Rólam

Ninette vagyok, 19 éves. Nagyon szeretek zongorázni és hegedülni, emellett hobbim a fotózás, olvasás - általában angol nyelven -, illetve a sütés. Imádom a klasszikus zenét, ami egy kicsit furcsának tűnhet egy 19 éves lánynál, de ez az én stílusom. Idén érettségiztem, a továbbiakban gyógytornásznak szeretnék tanulni. Kedvenc színem a zöld.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Archívum

Személyes részleg

Bejegyzésekben szereplő személyek

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2017.12.16. 18:20
2017.12.02. 18:30
2017.11.25. 19:17
2017.11.19. 18:10
2017.11.17. 19:47
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Elolvasni: Leiner L.: Ég veled
Legendás állatok és megf.
Dönteni a továbbtanulásról
Venni egy húsevő növényt :D
Leérettségizni
Elkezdeni az egyetemet
Középfokú angol nyelvvizsga
Emelt biosz érettségi
Sikeresen vért adni

 

 
Chat
 
Látogatók
Indulás: 2015-10-26
 
Versenyek

 

 

 

Blog

Díj folytatása + szereplések

2017.12.16. 18:20, Ninette
Címkék: kitöltős zongora
167.

Az előző posztban említett díjat Sárától is megkaptam, köszönöm szépen neki is! :) (És bocsi, hogy ilyen soká töltöm ki.) Megint eltűntem, kicsit nagy a hajtás karácsony előtt a zenesuliban, de erről majd kicsit később mesélek még. Szóóóval, akkor Sára kérdései:

1. Melyik az a dal, ami nálad nagy kedvenc, a többség viszont pár másodperc után agybajt kap tőle?
Hú, ez érdekes kérdés. :D Mivel én klasszikus zene rajongó vagyok, mondhatnám, hogy sok olyan zene van, amit én szeretek, de mások nem képesek meghallgatni. Például volt egy osztálytársam, aki kifejezetten utálta a klasszikus zenét, közölte is, hogy ő ezt képtelen hallgatni. Hát ízlések és pofonok... A lényeg tehát, hogy konkrét dalt vagy darabot nem tudnék mondani, pedig amúgy biztos van ilyen, csak most nem jut eszembe egy se.

2. Milyen tulajdonságokban változtál meg, amióta blogolsz? (nem kifejezetten arra értendő, hogy a blogolás változtatott meg ebben és abban)
Eeez de jó kérdés. :D Ehhez kicsit beleolvastam a régi bejegyzéseimbe, hogy könnyebben eszembe jussanak a konkrétumok. Szerintem amióta blogolok, sokkal céltudatosabb vagyok, mint voltam. Rájöttem, hogy ha valamit el akarok érni az életben, akkor meg kell érte küzdenem. Megtanultam pozitívan látni a világot és hinni magamban - bár sajnos néha még mindig kételyeim vannak...

3. Számodra mi az élet értelme, azaz mi az, amit mindenképpen el akarsz érni, legfőképpen pedig mik az okok, amik miatt ezeket el szeretnéd érni?
Igazából "csak" annyit szeretnék, hogy boldog legyek és tudjak alkalmazkodni a változásokhoz, mert az élet csupa változás. Meg ha már itt tartunk, szeretnék reményt adni másoknak, hogy ne adják fel se az életüket, se a céljaikat, se az egyéniségüket. Mondjuk nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan is lehet megvalósítani, hogy ezt átadjam nekik, de majd meglesz ez is egyszer. :D Egyelőre a zenéléssel csinálok hasonló dolgot, ameddig még aktívan zenélek és játszok koncerteken, addig élményt szeretnék adni a közönségnek.

4. Ha 2 természetfeletti képességet is választhatnál magadnak, melyek lennének azok, és miért?
Ilyesmin nem szoktam gondolkozni, de akkor most megpróbálom elengedni a fantáziámat. Az egyik talán az lenne, hogy visszamehessek az időbe hogy újra átélhessek néhány múltbéli emléket. A másik pedig valami olyan képesség, amivel időnként ki tudnék repülni egy kis időre az űrbe szétnézni, nem csak a Naprendszerben, hanem úgy bárhol. :D Tök király lenne... :D

5. Ha megváltoztathatnád, hogy hány órából álljon egy nap, mennyire növelnéd/csökkentenéd?
Ez szerintem naponta változna, mert attól függ, hogy melyik napom épp milyen. Bár szerintem ha egyetemista leszek, akkor tuti, hogy vágyakozok majd pár plusz órára, úgyhogy hát olyan napi 30-36 óra nem lenne rossz. :D

6. 5 évvel ezelőtt is olyannak képzelted el a 10 évvel későbbi életedet, mint most, az 5 évvel későbbi életed? (igyekeztem érthetően fogalmazni :)
Háááát nem hinném. :D Akkor még inkább úgy láttam a jövőmet, hogy majd lesz saját családom meg zenetanár leszek, de ma már inkább úgy érzem, hogy jobb nekem, ha egyedül élek és nem zenetanárként. Persze bármi közbejöhet, szóval már nem is szoktam annyit ábrándozni a jövőről, mert már párszor megtapasztaltam, hogy a dolgok általában egyáltalán nem úgy történnek, ahogy elképzeljük őket.

7. Gondolkoztál már azon (elnézést, de a Pillangó hatás c. film kicsit az agyamra szállt :D) hogy ha visszamehetnél az időben, és ilyen-olyan fontosabb, vagy kevésbé fontosabb cselekedeted megváltoztatnád, mennyivel másabb lenne most az életed? Ha lenne rá lehetőséged, változtatnál valamit?
Régen nagyon sokat gondolkoztam ilyesmin, de most már próbálom elengedni a múltbéli dolgokat, úgyse lehet rajta változtatni már. :)

8. Ha bármit csinálhatnál, kedved szerint (szóval pénzed lenne bőven, és az időd sem lenne megszabva kötelező teendők miatt), mivel töltenéd a napjaidat?
Zongora, hegedű... :D De persze mellette tanulnék is valamit, mert nem árt frissen tartani az agyunkat.

Még egyszer köszönöm a kérdéseket Sára, nagyon jók és elgondolkodtatóak. :) Az elmúlt két hétben sokat mentem vissza a gimibe, mert ilyenkor karácsony előtt szokott lenni ott egy városi karácsonyi rendezvény, amin tavaly hegedültem, de idén nem vállaltam magán számot, mert a zenesulival épp elég helyre készülünk, szóval csak az énekkar zongorás kíséretét vállaltam. Hát az se ment valami simán, de én ehhez már annyira hozzászoktam, hogy nem is izgattam magam rajta különösebben. Először az énektanár küldött nekem négy kottát, hogy akkor ezeket kéne lekísérni. Oksa, gyakoroltam őket, aztán ír, hogy hát akkor ekkor meg ekkor lesz próba, jöjjek már, ja meg hogy az egyik dal nem fog összejönni, szóval akkor azt ne kísérjem, mert nem kell. Oké, mondom, legalább eggyel kevesebb.

Na aztán három nappal az esemény előtt jön, hogy hááát az van, hogy az egyik kórustag már korábban lekísérte az egyik dalt egy másik rendezvényen és hogy ő úgy beszélte meg a tanárával, hogy csak akkor nem zongorázik az ünnepségen, ha ő kíséri azt a dalt, és hát akkor inkább ő fogja kísérni, de ne aggódjak, nem hiába tanultam meg, mert lesz még másik esemény, amikor ezt éneklik és én fogom kísérni. Nem igazán vágtam a sztorit, elég homályosan adta elő a tanár is, szóval valami van ebben, de mindegy, nem is izgat nagyon. Így hát akkor elmentem erre az ünnepségre meg sokezer próbára azért, hogy lekísérjek két dalt. Jól van, legalább beszéltem a tanárokkal is, úgyhogy nem volt ez rossz, csak hát most karácsony előtt már sokfelé vagyok, aztán nehéz kibírni ezt a sokmindent. (Denehézazélet... :D)

Tegnap a hegedű kamarával szereplésünk volt, és jövő héten csütörtökön meg pénteken karácsonyi koncert lesz, amire már ezerrel készülünk. Én zongorázok is meg a kamarával is játszok, szóval lesz dolog. A zongora eléggé kétséges lett most a héten, de úgy néz ki, hogy csak összejön valahogy. Régebben belinkeltem egy Grieg darabot, amit akkoriban tanultam, aztán azt elraktuk pihenni egy olyan 1-2 hétre, hogy beérjen egy kicsit. Na erre elővesszük, hát darabokban az egész. Valahogy egyáltalán nem akart összeállni, nem is éreztem jól magam, amikor játszottam, valahogy nem akart menni. Aztán felmerült, hogy akkor lehet, hogy mégse lesz ebből semmi, mert hát azért ne égjek már be, úgyhogy a zongitanárom elég ideges volt miattam, meg én is kétségbeestem. Ez volt kedden. Aztán gondolkoztam, hogy mi a probléma, és több minden is eszembe jutott, amin változtatni kellene, a továbbiakban pedig eszerint gyakoroltam, és most már végre szenvedélyesen el tudom játszani. Pénteken játszottam el a tanáromnak, és nagyon megkönnyebbült. Remélem, hogy most már nem lesz vele probléma, mert azt baromi kínos végignézni, hogy valaki csak bénázik, hát még nekem átélni, na szóval optimizmus és önbizalom, meg elszántság, aztán oda kell tenni magam. Oh, amúgy holnap nézzük az új Star Wars-ot, kíváncsi leszek rá, mert mindenfélét hallottam már róla, jót-rosszat egyaránt.

The Little Owl Award

2017.12.02. 18:30, Ninette
166.

Nem mondanám, hogy nincs egy szabad percem, de időnként meg tudok feledkezni a blogról. Viszont smét kaptam egy díjat - hálás köszönet Fanninak -, amit most ki is töltök, aztán kicsit mesélek az elmúlt hetemről.

1. Kedvenc téli/karácsonyi zenék?
Hm, hát ha a hagyományosabb zenék közül nézzük, akkor ami a leginkább karácsonyi hangulatba ejt, az a Last Christmas. Klasszikus zenei darabok közül ami leginkább a karácsonyra emlékeztet az Schuberttől az Asz-dúr Impromptu, meg Accolay-tól az a-moll hegedűverseny.

2. Mikor kezdődik el nálad a Karácsony-láz (ha szokott lenni persze)?
Jó kérdés, mert tavaly annyira ellenálltam - nehogy túl hamar odalegyen a varázs -, hogy egyáltalán nem is volt karácsonyi hangulatom. Általában akkor szokott megjönni, amikor beköszönt a ködös, zord hideg, és leesik az első hó. Meg mikor bekapcsolják az ünnepi kivilágítást a városban.

3. Szereted a telet?
Minden évszakban szeretek valamit, úgyhogy a telet is szeretem, mert csudi jó hangulata van. Szeretem, amikor együtt töltjük a karácsonyt a családdal, sütögetünk, beszélgetünk, nevetünk.

4. Mikor építettél utoljára hóembert? :D
Amikor volt akkora hó. Pár évvel ezelőtt lehetett, hogy óriási mennyiségű hó esett, és akkor egy akkora hógolyót gurítottam, hogy annyira nehéz volt, hogy már mozdítani nem tudtam semerre. Aztán a kutyusunk kíváncsi volt rá, én meg felraktam rá, ő szétnézett a magasból, aztán leugrott. :D Erre a hógolyóra építettem a hóember többi részét.

5. Kedvenc téli ital/étel?
Forró tea, sok citrommal. Gyümölcskenyér. Zserbó. Kókuszkocka. Szaloncukor.

6. Írd le egy átlagos karácsonyotokat! Előkészületek, ajándékozás... :D
Huszonvalahanyadikán megvesszük a fát, én már azonnal díszíteném, de mindig csak 24-én, esetleg 23-án díszítjük/díszítem. Apum munkabeosztásától függően szoktuk tartani az ajándékozást. Általában úgy van, hogy 24-én itthon ajándékozunk, este betesszük az ajándékokat a fa alá, aztán mindenki begyűjti a sajátját, bemegyünk a szobába, kibontogatjuk, megmutogatjuk egymásnak, kipróbáljuk. 25-én meghívjuk ebédre az apai mamámékat, ebédelünk, bemegyünk sütizni meg beszélgetni, aztán behozzuk az ajándékokat, kibontjuk, megcsodáljuk, beszélünk tovább. Aztán általában tatám közli, hogy menni kell, mindig kitalál valami hülye indokot, hogy miért, mert nem tud egy helyben maradni. Általában az a duma, hogy meccs van a tévében. Kíváncsi vagyok, hogy karácsonykor ki meccsel... 26-án megyünk az anyai mamámékhoz ebédre, megkajálunk, megkávézunk, bemegyünk beszélgetni, aztán unokatesókám már nagyon izgul az ajándékok miatt, úgyhogy kibontjuk őket, sütizünk, beszélgetünk, utána nagy sokára hazaérünk.

7. Műfenyő vagy vágott fenyő? Miért?
No hát jó kérdés. Mi mindig vágott fenyőt veszünk, aminek imádom az illatát, viszont azon gondolkoztam, hogy ha majd oda jutunk, hogy saját házikó meg ilyenek, akkor lehet, hogy inkább műfenyőt vennék, mert hát na, mennyi fát kivágnak már, meg mikor elkezd szóródni a tűlevél a fenyőről, na akkor aztán lehet takarítani.

Jó kis karácsonyi kérdések, köszi Fanni. :D A hetem egyébként elég gyorsan eltelt, bioszból megcsináltam az összes táplálkozásos feladatot egy délután alatt, jól meg is lepődtem, de örültem, mert majd legalább tudok előrébb haladni. Aha, egy lusta dög voltam, és nem néztem át kb semmit, így most dupla annyit kell tanulnom. A tegnapi napom viszont nagyon jó volt, mentem a külön biosztanáromhoz, ismét kikérdezett sejtbioszból, a különbség annyi volt a múltkori és e között, hogy a múltkor jól ment, tegnap meg alig tudtam valamit, mert most a sejtbioszon belül egy másik részből kérdezett, szóval még azt is újra át kell néznem. Persze nem ezért volt jó a péntekem, de amúgy végül is bioszon is jól éreztem magam. Este mentem a zenesuliba kamarázni, két darabot játszunk a zenesuli karácsonyi koncertjén, azokat próbáltuk. A szólamtársam olyan cuki kislány és mellette még tök ügyesen is hegedül, szóval ő elszórakoztatott végig. :D

Utána még én meg két lány eljátszottuk az egyéni darabjainkat, mert lassan jön a vizsga, és még nem próbáltunk a zongorakísérővel. Eléggé elfáradtam, mert jó hosszú, hét oldalas darabot játszok, és még ráadásul elég nehéz is, de ennek ellenére persze nagyon szeretem. Mikor vége lett, az egyik lány kérdezte, hogy merre megyek haza, aztán mondta, hogy jön velem, csak ő gyalog van. Végül aztán elsétáltunk egészen odáig, ahol ő lakik, sőt még annál is tovább, és végigbeszéltük az utat. Tök jó volt, nem is zavart, hogy hideg van, nem érdekelt, hogy hány óra van, csak egyszerűen beszélgettünk és kész, jól éreztem magam. Mire hazaértem, már háromnegyed kilenc volt, úgyhogy jól eldumáltuk az időt, de baromi jó volt. :D Közben most tanulok egy Bartók darabot, amit amúgy eljátszani nem nehéz, csak megtanulni fejből, na az baromi megterhelő agyilag, de hát ilyen ez a Bartók. A darab amúgy egy légyről szól, aki beleakad egy pókhálóba, ott vergődik, de utána kiszabadul. Lovely story. :D 

Nem jut eszembe cím

2017.11.25. 19:17, Ninette
Címkék: zongora tanulás
165.

Most megint több minden ömlesztve ugrik be, úgyhogy ismét mindenféléről írok, ami történt az elmúlt pár napban. Először is, nem tudom, hogy ki küldte be a blogot a portálajánlóba - én legutóbb kb. egy évvel ezelőtt -, de akárki is volt, nagyon köszönöm, hogy beküldte és kikerülhettem!

A héten volt az Ifjú Zenebarátok Világnapja, így a zenesuliban - ahogy minden évben ilyenkor szokás - hangverseny volt. Egy Balakirev darabot - a címe: Polka - játszottam, amit még olyan fél-egy éve találtam és nagyon megtetszett, leszedtem a kottáját a netről, megmutattam a tanáromnak, és aztán a segítségével megtanultam. Mikor már egész jól ment, akkor mondta a tanárom, hogy szerinte is tök jó darab és neki is nagyon tetszik. Múlt héten viszont megint kezdett fájdogálni a kezem, ami mondjuk nem csoda, mert ennek a darabnak vannak olyan részei, amiben több ütemen keresztül egymás után oktávmenetek vannak, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy nagy távolságú hangokat kell egyszerre játszanom, és ez megterhelő a kezeim számára. Hát igazából nem ijedtem be nagyon, mert előző hangverseny előtt is bajok voltak vele, de ez most egész más típusú fájdalom volt. Így aztán bekötöttem, kíméltem, pátyolgattam, és végül is elfogadható állapotba került.

A hangversenyre visszatérve, én most nagyon jól éreztem magam, amikor játszottam. Szinte alig izgultam, itthon lekötöttem magam, így nem gondoltam arra, hogy délután koncert lesz, szóval nem is idegeskedtem miatta, amíg nem voltam ott a helyszínen. Mikor odaértem, akkor már persze volt bennem izgalom, meg amikor elkezdtem játszani, bár akkor inkább csak az zavart, hogy ilyenkor kimegy az erő a kezeimből és nehezebben tudom őket kontrollálni. Egyébként meglepődtem azon, ahogy játszottam. Nem tudom, hogy kívülről mi látszódott, de én belül jól éreztem magam, és többször is úgy játszottam bizonyos részeket a darabban, hogy amit csináltam, az abban a pillanatban született meg, nem pedig előre betanult dolog volt. Persze nem játszottam más hangokat meg ilyesmi, csak a zenei megformálás volt helyenként kicsit más. De ennek én örülök, és azért, mert pont ez a lényege az egésznek, hogy ne úgy adjuk elő, mintha felmondanánk a leckét, hanem vigyük bele az egyéniségünket és ott helyben éljük meg a pillanatot. Azért majd kíváncsi leszek, hogy a tanárom mit mond, mert részletesebben nem tudtuk megbeszélni a történteket, de alapvetően nagyon megdicsért.

Közben a biosszal is haladok, végre megcsináltam majdnem az összes sejtbioszos feladatot - már azt hittem, sose lesz vége -, úgyhogy most az embertan kész megváltás. Egy hete kezdtem bele, azóta megcsináltam a bőrös, a mozgásos, és a táplálkozásos feladatokat. Mozgásból meg táplálkozásból is volt egypár, de együtt se annyi, mint sejtbioszból. Meg hát végre nem érzem magam totál sötétnek egyes kérdéseknél. Annyit tippeltem sejtbiosznál, hogy már lassan mehetnék lottózni. És mondanám, hogy hátha megúszom és érettségin nem lesz biokémia, de hiába, minden évben van. Hát így jár az, aki kémiából hármas volt. :D

Mai kalandok

2017.11.19. 18:10, Ninette
164.

Érdekes egy nap a mai. :D Kitaláltuk, hogy ma délutánra meghívjuk az apai mamámékat, úgyis most volt tatámnak meg apumnak is a szülinapja, ünnepeljük meg. Viszont ez csak inkább ürügy volt. Ugyanis talán 2-3 hete, hogy voltunk az apai nagynénémnél, és beszéltük, hogy szörnyű, hogy nem engedik mamámék, hogy segítsünk nekik, pedig látszik, hogy már nem tudnak mindent úgy megoldani, mint korábban. Régen totál tisztaság volt ott, ma már hogy is mondjam... A mosdót például messze elkerüljük. Iszonyú mocsok van ott. Apum meg nagynéném tök egyszerre mondták, hogy ami ott van, arra konkrétan egy az egyben rá kellene önteni egy nagy adag hipót, mert már ki tudja milyen kórokozók vannak ott. Nagynéném mesélte, hogy ő felajánlotta mamámnak, hogy hétvégén szívesen elmegy és segít neki a házimunkában, mire kerekre tágult mamám szeme, és nagy csodálkozva mondta, hogy neki nem kell segítség, meg tudja csinálni egyedül is.

Hosszasan gondolkoztunk, hogy mit is kéne kitalálni ezzel kapcsolatban, aztán nekem beugrott egy olyan ötlet, hogy mi lenne, ha áthívnánk magunkhoz őket, addig 1-2 ember gyorsan átszalad mamámék házába és kitakarít. Na de azért ezt kicsit hogy is mondjam, nem túl szépnek éreztem, szóval inkább ki se mondtam hangosan. Aztán pár perc múlva apumnak totál ugyanez az ötlet jutott eszébe, csak ő ki is mondta, és mindenkinek nagyon tetszett. Így hát megbeszéltük, hogy ma délután áthozza őket apum kocsival, eközben nagynéném elindul az ő házából mamámékhoz, én pedig tőlünk szintén mamámékhoz, csak kerülő úton, és majd azt mondjuk, hogy én külön bioszon vagyok, tavaly amúgy is vasárnaponként jártam órára. Na de odaértünk, és hát nem jutottunk be. Az első ajtóhoz nincs kulcsunk, ezért a garázs felől akartunk bemenni, ki is tudtuk nyitni a zárat, de az ajtót már nem, mert belül van valami retesz, amit a nagyfater ráhúzott az ajtóra. (Mindeközben én úgy éreztem magam, mint valami betörő, aki próbál betörni egy ismerős házába.)

Gondolkoztunk, hogy mi legyen, nagynéném felhívta apumat, hogy mit csináljunk, aztán végül arra jutottak, hogy akkor majd egyszer egy előre megbeszélt időpontban beállítunk mamámékhoz, és közöljük, hogy úgyis ki kéne takarítani karácsony előtt, hát akkor segítünk. Mamám megint nézni fog, de most tényleg mit lehet velük csinálni? Amúgy is szörnyen veszélyesen élnek már. Nem mennek ki az udvarra bagózni, mert hideg van, szóval a házban gyújtanak rá, mindezt úgy, hogy tatám annyira függő, hogy fél órát nem bír ki cigaretta nélkül - ha meccs van, akkor még öt percet se. És mi van, ha véletlenül kiesik a kezükből és meggyullad a szobában a szőnyeg vagy akármi más? Az a baj, hogy érzik ők is, hogy mi a helyzet, de nem hagyják, hogy segítsenek nekik.

Amúgy az ebéd is nagyon izgire sikerült, szinte mindenkivel történt valami, ami miatt ideges lett, a többiek meg attól lettek idegesek, hogy a másik ideges. :D A feszültséget meg általában csapkodással meg dobálással próbálják levezetni, de nálam ez valamiért máshogy működik. Én valamikor egyszer rájöttem, hogy amúgy semmit nem old meg az, hogy belerúgok valamibe vagy eldobok valamit, netán elordítok egy kva anyádat. A megoldás az, hogy nevetni kell. Oké, rosszul esik, ha valami nem sikerül, de aztán ha csak nevetek egy jót a bénaságomon, akkor tök máshogy kezelem a dolgot, sokkal könnyebben túllépek rajta. Nemrég belinkeltem valamelyik bejegyzésembe(160.) egy Grieg darabot. Mikor azt tanultam, akkor tökre szenvedtem az elején, mert olyan ritmusok vannak benne bizonyos részeknél, amiket a két kezemmel csak érzésre tudok összejátszani, nem tudok rá számolni, mert hiába, bal kézben nyolcadok vannak, jobb kézben triolák. A lényeg az, hogy amúgy sincs túl jó ritmusérzékem, és már egy óra hosszája bénáztam ezzel a résszel, hát csak nem akart menni. Kínomban már elkezdtem sírdogálni, de amint elkezdtem, már el is nevettem magam azon, hogy most emiatt elkezdtem sírni. Kimentem a konyhába, röhögtem egy kicsit, lenyugodtam, aztán visszamentem, és mi történt, sikerült összejátszani a nyolcadokat a triolákkal. Ilyen egyszerű az egész.

A fent belinkelt bejegyzésről jut eszembe, pont abban meséltem el, hogy rájöttem, mi a karácsonyi kaktusz virágoztatásának a titka. Pár napja már ki is nyílt az egyik virág, azt követte nem sokkal később a második. Viszont velük együtt csak négy maradt meg rajta, mert apum szellőztetéskor ide-oda rakosgatta a kaktuszt, amire a növényke ilyenkor nagyon érzékeny, és ledobálja a bimbókat, általában az összeset. Ha így nézzük, még szerencsés, hogy négy megmaradt rajta, habár ebből egyen már látszik, hogy fonnyadozik és nem fog kinyílni. Mindig van mit tanulni, idén már ez is siker, hogy kettő kinyílt. :D Jövőre is próbálok javítani a statisztikán, remélem, hogy eredményes lesz.

Pénteki esti mese

2017.11.17. 19:47, Ninette
Címkék: suli vezetés
163.

Néha úgy eltelik az idő, hogy csak na. És mindig túl későn jut eszembe, hogy hopp, a blog kimaradt. Szegényt elfelejtem időnként, pedig nem kéne. Főleg, hogy az utóbbi napokban volt is pár dolog, amiről szívesen írtam volna, de mire oda jutottam, hogy leírjam, már nem is volt annyira aktuális. Na, ezt majd orvosoljuk. :D Igazából nem történik most semmi különös, zajlanak az események a megszokott módjukon. Járkálok a zenesuliba meg külön bioszra, múlt héten benéztem a gimibe is. Megcsodáltam az osztályunk tablóját, ami pont aznap lett kirakva, hogy emlékünk az iskolával együtt éljen tovább, és sose felejtsék el az első emeleten tanító tanárok - akik az ottani aulán átkelve minden nap láthatják egykori kedvenceik arcait -, hogy milyen fenomenális élményekkel gazdagítottuk őket. Biztos nagy örömmel gondolhatnak ránk. (Erős az irónia, bár az idő begyógyítja a sebeket.)

Egyébként ha már a sulinál tartok, én azt hittem, hogy hú de borzasztóan fog hiányozni. Ahhoz képest akkora űr nincs bennem, mint amire számítottam. Eleinte nagyon nehéz volt belegondolni, hogy itt a vége, most már nem pátyolgatnak minket a tanáraink. De azóta annyi minden történt, hogy én boldog vagyok, hogy már nem kell ezzel a társasággal összezárva tölteni a hétköznapjaimat. Most persze főleg arra gondolok, hogy erősen ribancoznak, amiért visszautasítottam az egyik osztálytársamat. De igazából nem csak ezért. A társaság egy része olyan kétszínű lett a végére, hogy az elképesztő, és amit én nagyon utálok, az a kétszínűség. Egyik volt lány osztálytársam például mindig jött nagy mosolyogva, hogy "ugye ideadod a könyvedet? Én otthon felejtetettem..." Közben meg a hátam mögött pletykált rólam mindenféléket, meg nem túl szépeket mutogatott rám, mert akkoriban vették észre, hogy a később visszautasított osztálytársam akar tőlem valamit, és beizgultak, hogy húúú hát akkor lesz egy osztálypár és az úúú de gáááz már, satöbbi... Na ezt most sokáig tudnám folytatni, de szerintem a lényeg ennyiből bőven leszűrhető. És akkor arról nem is beszéltem, hogy hányan ugrottak egymás torkának érettségi után, akik korábban elválaszthatatlan jó barátok voltak.

És érdekes, mert eleinte nagyon gyakran jártam be a gimibe, és nagyon jó volt ott lenni. Aztán legutóbb úgy mentem be, hogy már egy hónapja nem is voltam, és annyira idegennek éreztem ott magam, hogy el se hittem. Néha olyan, mintha nem is jártam volna oda, pedig 8 évemet ott töltöttem a 19-ből. Vannak olyan órák, amik hiányoznak. Mert hiába találkozok azokkal a tanárokkal, akiknek nagyon szerettem bejárni az óráikra, már nem ugyanaz, mint régen. A töri órák hiányoznak a legjobban. Azokat 11.-től kezdve mindig nagyon vártam, mert annyira fel tudták dobni a napjaimat. Nagyon bírtam a tanárunkat, mindig meg tudott minket nevettetni, és izgalmassá tette a tantárgyat. Szerintem igenis sok múlik azon, hogy ki tanítja. 8 év alatt négy töri tanárom volt, az elsőnél négyes voltam, a másodiknál szín ötös, a harmadiknál hármas - rendszeres puskázással -, és a negyediknél szintén ötös. Ennyit számít, hogy ki a tanár.

*Témaváltás.* Mostanában kicsit rászoktam, hogy este, amikor hangszeres óráim vannak, akkor elkocsikázok a zeneiskolába. Jó, a szokás az túlzás, mert eddig kétszer voltam így a héten, de már úgy érzem, hogy minden nap így kéne, csak hát hárman használjuk a kocsit a családban, érthető módon nem vihetem el minden nap, meg kell az a kis biciklizés is. Mondanom sem kell, hogy a vezetés sokkal kényelmesebb, gyorsabb és nem fázok útközben. Eddig azért nem jártam kocsival, mert egyedül nem is vezettem, meg féltem a parkolástól. Azért más az, amikor egy oktató irányítja, hogy hogyan parkoljak, meg más az, amikor én nézem, hogy na akkor hogy is van. Egyelőre még nem parkolok másik autók mellé, mert a kocsi jobb oldalát nem teljesen érzem még. Szerintem amíg nem érzem teljes hosszában az autót, addig nem is szabad kockáztatnom, fő az óvatosság. Az a jó a zenesuli környékében, hogy majdnem mellette ott van egy nagy bolt, aminek van parkolója, szóval ha előrébb nem találok helyet, akkor a parkolóba simán bemehetek, este már nincsenek is sokan.

Mikor először mentem, el kellett gurulnom a boltig, mert mindenhol tele volt. Viszont nincs kivilágítva rendesen a hely, szóval nem láttam a vonalakat, hogy hogyan kéne állni. :D Hát mondom jól van, azért akkora helyet nem foglalok el mástól, hogy ne tudjon sehova se beállni, úgyhogy talán nem akkora gond, ha nem centire pontos a beállás. Mikor másodjára mentem, akkor találtam a zenesulihoz közelebb is helyet, úgyhogy most már ott is parkoltam. :D Annyira fura még mindig ez a vezetés dolog, de most már kezdem végre élvezni kicsit. Eddig leginkább paráztam tőle. Azért akárhogy is nézzük, elég nagy felelősség. Nem is értem, hogy az emberek hogy képesek közben telefonálni, meg ilyenek... Errefelé iszonyú sokan csinálják. Én nem merném megcsinálni, mert akkor érzem magam biztonságban, ha 100%-osan a vezetésre figyelek. Direkt le is némítom a telefonom, mielőtt elindulok autóval. Tényleg nem ér annyit, hogy baleset legyen belőle. Persze ez az én véleményem, lehet, hogy mások nem így gondolják.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints