Rólam

Ninette vagyok, 21 éves. Jelenleg nagy elszántsággal az egészségügybe készülök, de óriási megszállottja vagyok a klasszikus zenének, emellett imádok mesélni, így leginkább ezt a szokásomat élem ki ezen a kis helyen.

Bővebben >>


A kinézetért és a css kódért hatalmas köszönet illeti Bóca-t!

 
Menü

Blog

Címkék

Személyes részleg

Elérhetőségem

Bejelentkezés
 

 
Blogplusz
Friss bejegyzések
2020.04.17. 14:17
2020.01.11. 18:27
2019.12.27. 14:36
2019.12.16. 19:01
2019.12.06. 14:33
 
Terveim
Megszerezni a jogsit
Jégkori bérletet venni
Kiolvasni egy könyvet angolul
Leiner L.: Mindig karácsony
Legendás állatok és megf. II.
Venni egy húsevő növényt :D
Sikeresen vért adni
Középfokú angol nyelvvizsga
Dönteni a továbbtanulásról
Leérettségizni
Emelt biosz érettségi
Elkezdeni az egyetemet
Első félév
Második félév
Harmadik félév
Negyedik félév

 

 
Chat
 
Versenyek

 

 
Forrásaim

Kódok: LindaDesign

Nem saját képek: Pixabay

 

 

Blog

Karantén meg egyebek

2020.04.17. 14:17, Ninette
259.

Vajon eljutok ennek a bejegyzésnek a végére? :D Az az igazság, hogy az elmúlt hónapokban elkezdtem bejegyzéseket, de befejezni egyiket sem sikerült, és ilyen félig megírt izéket nem akartam kirakni. Pedig azért sok minden történt. Valahol a vizsgaidőszak végefelé jelentkeztem utoljára ugye, és miután sikeresen teljesítettem a vizsgákat, kb. 2 hét lazítást követően el is startolt az újabb félév. Ami nekem nagy pozitívum volt az elején, az az, hogy végre sokkal több a gyakorlati óra, mint az előadás. Na aztán jött a neheze ezzel a karanténos bulival, és nem nagyon tudtam elképzelni ezt az egészet távoktatás formájában. Annál is inkább, mivel egészen március közepéig úgy volt, hogy ha mulasztasz bármelyik gyakból is egy órát (tök mindegy, hogy éppen kórházban vagy e vagy egyáltalán élsz e még), akkor találkozunk jövőre is ugyanebből a tantárgyból. Nálunk csak ennyire nem hajlanak a rugalmasságra, de most azt hiszem kénytelenek voltak megoldani a helyzetet.

Előadások szempontjából nagy pozitívum, hogy egy-két egyáltalán nem hasznos (szépen fogalmazva töltelék)tárgyra nem kell feleslegesen beülni. Elvileg nem is kötelezhetnének előadások látogatására, de itt persze szeretik felülírni a hallgató számára kedvezményesebb szabályokat, szóval voltak fenyegetések, hogy aki x alkalommal nincs benne a katalógusban, akkor az jöhet jövőre ismét, ja és anélkül, hogy vizsgázott volna idén, merthogy a drága tanci nem engedi vizsgázni, aki nem volt elégszer bent. Hát ez elvileg amúgy nem szabályos, de persze tojnak rá, mert mi szívunk. Na de a lényeg, amit ebből ki akartam hozni, hogy legalább az ilyen órákra most nem kell elpazarolni másfél órát az életünkből, volt olyan, amelyikre konkrétan Simsezni jártam be, mert annyira nem volt értelme az egésznek. És persze ezeknek kevés, vagy szinte semmi közük ahhoz, amivel én majd foglalkozni szeretnék diplomásként.

Visszatérve a gyakorlatokra, a tanáraink többsége szerencsére nagyon rendes, és igyekszik mindenben segíteni nekünk. Elég nehéz így sulin kívül megoldani a gyakorlást, mivel nyilván senkinek nincs otthon kezelőágya például, ami a megfelelő magasság miatt kellene. Vagy egyéb eszközök, amikre szükség lehet. Dehát kreatívnak kell lenni, úgyhogy igyekeztünk mindent megoldani, amit csak lehetett. Viszont elektroterápiás kezelést nyilván nem tudok itthon feltenni senkire, és azt elég nehéz így elméletben memorizálni, hogy melyik kezeléshez hogy s mint kell beállítani és melyik gépet, merthogy minden gép másmilyen természetesen. Izgalmas lesz szigorlaton először megcsinálni ezeket. Merthogy nekünk persze az is lenne az idén, csak senki nem tudja, hogy mikor. Elvileg az van kiadva, hogy meg kell tartani, akármi lesz, csak a pontos időt, meg a lebonyolítást még senki nem tudja.

Egyébként más lassan úgy érzem magam, mint egy youtuber, amennyi cuccot fel kell vennem rendszeresen videóra. Egyik gyakorlatból heti 3-4 videót kellett leforgatni és elküldeni, hogy ugye tényleg megcsináljuk azokat a dolgokat, amiket órán is legyakorolnánk egymáson. Egy másik gyakból videón kell majd vizsgázni, úgyhogy már abból is kaptunk videós beadandót. A zenesulit pedig szintén videóval folytatjuk, azt máshogy nem is lehet. Felveszem az összes darabomat mindkét hangszeremmel, aztán küldöm a tanáraimnak, és videochaten megbeszéljük.

Ami a karantént illeti, a mai naphoz viszonyítva öt hete nem mentem el itthonról, úgyhogy igencsak mozognom kellene legalább az udvarban valamennyit. Viszont most hétfőn szeretett kutyusunk örökre elment, és mivel gyakorlatilag vele együtt nőttem fel, nagyon üresnek érzem nélküle az egész udvart. Annyira megszoktam már, hogy valahol mindig mászkált, hogy ösztönösen keresem, bár ez általában csak pár pillanatig tart, mivel utána tudatosul, hogy nem fogom már látni. Az első két napon nagyon komolyan rágyúrtam arra, hogy elfogadjam ezt az egészet, és olyan dolgokra igyekeztem fókuszálni vele kapcsolatban, amik boldogsággal töltenek el és nem szomorúsággal. Alapvetően nyilván nagyon fáj, hogy már nincs itt, de annyi rengeteg szép élményünk és emlékünk volt együtt, hogy nem szabad csüggedni. És ráadásul igencsak sokáig élt ahhoz képest, hogy milyen betegségei voltak.

Még amikor icipici kiskutyusként elhoztuk, harmadik napja volt nálunk, amikor bekapott valami vírust. Annyira rosszul volt, hogy azt mondta az állatorvos, hogy könnyen elviheti ez a betegség ilyen pici korban. De másnapra meglepő mód egész jól volt. Aztán talán hat éves korában derült ki, hogy epilepsziás, amire meg azt szokták mondani, hogy vagy a betegség, vagy a gyógyszer szövődményei fognak végezni az ebbel. Viszont a kezelésre szerencsére nagyon jól reagált. Innentől kezdve már idővel jöttek az újabb és újabb betegségek, amik miatt még több gyógyszert kellett szednie, és 10 évesen került ismét halálközeli állapotba. Akkor mindenki azt hitte, hogy ennyi volt, és ezt le is írtam itt a blogon (link). De én nem tudom, hogy miből van ez a kutya, túlélte ezt is. Ezzel teljesen lenyűgözött minket és az állatorvosokat is, akik kezelték. Innentől kezdve én úgy tekintettem az egészre, hogy amit még ezután leél, az mind plusz, és így utólag is hihetetlen belegondolni, hogy ezek után ráhúzott még majdnem három évet. Arról nem is beszélve, hogy napra pontosan egy évvel ezelőtt 1-2 órára kómába esett, azóta is rejtély, hogy pontosan mitől, de akkor is kicsi esély volt arra, hogy meggyógyul a korára és betegségeire való tekintettel. De ezt is megcsinálta, és szinte pont egy évet élt még.

Az utóbbi hetekben viszont már igencsak romlott az állapota a szívelégtelenség miatt, de ami megintcsak hihetetlen volt, az az, hogy nem hagyta el magát. Ő így is igyekezett boldog lenni, még az utolsó napokban is, amikor már tényleg nagyon nehéz volt neki, annyira ödémás volt. Az utolsó órájában is talpon volt. És bár most mindenkinek nehéz, mert karantén meg minden, de nem tudok elég hálás lenni azért, hogy az utolsó egy hónapban ilyen sokat lehettem vele. Suli mellett biztos, hogy kevesebb időt tudtam volna vele tölteni. Bár most azóta eléggé ilyen érzelmi hullámvasútban voltam/vagyok, de összegyűjtöttem róla többszáz képet, amik segítettek abban, hogy rengeteg szép és vidám emlék eszembe jusson róla. Ezekből jópárat szeretnék is előhívatni, és albumba tenni őket. És bármennyire is furcsa lehet ezt olvasni, szeretnék tanulni tőle. Mert ilyen akaratot és kitartást én még nem láttam, amilyet ő mutatott az élete során.

Egyébként ha már emlegettem itt a karantént, úgy hallom ismerősöktől (meg időnként saját füllel is), hogy az embereket nemigen érdekli a helyzet. Gondolok itt például arra, hogy egyesek családostól leköltöztek a város szélén található folyóparti nyaralójukba, aztán az iskolás gyerekük meg konkrétan szinte nem is vesz részt a távoktatásban. Vagy a bandában bulizó szomszédainkra. Az utcánk tele van kocsikkal, szinte egész nap kint van egy-egy csoport ember beszélgetni. Most én itt nem akarok elkezdeni okoskodni, hogy így meg úgy, csak azért annyit megjegyeznék, hogy szerintem nem most kellene nagycsoportos bulikat rendezni, meg nyaralgatni. De persze mindenki döntsön saját belátása szerint, csak vállalja is a felelősséget.

Jaj, a másik kedvencem. :D Tegnap felhív nagyapám, beszélgetünk, aztán egyszer ilyen hangnemváltással elkezd nekem izélni, hogy nagyon reméli, hogy nem lófrálok az utcákon! Hát mondom öt hete ki se tettem a lábam! :D És ő meg szinte naponta mászkál, tökre ki van akadva, hogy ki kell várni a kilenc órát, mire elmehet a boltba, aztán én meg ki ne merészeljek menni. :D Különben érdekes, hogy az idősek, akiket hallottam véleményt mondani erről az egészről, nagy többségük úgy nyilatkozott, hogy jaj hát ő csak az unokáit félti, hát ő már leélt egyet, s mást, neki már tök mindegy. A szomszédnénik is itt pletyiztek az utcán ma délelőtt is.

Na wow, sikerült végig megírni a bejegyzést... :D

Vizsgaélmények

2020.01.11. 18:27, Ninette
Címkék: egyetem
258.

Szilveszterkor jönni akartam az ilyenkor szokásos évösszegzésemmel, de mire alaposan végiggondoltam a hátrahagyott évemet, hát úgy lehangolódtam, hogy alig voltam képes ezután bármire is. Úgyhogy bejegyzés nem lett belőle - bár lehet, hogy jobb is, nem szeretnék senkit depresszív hangulatba hozni -, de elgondolkoztam a dolgokon. Ettől nyilván nem változott meg hirtelen semmi, de legalább sok fontos tanulságot le tudtam vonni ebből a hosszú időszakból.

Persze az előző év utolsó, és eme év első napja sem maradt tanulás nélkül, mert vészesen közelített a kórtan vizsga, és ahogy fogyott a hátralévő idő, úgy kavarodtam össze egyre jobban. Nem másfél hetes intenzív tanulásra van kitalálva ez az anyagmennyiség, amit a sikeres vizsga megkívánt, de év közben meg a szakos, és egyéb nem szakos tárgyakból - főleg gyakorlatokból - kellett sokat készülni, tehát erre aztán nem volt rendesen idő. De ha lett is volna, szerintem mire eljutunk a vizsgaidőszakig, ugyanúgy hűlt helye lenne a tudásnak az időközben letett vizsgáknak köszönhetően.

Amikor felvettem ezt a január eleji vizsgaiidőpontot még november végén, már akkor éreztem, hogy lesz valami veszélyes időjárási jelenség a vizsga reggelén. Ninette arra számított, hogy le fog esni a hó, és megbénul a közlekedés, amikor nem is az ő sulijába, hanem az orvosi karra kell mennie vizsgázni. Na, hó nem esett, ónos eső viszont igen. És persze sötét volt még, amikor elindultam a buszra. A poén az, hogy még éreztem is, hogy esik valami, amikor megreggeliztettem a kutyust, viszont az udvar három különböző pontjában is megnéztem, hogy csúszik e, hát nem csúszott. Á, mondom ez nem ónos eső! Aha... Amint felszálltam a biciklimre, a hátsó kereke egy ideig csak egy helyben pörgött a jég miatt. Na hurrá, gondoltam, mégis jégpálya lett az útból... Akkor menjünk szépen lassan, de azért olyan tempóban, hogy a buszt ne késsem le.

Egész jól ment a bicóm a jégen, egészen addig, amíg nem kellett lefékeznem az egyik kereszteződésnél az érkező autók miatt. Na, abban a szent pillanatban a biciklim vett egy 180°-os fordulatot, én meg tanyáltam egy óriásit. Akkor úgy elöntött az adrenalin, hogy a következő pár percben, - miután gyorsan felálltam és visszaszálltam -, remegve bicikliztem, de közben meg szétröhögtem magam ezen az esésen. Végül is szerencsére nem lett bajom, de szép zöld lett a lábam, és két napig nem tudtam a jobb oldalamon aludni, úgyhogy azért nem annyira veszélytelen dolog ez a jég, hallottam ismerősöktől, hogy volt, akinek tört keze-lába, és úgy, hogy gyalog volt, szóval ja...

Miután épségben elértem a buszt, lassan beutaztunk Szegedre, majd helyi járattal mentem az orvosira, mert ahogy említettem, ezt a tárgyat ők tartják nekünk. Hát azt kell mondjam, hogy ott aztán fel vannak készülve mindenre, ami a csalás elhárítását illeti. Találékonyak a diákok, az egyszer biztos, de ezt, ami ott folyt, elég túlzásnak éreztem. Nem azért, mert csalni állt volna szándékomban, hanem mert például konkrétan meg lettünk fenyegetve, hogy ha bárkinél is bejelez a mobildetektoruk (azért zsír, hogy ilyenekre van lóvé...), akkor mindenkit hazaküldenek egyessel. Ha valamit borzasztóan utálok, akkor az a kollektív büntetés. Tényleg rohadtul megérdemelném egy rendes felkészülés után, hogy egyest kapjak azért, mert valaki más csalni szándékozik... Na mindegy, szóval csinálták a feszkót rendesen. Arról nem is beszélve, hogy egyszer ránéztem az egyik járőröző tanárra - miután sokadjára is beúszott a látóterembe, állandóan kizökkentett -, még megindult felém ezzel a lebuktatlak fejjel.

Ami a vizsgát illeti, nem éreztem úgy, hogy jól sikerült volna, nagyon nehezen tudtam visszaidézni a sok-sok infóból azt, amit éppen kérdeztek, úgyhogy én eléggé számítottam arra, hogy ez bizony minden erőfeszítés ellenére bukó lesz, és erre még rátett az is, hogy persze nem siettek az eredmény közlésével. Viszont aztán végre-valahára kiderült, hogy átmentem, sőt, még jobb jegyet is kaptam, amire egyébként számítani mertem, úgyhogy ennek nagyon örültem, és úgy éreztem akkor, hogy a neheze már talán megvan ennek a vizsgaidőszaknak.

A kórélettant az én vizsganaptáramban egy másik cukiság, a gyógyszertan követte. Az előző tantárgyhoz képest már komolyan mondom, hogy ez is megváltás volt, pedig ez sem egy könnyű eset. Hát az a sok hatóanyag... Egy külön nyelv. Rengeteget kellett asszociálnom ahhoz, hogy ezeket meg tudjam jegyezni. Máshogy szerintem nem is nagyon működik, de ki tudja. Ez a vizsga sem volt könnyű, és itt is úgy voltam vele, hogy megbocsájtható bűn - sőt... -, ha "csak" egy kettest kapok, ami szerencsére össze is jött! Ezzel a két, kevésbé jó eredménnyel is még elég jó az átlagom, mivel a többi tárgyam szerencsére meglepően jól sikerült.

Most pedig össze kell kaparnom az utolsó tartalékaimat is, mert a jövő héten megyek a - reményeim szerint - utolsó vizsgámra. Ez kérdezősködés alapján elvileg nem bonyolult, csak az a bajom vele, hogy tömény fogalom az összes diasor, és nekem az ilyen dolgokat már most nem igazán bírja befogadni az agyam. Na de muszáj lesz nyomni ezt is, ha meglenne, akkor aztán lenne egy kis pihi még a következő félév előtt, és az nagyon jól jönne természetesen. Meglátjuk... Reménykedem.

Kórtanos karácsony

2019.12.27. 14:36, Ninette
Címkék: egyetem zene film ünnep
257.

Utólag is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki épp erre jár! :D Nekem meg boldog kórélettant, leginkább ezzel tudnám jellemezni az idei karácsonyomat. Tavaly az izmokkal töltöttem az ünnepeket, most meg rondábbnál rondább betegségek részleteivel. És igen, tudom, hogy most mindenki hülyének néz, mert mi ez már, hogy karácsonykor is tanulok, satöbbi, de ahhoz, hogy sikerüljön ez a vizsgám, muszáj volt már most elkezdeni a készülést. Még így is kételyeim vannak, fogalmam sincs, hogy fogok először is megjegyezni ennyi infót, na aztán még elő is hívni a vizsgán. Izgalmas lesz.

Visszatérve a múltkori bejegyzésemhez, így utólag szerencsére elmondhatom, hogy nagyon örülök, amiért bevállaltam még az ünnepek előtt azt a vizsgát, amire összvissz olyan másfél napot tudtam készülni, mert még így is ötös lett, pedig nem tudtam megtanulni az összes anyagot, úgyhogy volt, ahol improvizáltam, egy másik feladatot meg ki is hagytam, helyette egy olyat fejtettem ki két oldalas terjedelemben, amit nagyon tutira tudtam. És ezek szerint sikerült meggyőzni a tanárt. :D Ezzel januárra három tárgyam maradt, amit teljesíteni kell.

A vizsgát követő két napban volt egy-egy koncert, ahol zongoráztam szólóban és hegedültem kamarában. Na ez már totál kikapcsolódás volt nekem, annyira el tudja vonni a figyelmem a suliról. És egyik nap sem sikerült rosszul, de az első nap még nem tudtam élvezni, elvett belőle az izgulás, második nap viszont jól éreztem magam, és kaptam olyan pozitív visszajelzéseket is, hogy csak néztem. Szóval az a két nap nagyon szuper volt. Januárban pedig a zenesuliban is jönnek a hangszeres vizsgák, úgyhogy azokra is készülgetek, de valahogy sokkal könnyebb erre készülni, mint a kórélettanra. :D

A koncerteket követően, még az ünnepek előtt mi sem maradtunk ki a legújabb Star Wars film megnézéséből. Engem általában le lehet kötni sokféle filmmel, de most annyira nem éreztem úgy, hogy nagyon lekötött volna a sztori. Nem mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem, de valamiért nem tudtam igazán átadni magam a történetnek. Meg nem tudom, ki hogy van vele, de én a végére már alig tudtam követni, hogy ki halt meg ténylegesen és ki jött vissza ismét a halálból, mert ezen a téren már igencsak túlbonyolították a dolgokat. De egyébként összességében szerintem nem volt rossz, csak én már nem erőltetném, hogy időnként kitalálják, hogy csinálnak valami folytatást, csak azért, mert népszerű az alapja a történetnek.

És akkor a karácsony. A kórtanról szerintem már írtam eleget, úgyhogy azt most már kihagyom a sztoriból, volt ezen kívül más történés is azért. A Szentestét itthon töltöttük a szűk családdal, ez általában így szokott lenni. Délután feldíszítettem a fát, este pedig ajándékoztunk, és utána néztük az elmaradhatatlan Reszkessetek betörőket. :D Másnap mentünk ebédre az egyik ághoz, 26.-án pedig a másik ág jött hozzánk ebédre. És persze minden este megnéztük valamelyik Reszkessetek betörőket. Na és aminek még nagyon örültem, mert erre még egyszer sem volt példa, a karácsonyi kaktuszaim végre teljes virágtengerben pompáznak, mi több, tökéletesen karácsonyra időzítették a virágzásukat, hát majd elájultam. Soha nem sikerült normális virágzásra bírnom őket, mindig csak 1-2 virág nyílt ki, na de idén megoldódott a rejtély, most másik helyre raktam őket, úgy látszik, hogy ez tetszik nekik. :D

Karácsony előtti hajrá

2019.12.16. 19:01, Ninette
Címkék: egyetem hegedű
256.

Holnap ismét vizsga! Úgy döntöttem, hogy erre a hétre is bevállalok egyet, aztán ha meglesz ilyen rövid felkészüléssel, akkor az már egy ajándék. :D Talán ilyen hozzáállással kisebb terhet érzek, mint egy átlagos vizsgánál. De ez igazából csak most jutott eszembe, egyébként az volt az eredeti cél, hogy miharmarabb végezzek a vizsgákkal, viszont túlzásokba sem szeretnék esni, nem akarom túlhajszolni magam. Kell az is, hogy élvezzem kicsit az életet, anélkül nem fognak menni a dolgok hosszabb távon.

Szóval, múlt héten mentem a legtöbb kreditet érő tárgyamból vizsgázni így elsőként, hogy reményeim szerint legalább egy húzós vizsgát letudhassak még decemberben. Ez a tárgy elég sokrétű, gyakorlat is van belőle, ahol a gyakorlati jegy, ha jól számoltam, akkor hat darab jegy átlagából születik, és aztán az előadás anyagának a vizsgája és a gyakorlati jegy átlaga adja a végleges jegyet a tárgyra. Kicsit bonyesz, de megkönnyítette a számolgatást az, hogy a gyakorlati rész számomra igen meglepő módon nekem totál ötös lett, amit még most is nagyon nehéz elhinni, főleg azért is, mert a tanárunk a fél évfolyamot megbuktatta, és nagyon féltem, hogy én is erre a sorsra fogok jutni. De szerencsére ez nem így alakult, úgyhogy aztán már csak a múlt heti vizsgán kellett brillírozni, mert itt is érvényes a kedvenc szabályunk, hogy 70%-tól van meg a kettes. Ja és előtte persze beugró! Na annak meg hibátlannak kell lennie. És előző vizsgaidőszakban már megtörtént velem, hogy sikerült bepánikolnom, lehúztam a jót, kijavítottam a rosszra, és emiatt mehettem haza anélkül, hogy rendesen vizsgáztam volna. Na ez engem azóta is kísért, baromira féltem, hogy megint elhibázom valami ostobasággal. De aztán elkezdtem írni, és akkor éreztem, hogy ennek meg kell lennie. És meglett! Jeej, nem dobtak ki, megírhatom a vizsgát! Ott már kábé a zsebemben éreztem a "megfelelt" eredményt. Pedig némelyik kérdésnél nagyon kellett gondolkoznom, hogy ezt meg hogy... Viszont a végén aztán kiderült, hogy megvan az ötös! De engem annyira lefárasztott a reggeli aggódás - sőt, előző nap annyira ki voltam készülve, hogy anyukám anélkül is tudta, hogy másnap vizsgám lesz, hogy mondtam volna neki -, hogy utána teljesen leeresztve jöttem ki, mintha csak most közölték volna velem, hogy hát ez jóindulatú kettes. Nem kéne ennyire aggodalmaskodni, elveszi az összes energiámat.

Ekkor még nem tudtam, hogy a holnapi vizsgát felvegyem-e, vagy sem, de aztán mondom egye fene, megpróbálom, aztán majd kiderül. Tölteléktárgy, de egészen érdekes, csak magolós egy kicsit. A tanárnéni meg szép, hosszú kifejtést vár a vizsgán, érzésem szerint nem én leszek az, aki majd a legnagyobb elégedettségérzetet váltja ki benne. Majd meglátjuk, mire elég a tudásom. 

Egyébként ez a hét elég koncertezősen alakul majd, ma voltunk a hegedűtanárommal egy rendezvényen fellépni, aztán szerdán és csütörtökön egy-egy nagyobb volumenű dolog is lesz, de ez jó kis kikapcsolódás olyan szempontból, hogy addig nem az egyetemi dolgokra koncentrálok, hanem kicsit mással is foglalkozok, és nem csak az egyetemi vizsgák váltanak ki belőlem nagyobb érzelmeket. Különben ez a mai tök hangulatos volt, nagyon hálás volt a közönség, nem engedtek el minket anélkül, hogy megvendégeltek volna, pedig kaptunk külön ajándékot is, meg rengeteg kedves szót. Az egyik darab, amit játszottunk (Piazzola: Oblivion), azóta sem megy ki a fejemből, pedig azóta már bőven eltelt pár óra.

Halihó!

2019.12.06. 14:33, Ninette
Címkék: egyetem
255.

Na, jó hosszú időre elrabolt az egyetem, őrült heteken vagyok túl, de a Mikulás visszahozott, úgyhogy lehet tovább gyártanom ezeket az izgi posztokat! Az utóbbi időben amúgy is elég ritkán voltam, de hát most a suli az első, és közben lelkileg is helyre tudtam jönni, ami iszonyat jó érzés, mert elég hosszú ideje tartott a dolog. Egyébként baromi fura, hogy az őszi szünetes irományom óta már eltelt több, mint egy hónap, mégis olyan, mintha csak mostanában írtam volna. Hát ha sűrű a progi, akkor az idő nagyon tud telni. Egy kicsit össze is folynak a hetek, hirtelen nem is tudom felidézni, hogy mi minden történt, csak a mostani hét kavarog a fejemben, de az nagyon, ugyanis három napon belül hat vizsgán kellett megfelelnem, és elképzelésem sem volt, hogy ezt hogy fogom tudni megcsinálni.

Kedden kezdődött a buli, aznap rohantunk vizsgáról-vizsgára. Először egy olyan tárgyból kellett gyakvizsgázni, amiről senki nem érti, hogy mi minek tanuljuk, mert egy az egyben az ápolók feladatairól szól, de kötelező minden szaknak a karon, és az hagyján, hogy az első évben is végig szívtunk ezekkel az ápolásos tantárgyakkal, de másodévben már igazán békén hagyhatnának minket a dolgaikkal. És akkor még nekik áll feljebb, ha valaki ezt szóvá meri tenni, merthogy itt kezdődik az egymás iránti tisztelet, meg ilyenek, de kérem szépen, akkor ne csak mi okosodjunk már az ő dolgaikkal kapcsolatban, akkor próbálják már ki az ápolók is a gyógytornászos tárgyakat, meg a védőnős, meg a dentálos tárgyak valamelyikét, akkor lesz csak kölcsönös a tisztelet... Addig meg minket boldogítanak a két félévközi zh-val meg a gyakvizsgával, kicsit sincs eltúlozva a dolog.

Tudom ez nagyon rinyálásnak hangzik, de komolyan mondom, hogy ezen kívül vannak nekünk sokkal fontosabb tárgyak, és azok helyett készüljünk erre. Oké, legyen alapismeretünk, hogy mit csinálnak ők, meg tudjunk felvenni steril kesztyűt úgy, hogy tényleg steril is maradjon, de szerintem tök felesleges nekem váladékvételi technikákat meg egyéb nyalánkságokat tanulgatni, hát szakszerűen én úgysem fogom tudni kivitelezni, ez nem az én szakterületem lesz. Ja és persze némelyik tanár véresen komolyan veszi ezt a tárgyat, még szerencse, hogy mi egy rendeshez kerültünk. Na hát én annyira nagyon nem erőltettem meg magam, ami a vizsgára való készülést illeti, mert gyakorlatilag ennek láttam a legkevesebb értelmét, úgyhogy kaptam is egy négyest, rontsa csak az átlagomat a háromkredites szarjuk, de nem különösebben érdekelt. Mondjuk azon azért egy kicsit felháborodtam, hogy az első zh-m majdnem hibátlan lett - ha jól emlékszem, egy pont híja volt -, a második meg majdnem ötös, erre a tárgyfelelős majom bebaszta nekem a négyest a két zh együttes értékelésére. Na gondoltam, elmehet a jó izébe, hát hogy szülte ki ezt, még direkt a rosszabb jegyet írta be mindenkinek... Na szóval ennyit erről a baromságról.

Ezután mentem vizsgázni mozgásvizsgálatból - végre egy tárgy, amihez igazán közöm is van -, és szerencsére nagyon jól ment. A tanár alig szólt bele, pedig ő az a típus, aki direkt megpróbálja elbizonytalanítani még azt is, aki tényleg tudja a dolgokat. Na de jól ledaráltam neki mindent, amit mondani kellett, aztán meg is dícsért, hogy milyen jó volt ez most, pedig az előző nem sikerült annyira jól. Igen, az tényleg béna volt, pedig készültem rá, de túlparáztam, és megijedtem, hogy állandóan beleszólt a mondandómba, úgyhogy az a vizsgám két hónappal ezelőtt tényleg gyenge volt. Viszont még pár hete írtunk ebből is egy elméletes zh-t, és az ötös lett, meg ez a vizsga is ötös, úgyhogy összességében meglett a tárgyból az ötösöm, ennek nagyon örültem.

És az ezutáni záróprogramunk egy elsősegély vizsga volt, de nagyon jó hangulatban telt. A tanár meg is mondta előtte, hogy ne legyen itt stresszelés, mert ha elkezdünk pánikolni, akkor fogunk hibázni. És aztán tényleg tök szuper volt a vizsga így, hogy mindenki próbált megnyugodni, úgyhogy ez a tárgy is meglett ötösre, még a szituáció sem volt nehéz, amit húztam.

Másnap reggel jó korán kellett elindulnom itthonról, mert infóból vizsgáztunk az orvosi karon, és oda még el kellett jutnom a városi közlekedéssel is a távolsági mellett, de baromi hangulatos volt útközben a ködbe borult deres táj, miközben még szinte teljesen sötét volt. Na hát az infóról azt derítettük ki a többi csoport tapasztalatai alapján, hogy fel kell készülni olyan feladatokra is, amiket nem csináltunk órán, mert nem jutottunk el odáig. Csak hát ez így izgalmas volt, hogy a vizsgán csinálod először azt, amit elvileg tudnod kellene... :D A másik, amit mondtak, hogy baromi kevés volt az idő, ezért én amikor nekiestem a feladatsornak, csináltam, mint a villám, aminek az lett az eredménye, hogy háromnegyed órával a beadási határidő előtt már kész voltam. Na mondom, azért át kéne nézni, lehet, hogy kihagytam valamit, de nem találtam nagyon semmi kivetnivalót, aztán majd a tanár úgyis megtalálja helyettem, így végül beadtam, eredményt viszont azóta sem tudok, pedig az összes többi csoportunknak kijavította, meg felrakta az eredményét, még azoknak is, akik a mi vizsgánk utáni időpontban írták, úgyhogy fogalmunk sincs, hogy mi van. Ezután még volt egy dietetikás vizsga, de az nagyon könnyű volt, és voltak kérdések a gluténérzékenységgel kapcsolatban is, aminek külön örültem érintettként.

A programsorozat végére maradt a legnehezebb gyakvizsga, ahol diktálni és elemezni is kell, úgyhogy eléggé összetett és sok buktatója van. Én eredetileg ma mentem volna, de még tegnap sorra kerültem, és iszonyatosan paráztam, mert előttünk ment az évfolyamból egy másik csoport ugyanennél a tanárnál, és mondták, hogy nagyon rossz kedve van a tanárnak, és náluk a csoport fele megbukott. Hát nem kicsit fohászkodtam, hogy ne kerüljek sorra... Viszont tök durva volt, hogy óra végére még mintha kicsit fel is vidult volna a tanár, mindenki tök jó jegyeket kapott, és mondta, hogy nagyon ügyesek voltunk, hát el nem tudtam hinni, hogy ilyen létezik...

És most, hogy lezajlott ez az őrületes pár nap, a mai napra szabadságra küldtem magam, viszont holnaptól elkezdek készülni, mert jövő héten kezdődik a vizsgaidőszak, és a hét második felében már vár rám egy tantárgy. És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a G-Portál Históriának, hogy kikerülhettem a Kiemelt ajánlóba! Igaz, hogy már két hete kint van a blog, de még nem volt alkalmam köszönetet mondani, úgyhogy kicsit megkésve bár, de nagyon köszönöm!

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |