hatásoknak. A szükséges mennyiségű D-vitamint simán megszerzem annyiból, amennyi alapból ér.
 
12. Szoktál fesztiválokra járni?
Nem, igazából nem is tervezem, hogy megyek. Nem nagyon bírom a hatalmas tömegeket, meg amúgy is, valahogy nem vonz. Persze a hangulata fantasztikus lehet, de megvagyok én itthon enélkül.
 
13. Kedvenc fagyi ízed?
Citrom, zöld alma, eper.
 
 
14. Rövidnadrág vagy szoknya?
Mikor melyikben érzem jobban magam.
 
15. Papucs vagy szandál?
Papucsot inkább itthon szoktam hordani, ha mégse, akkor max strandon, szóval inkább szandál.

Nyári emlékgyűjtés

2017.06.14. 17:13, Ninette
Címkék: kihívás
143.

Tavaly előtti nyáron hallottam először erről az ötletről, amit most ajánlani szeretnék, de végül tavaly nyáron jutottam el odáig, hogy ki is próbáltam. Mivel olvasom Leiner Laura regényeit, régóta követem az oldalát, ott osztotta meg ezt a kihívás-szerűséget. (link) Nem reklámozni/ötletet lopni akarok, vagy bármi ilyesmi, hanem tovább szeretném adni ezt a - szerintem - remek ötletet azoknak is, akik még esetleg nem hallottak erről.

Tehát ennek a "kihívásnak" a lényege röviden, hogy gyűjts minél több nyári emléket egy általad kidekorált dobozba. Mivel én imádok emlékeket gyűjteni, és még inkább azok segítségével eseményeket felidézni, nekem nagyon tetszik ez az ötlet. Mondogatják sokan, hogy nem tárgyi emlékeket kell gyűjteni, de szerintem meg sokszor pont egy tárgy az, ami úgy igazán elő tudja hozni azt a feelinget, ami akkor töltött el. Azért is gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést, mert tegnap vettem elő a tavalyi ilyen dobozomat, megnéztem mindent, ami benne volt, és eszméletlenül szuper volt érezni azt, amit akkor, azokban a napokban is éreztem. Visszanéztem a nyár nagy eseményeiről, mint az olimpiáról eltett emlékeket, és fúúú... Eszembe jutott az a sok gyönyörű hajnal, amikor háromnegyed háromkor keltem, aztán néztem az úszás döntőket, és sírtam, amikor Katinka olimpiai bajnok lett. Az az érzés csodás volt, és bár többször is eszembe jutott azóta, úgy igazán tegnap éreztem át az emlékek visszanézésekor, hogy azokban a pillanatokban milyen is volt.

Egyébként én egy viszonylag nagyobb cipős dobozt választottam az emlékeknek, ami így persze nem telt meg teljesen, de szerintem pont jó. Sima A/5-ös lapokkal fedtem be, aztán találtam itthon pillangós meg naptárba ragasztós matricákat, azokat rátettem, és még én is rajzolgattam rá egy-két dolgot. Mivel imádom a lepkéket meg a zenét, szerintem így pont tükrözi is az egyéniségemet. :) Mondjuk a matricák egy része nem igazán tapadt rá, de nem gond. :D

Ilyen kívülről, bele meg tettem igazából mindenfélét. Tavaly lehetett gyűjteni az olimpikonokról a Pöttyös kártyákat, abból jó sok van. Meg vannak focis kártyák is, azok ugye az EB idejéről származnak. Hú és ilyenkor eszembe jut, hogy pont egy éve volt az osztrákok elleni meccs... Meg raktam még bele olyan kis papírokat, amiken a nyelvvizsgára gyakoroltam, jaj meg írtam egy listát, hogy mit szeretnék majd megcsinálni azon a nyáron, és kipipáltam amit meg is csináltam, és X-et raktam oda, amit nem. Van egy csomó dolog ilyenkor, amikor még tanulni kell, hogy jaj de jó lenne csinálni, és akkor legyintek egyet azzal a mondattal, hogy "majd nyáron!". Aztán meg jól elfelejtem, vagy nincs kedvem hozzá nyáron. :D 

Szóval igazából lehet beletenni mindenfélét, ami valamire emlékeztet. Például tavaly a zenesuliba jött egy új hegedűtok meg egy új vonó, és mindkettő húú, de nagyon jók. Nekem akkoriban nagyon rossz fajta vonóm volt, folyton pattogott össze-vissza, alig lehetett vele játszani, ezért kicseréltük az új vonóra. De az meg nem fért bele az akkori tokomba, pedig ugyanúgy egészes a mérete, de nem baj. Így hát enyém lett a tok is, amit azóta is imádok, mert nagyon szép is, meg sokkal több hely van benne, a kottáimat is bele tudom tenni a zsebébe, az előzőbe nem fértek bele. Na tehát a lényeg, volt egy pici darab gyantám - ugyebár a vonót gyantázni kell -, amit már amúgy se nagyon tudtam hasznosítani, mert tényleg kicsi volt, így azt is betettem ebbe a dobozba, hogy emlékezzek arra, hogy mennyire hihetetlen jó érzés volt, amikor először játszottam az új vonóval. Komolyan mondom, művésznek éreztem magam tőle. Kényelmes, nem pattog, alig kell irányítanom. A tokban meg volt kettő vagy három ilyen nedvességet beszívó kis izé, amit a cipőkhöz is szoktak tenni, abból egyet szintén beraktam a dobozba, hogy eszembe jusson, mennyire örültem, amikor megkaptam azt a tokot. Szóval arra akarok kilyukadni így a végére, hogy szerintem ez egy baromi jó ötlet, idén is szeretnék csinálni egy ilyen dobozt, ha lemegy az érettségi kavalkád. Az emlékeimet mindig nagyon nagyra becsülöm, mert egy idő után könnyen el tudnak veszni, és abban, hogy jobban felidézzem a boldog vagy kevésbé boldog pillanataimat, ezek az apró dolgok nagyon sokat segítenek.

Fordult a kocka

2017.06.11. 11:55, Ninette
142.

Az előző bejegyzés folytatása. Élek. És jé, pár óra alatt mekkorát fordult a világ... Hirtelen rájött mindenki, hogy én döntöttem helyesen... Megtisztelnek. Előre szólok, hogy lehet, hogy ez a bejegyzés követhetetlen lesz, mert baromi sok minden történt. Na szóval ugye tegnap este összeültünk páran "ivászatot" tartani, de én nem ittam semmit. Azzal kezdtem, hogy megkérdeztem a fiút, akiről tegnap szó volt, hogy megbeszélhetjük e, mire ő mondta, hogy igen. Én mondtam neki, hogy úgy hallom, oltári félreértések voltak itt, mert én állítólag szívattam őt egész évben, kihasználtam és még élveztem is. Állítólag. Erre ő mondta, hogy ez nem így volt. Én elmondtam az egészet az én szemszögemből, ő úgy csinált, mintha egyedül lenne és csak úgy sörözgetne, szóval nem húztam hosszúra. Kérdeztem tőle, hogy akar e valamit még tudni ezen kívül, azt mondta nem. Akkor megbeszéltük? Meg. Hát jó, csak akkor nem tudom, hogy miért akarta letépni a fejemet a haverja... Na mindegy, szerintem még biztos ki kell hevernie az egészet, úgyhogy ezt már meg se említettem neki.

Ja igen, és úgy jöttek rá, hogy én döntöttem helyesen, hogy velünk párhuzamosan született egy a miénkhez hasonló sztori, ugyanebben a társaságban. Amanda már egy éve tetszik az egyik osztálytársunknak, és mostanában hajtott rá. Amanda meg ugyanúgy érzett, ahogy én, nem tudta eldönteni, hogy szereti e őt vagy nem. Tetszett neki, hogy ennyire kedves vele a fiú, de nem tudta, hogy érez e iránta úgy is. Mondtam neki, hogy végre valaki átérzi a helyzetemet, erre pár perc múlva küld nekem egy screenshotot a fiúval való beszélgetéséről, amiben az volt, hogy a srác megkérdezte, hogy lesz e Amanda a barátnője, mire ő azt mondta neki, hogy igen. És aztán még odaírja nekem, hogy ő most aaaannyira boldog! Hát én nem tudtam, hogy most erre mégis mit mondjak. Volt egyfajta rossz előérzetem ezzel kapcsolatban, de ismerem annyira, hogy hiába mondom meg neki, akkor se érdekelte volna, ilyenkor sajnos menthetetlen a lány. Ez volt úgy két napja.

Szintén két napja történt az, hogy én ennek az ellenkezőjét tettem azzal, akinek én tetszek. Utána ugye írtam, hogy az egyik osztálytársunk milyen gyönyörűségeket mondott rólam, és mivel most lehet, hogy őt gyakran említem ebben a bejegyzésben, legyen most X a neve, mivel a későbbiekben nem hiszem, hogy fogok róla beszélni. Szóval X amikor megtudta, hogy Amandáék összejöttek, iszonyatosan megharagudott Amandára. Utána X megtudta, hogy én mit csináltam ugyanazon a napon, és ráírt Amandára, hogy egyetlen egy dolgot tehet ahhoz, hogy megbocsájtsa neki a hibáját. Amit már írtam tegnap, azt akarta, hogy Amanda vágjon át engem, de ő ezt nem akarta megtenni, ezért írt nekem, hogy óriási gáz van, és meg kéne tennem neki egy hatalmas szívességet, találkozzak X-szel. Végül Amanda addig-addig próbálta lebeszélni erről X-et, hogy X még jobban berágott, és nem írt vissza neki többször.

Ezután tegnap este, amikor hazaérek erről a közös ivászatról, Amanda írja, hogy neki ez nem megy, ő nem tudja szeretni, tudta, hogy ez lesz. Hát most erre nem nagyon tudtam mit mondani, én is sejtettem, hogy ez lesz belőle, de mindegy. Mondtam neki, hogy engem ribancoznak, holott én pontosan ezt a szitut akartam elkerülni, ami velük történt. Na aztán eljutottunk odáig, hogy X rájött, hogy mégiscsak jobban tettem én, amit tettem, Amandához képest. És ő állítólag csak dühében mondta azt, amit mondott. Hát nagyon jó, de ilyen hangnemben senkivel nem szabad beszélni... Nekem is megvan a véleményem egy-két dologról, mégse mondom ki folyton, mert egyrészt sokszor közöm sincs a dologhoz, másrészt úgyse hallgatna rám senki, mert én általában azt az utat választom, ami lehet, hogy rohadtul nem tetszik, de mégis helyes. Na ezt ők nem fogják fel, ezért rendszerint hülye és bunkó vagyok, amiért nem a nekik tetsző megoldást javaslom, aztán rájönnek, hogy hoppá, mégis nekem volt igazam... Sok sikert az élethez gyerekek...

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |